Kérdés
Mit jelent az, hogy valami jó hírű (Filippi 4:8)?
Válasz
Pál apostol rendkívül értékes tanáccsal zárja a filippibeli gyülekezetnek címzett levelét (lásd Filippi 4:4-9), mikor egy kétlépcsős cselekvési tervet tár elénk a szorongás és az aggodalom kezelésére, valamint szívünk és elménk Isten békéjében való megőrzésére, védelmére. Az első lépés az imádság. Minden félelmet, kétséget és aggodalmat az Úr elé kell vinnünk, el kell mondanunk neki, mire van szükségünk, és megköszönni neki mindazt, amit értünk tett (6-7. igeversek). A második lépés az, hogy gondolatainkat magasztosabb dolgokra összpontosítjuk: "Végül, testvéreim, ami igaz, ami nemes, ami igaz, ami tiszta, ami szép, ami jó hírű, ami dicséretes, ha van benne erény és ha van benne dicséretre méltó - ezekről elmélkedjetek" (Filippi 4:8, KAR2011).
Pál felismerte, hogy gondolataink közvetlen hatással vannak lelki-szellemi jólétünkre. A helyes gondolatvilág kialakításához előírt erények között szerepel az arra való felszólítás is, hogy "jó hírű" dolgokon elmélkedjünk. Az egyéb Biblia-fordításokban az itt szereplő jelzős szerkezet a "tiszteletre méltó" (EFO, MBT, SZIT).
A jó dolgokon való elmélkedés azt jelenti, hogy olyan tartalmakkal töltjük meg gondolatvilágunk, melyek dicséretre, tiszteletre méltók. Ez a pozitív dolgokon, viselkedésmódokon, attitűdökön és cselekedeteken való elmélkedést is magában foglalja a hívő ember számára. Így cselekedve őrizhetjük meg a jó hírnevünket, nőhetünk a becsületességben, és így a családunk, barátaink és a közösség más tagjai is jó véleménnyel lesznek rólunk. Elgondolkodhatunk ezen a kérdésen: Hogyan építhetek istenfélő jellemet az életemben, és hogyan tükrözhetem az Úr jóságát és dicsőségét mások számára? Egy Biblia-kommentátor szerint a jó hírről való gondolkodás azt jelenti, hogy arra kell összpontosítani, "ami kedves, és valószínűleg megnyeri az embereket, és kerülni kell azt, ami valószínűleg megbotránkozást kelt" (O'Brien, P. T., The Epistle to the Philippians: A Commentary on the Greek Text, New International Greek Testament Commentary, Eerdmans, 1991, 505. o. - magyar fordítás nem ismert).
Pál maga is gyakran elmélkedett jó hírű dolgokon: "Ugyanakkor ez meg fog felelni annak a határozott várakozásomnak és kívánságomnak is, hogy nem fogok szégyent vallani semmiben. Sőt, bátran meg fog mutatkozni bennem — akár életben maradok, akár meg kell halnom —, hogy Krisztus mindenkinél hatalmasabb. Igen, azt várom, hogy ez a mostani helyzetemben is így lesz, mint ahogy eddig is mindig így volt. Hiszen élni annyit jelent számomra, hogy Krisztussal élni, ha viszont meg kell halnom, az tiszta nyereség" (Filippi 1:20-21, EFO). Az apostol gondolatai az erkölcsileg és szellemileg méltó témákon edződtek. Igaz ez a saját életére, de mások tekintetében is: "Emlegetjük a munkátokat, amelyhez az energiát a hitetek adja, és a szolgálatot, amelyre az isteni szeretet indít benneteket. Hálát adunk, hogy kitartóan reménykedtek Urunkban, Jézus Krisztusban" (1Thesszalonika 1:3, EFO).
Pál így méltatta a dicséreteseket: "Mindig hálát adok Istenemnek, amikor érted imádkozom, Filemon, mert hallom, milyen hűség és isteni szeretet van benned az Úr Jézus és mindazok iránt, akik Istenhez tartoznak" (Filemon 1:4-5 EFO). Tisztelte a tiszteletre méltót: "Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának minden egyes alkalommal, amikor értetek imádkozunk. Hálát adunk, mert hallottuk, hogy hisztek a Krisztus Jézusban, és igazán szeretitek Isten minden gyermekét" (Kolossé 1:3-4, EFO). Ajánlotta az ajánlásra alkalmasat: "...A mi „ajánlólevelünk” a szívünkbe van írva, és ezt mindenki ismeri és olvassa. Bizony, ti magatok vagytok a mi ajánlólevelünk!" (2Korinthus 3:2, EFO).
Pál így buzdította a filippibelieket: "Mindenesetre ügyeljetek arra, hogy a Krisztusról szóló örömüzenethez méltóan éljetek..." (Filippi 1:27, EFO). Az efézusiakat pedig e szavakkal bátorította: "...éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével" (Efézus 4:1-3, SZIT). Ha időt töltünk azzal, hogy dicséretre méltó, jó hírű dolgokon elmélkedünk, kisebb lesz a valószínűsége, hogy megbotlunk, mikor különféle veszélyekkel, kétséggel, és félelemmel nézünk szembe. Ha a gondolatainkat Istenre összpontosítjuk, akkor az Ő tökéletes békéje őriz minket (lásd Filippi 4:9; Ézsaiás 26:3; Kolossé 3:15; János 14:27).
A legnagyobb hatású prédikáció, amit a minket figyelő hitetlen embertársainknak valaha el fogunk mondani, talán nem is a szavakból fog állni. Lehet ugyanis, hogy egyszerűen az olyan következetes keresztény életvezetés csendes bizonyságtétele lesz a mérvadó, amely Jézus Krisztus kegyelmét, igazságát és szeretetét sugározza. Tiszteletre méltó és dicséretes módon járunk-e? Életvezetésünk valóban jó ajánlólevélként szolgál? Ha nem, akkor talán érdemes volna átformálni a gondolkodásunk.
English
Mit jelent az, hogy valami jó hírű (Filippi 4:8)?
