Mit jelent pontosan az Ige: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza?


Kérdés: Mit jelent pontosan az Ige: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza?

Válasz:
Isten következő igei parancsolata a házasságra és a válásra vonatkozik: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza". Ezt a tanítást maga Jézus Krisztus hagyta ránk, amint azt a Márk 10:1-12, és a Máté 19:1-12 igerészekben találjuk. Ezen alkalommal a farizeusok azt kérdezték Jézustól, hogy a férfi elválhat-e jogosan feleségétől. Jézus válaszának magvában az áll, hogy nem, ez nem helyes cselekedet. „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és asszonnyá teremtette őket, és ezt mondta: ezért az ember elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté? Úgyhogy többé nem két test, hanem egy. Amit azért Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza" (Máté 19:4-6; vö. 1.Mózes 1:27; 2:24).

Jézus érvelése szerint a házastársakat egy olyan kötelék köti össze, amit maga Isten hozott létre, vagyis olyan kapocsról van szó, amit Isten szerkesztett egybe. A házasság nem egy emberi találmány, hanem része Isten az emberiség életére néző tervének. Mikor Jézus Krisztus azt mondta, hogy „ember el ne válassza" a házasságot, akkor azt adta tudtunkra, hogy a válás nem szerepel Isten tervében. Mikor egy férfi és egy nő egymással frigyre lép, akkor valójában személyesen Isten köti őket egybe. Ez a kötelék pedig egy életre szól. Ez az elv igaz és érvényesül akkor is, ha a házasságra lépő pár hitben-, vagy éppen hit nélkül teszi meg ezt a lépést. Ha két ateista házasodik, akkor is Isten az, Aki összekapcsolja életeiket, függetlenül attól, hogy ezt (f)elismerik vagy sem. Így tehát, ha Isten kötötte őket egybe, akkor egy embernek sincs joga ezt a köteléket átvágni.

Miután Jézus egyértelműen tudatja, hogy „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza", farizeusok arra mutatnak rá, hogy a Mózes által közvetített törvények igenis engedélyezik a válást. Jézus ezt nem is vitatja, azonban nyomban megindokolja, hogy Isten pusztán szívük „keménysége" miatt engedett az embereknek (Máté 19:8), megint csak azt hangsúlyozván, hogy a válás soha nem szerepelt Isten tervében.

Jézus válás elleni parancsolata, mely egy egy az egyben az Atya rendelését visszhangozza, azt is magában hordozza, hogy bár lehetséges a házassági kötelék felbontása, ez azonban kicsit sem Isten akarata. Ezt illetően Isten úgymond engedett az emberek konokságának. A keresztény körökben is vita zajlik arról, hogy a válás lehet-e valaha is helyes megoldás. A legtöbben valószínűleg engedélyeznék a válást, amennyiben az egyik házas fél ismételten hűtlen házastársához, és nem is mutat semmilyen hajlandóságot arra, hogy felhagyjon ezzel a magatartásával (Máté 19:9 alapján). A másik ilyen elképzelhető eset, mikor a nem-hívő házasfél mindenképpen el akar válni a hívő házastársától (lásd. 1.Korinthusbeliekhez 7:15). Ezekben a negatív példákban a házasság Isten által egybeszerkesztett köteléke a hűtlenség vagy az elhagyás által szakadt el, és vonta maga után tragikus folyamatok egész sorozatát.

Még hogyha ezen szélsőséges esetekben a válás megengedett is, a kultúránk-, és sajnos egyre sűrűbben a keresztény gyülekezetek is, sokkal kisebb fajsúlyt tulajdonítanak a válás komolyságának, mint azt megilleti. Ha a házasság intézménye egyszerűen valami emberi egyezményen alapuló megállapodás volna, mint mondjuk egy üzleti kapcsolat, vagy egy szervezeti tagság, akkor bármikor szabadon meg lehet kötni-, és ki is lehet lépni belőle. A válás nem egyszerűen azt jelenti, hogy két ember eldönti, többé nem keresik egymás társaságát. Sokkal inkább arról van szó, hogy az egyik-, vagy mindkét házastárs azt a döntést hozza, hogy tudatosan félbeszakítanak valamit, amit Isten örökkévalónak szánt. Ez pedig egy igen komoly dolog.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent pontosan az Ige: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza?