Kik voltak az Amálekiták?


Kérdés: Kik voltak az Amálekiták?

Válasz:
Az Amálekiták az első olyan törzs volt, melyet a Szentírás még Ábrahám idejéből néven nevez (1.Mózes 14:7). Bár az Amálekitákat a Noé hetven közvetlen és közvetett leszármazottjait felsoroló nemzedéki táblázat (1.Mózes 10. fejezet) nem említi, Mózes negyedik könyvének 24:20 igerésze világosan azt állítja, hogy "Amálek első a nemzetek között". Mózes első könyvének 36. fejezete Ézsau egyik fia, Elifáz, utódait Amálekitáknak nevezi (1.Mózes 36:12;16). Az Amálekiták — ha csak távolról is -, de minden bizonnyal rokonságban álltak az Edomitákkal.

A Szentírás hű bizonysága szerint hosszan elhúzódó ellenségeskedés dúlt az Amálekiták és az Izraeliták között. Az is feljegyzésre került, amint Isten az Amálekiták teljes kiirtására ad parancsot (2.Mózes 17:8-13; 1.Sámuel 15:2; 5.Mózes 25:17). Hogy Isten miért szólította fel választott népét egy egész törzs kiirtására nem egyszerű-, de mégis megválaszolható kérdés. A Biblia történelmébe való betekintés azonban erre is választ adhat.

A legtöbb sivatagi törzshöz hasonlóan az Amálekiták is nomád életmódot folytattak. A 4.Mózes 13:29 igehelye szerint az Egyiptom és Kánaán között elterülő Negev-sivatag lakosai voltak. A babilóniaiak "szúté"-nak, az egyiptombeliek "szittiu"-nak hívták őket (magyar fonetika szerint), míg az Amarna-táblákon található bejegyzés "kabatti"-nak, vagyis fosztogatóknak nevezi őket.

Az Amálekiták Izráel fiaival szembeni szűnni nem akaró kegyetlenkedése még a refidimi támadással vette kezdetét (2.Mózes 17:8-13). Ezt a beszámolót a 5.Mózes 25:17-19 igerészben is megtaláljuk, ahol még a következő a intelem is elhangzik: "Megemlékezzél arról, a mit Amálek cselekedett rajtad az úton, a mikor Égyiptomból kijöttetek: Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erőtleneket, a kik hátul valának, a mikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent. Mikor azért megnyugtat majd téged az Úr, a te Istened, minden te köröskörül lévő ellenségedtől azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt: töröld el Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd!"

Az Amálekiták később a Kánaánitákkal szövetségre lépve Hormánál támadtak rá Izráelre (4.Mózes 14:45). A Bírák könyve már arról tesz említést, hogy előbb a Moábitákkal (Bírák 3:13)-, majd a Midiánitákkal (Bírák 6:3) paktáltak le, csak hogy Izráel fiai ellen hadba vonulhassanak. Tény, hogy többször is sikeresen feldúlták Izráel földjét, és felgyújtották a zsidók élelmiszerraktárait.

Sámuel próféta első könyvének 15:2-3 igerészében Isten így szól Saul királyhoz: "Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat." Saul első lépése az volt, hogy figyelmeztette a barátságos Kenitákat, hogy hagyják el a területet. Bár eztán megtámadta az Amálekitákat, de nem vitte véghez küldetését, ugyanis az Amálekiták vezérét, Agág királyt, megkímélte. Kifosztotta az országot, zsákmányt ejtve saját maga-, és katonái számára, majd magyarázkodni kezd, hogy miért nem pontosan Isten parancsa szerint járt el. Saul ezen ismételt engedetlen lázadása már olyan súlyosan nyomott a latba, hogy az Úr végleg elvetette őt és minden magvát a királyi trónról (1.Sámuel 15:23).

A futni hagyott Amálekiták (Agág udvartartása jó eséllyel több száz főt számlálhatott) idővel újra zaklatni és fosztogatni kezdték az Izraeliták következő nemzedékeit, és több száz éven keresztül meg is tartották e habitusukat. Sámuel első könyvének 30. fejezete szerint az Amálekiták betörtek Siklágba, vagyis abba a Júda törzsi tartományában lévő faluba, melyben Dávidnak birtokai voltak. Az Amálekiták tűzzel égették meg a települést, minden nőt és gyermeket rabként hurcoltak el, többek között Dávid két feleségét is. Válaszul erre Dávid és vitézei megverték seregeiket, és visszahozták a túszokat. Pár száz Amálekita azonban így is elmenekült. Sokkal később, Ezékiás király uralkodása alatt, Simeon fiainak egy csoportja "mind levágák azokat", akik Amálek nemzetségéből megmaradtak és a Seir hegyén éltek (1.Krónikák 4:42-43).

Az Amálekiták legutolsó említését Eszter könyvében találjuk, amelyben Hámán, az Agágita (Agág Amálekita király leszármazottja) azon mesterkedik, hogy az egész Perzsa Birodalom területén szétszórt teljes zsidóságot kiirtsa, és minden igyekezetével azon van, hogy Ahasvéros, vagy más nevén Xerxész király, kegyét elnyerje ez ügyben. Isten ekkor újbóli közbeavatkozásával mentette meg népét, Hámán és tíz fia pedig abban éppen a sorsban részesült, amit ő szánt Márdokeusnak és minden zsidónak (Eszter 9:5-10).

Az Amálekiták gyűlölték a zsidókat, de a megrészegült kard, amit Izráel felé nyújtott karjuk, végtére saját szívük kamráiban lelt nyugodalmat, és végső pusztulásukhoz vezetett. Sorsuk intő példaként áll minden olyan teremtett lény előtt előtt, aki balgán úgy gondolná, hogy Isten elvégzett terve ellen felfuvalkodhat, vagy aki vakságában átkozná azt, akiben Isten a világ minden nemzetét megáldotta (1.Mózes 12:3).

English


Vissza a magyar oldalra
Kik voltak az Amálekiták?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől