Kérdés
Fogunk aludni a mennyben?
Válasz
Az alvás a földi testünk (egyik) fizikai szükséglete. Alvás hiányában az agyunk nem képes megfelelően működni, a testünk pedig nem hajlandó engedelmeskedni az akaratunknak. Az alvás-ébrenlét ciklus csak egy azon sok ciklus közül, amely által Isten a földi létet megszabta – ide sorolandó az évszakok váltakozása, a nappal és az éjszaka ciklicitása, de még az ún. vízkörforgás is. Ezen ciklusok az élet szerves részét képezik bolygónkon. A (fizikai) halálunk után azonban már egy másik létsíkon leszünk. Mindazok, akik “Krisztusban” vannak, haláluk után azonnal Ővele lesznek (2.Korinthusbeliekhez 5:8), de még nem kapják meg rögtön a teljesen helyreállított testüket (lásd megdicsőült test). Meg kell várjuk a feltámadást, míg az végleg a miénk lesz (1.Korinthusbeliekhez 15:40; 2.Korinthusbeliekhez 4:14; János 5:28-29). A köztes időben, vagyis a halál után és a feltámadás előtt, lelkünknek valószínűleg nem lesz szüksége alvásra, hanem szakadatlan imádatban és örömben fogunk örvendezni az Úr jelenlétében.
A mennyben – vagyis abban a szellemi birodalomban, ahol előbb a feltámadásra várunk – talán nem is lehetséges-, esetleg nem is szükséges “aludni”. Jézus “Ábrahám kebleként” írta le az igazak eme ideiglenes pihenőhelyét, vagyis az ősatyához valahol nagyon közel leszünk (Lukács 16:23). Itt is lesz valamiféle testünk, és fel is fogjuk ismerni egymást (Lukács 16:22-24). Lehet, hogy az (időközben zajló) földi dolgokról/történésekről is lesz némi tudomásunk (Lukács 16:27-28; Jelenések 6:9-10). Minden esetre érdemes megvizsgálni azon emberek reakcióját, akik színről színre látták Istent az Ő dicsőségében, úgy mint Mózesét (2.Mózes 33:20-23), Ézsaiásét (Ézsaiás 6:1-5), és Jánosét (Jelenések 1:17). A Mindenható Úristen valósággá vált jelenlétében lenni és élni mindent megváltoztat. A földi dolgok, beleértve az alvást is, többé már nem lesznek olyan fontosak számunkra, mint most.
Ugyanakkor Isten arra teremtette az embert, hogy a fizikai létsíkon éljen. A szándéka az, hogy mindent az eredeti állapotára állítson vissza, hogy mindent újjáteremtsen (Apostolok Cselekedetei 3:21). A feltámadáskor a lelkünk, amely addig is Krisztussal volt, újra egyesül a helyreállított testünkkel. Ezután Jézussal együtt fogunk lakni az új, teljesen helyreállított földön (Ézsaiás 65:17; Jelenések 21:1-2). Az örökkévalóságot e tökéletes testben, a tökéletes földön fogjuk tölteni Jézussal, mint vitathatatlan királyunkkal. Örökkévaló állapotunkban az alvás ismét az életünk részét képezheti majd, mint ahogy az evés és ivás is (Lukács 14:15; Jelenések 19:9). Kimerültség vagy gyengeség miatt azonban már nem lesz szükség alvásra, hiszen a testünk tökéletes lesz, mint Jézus teste a feltámadása után (Lukács 24:41-42). Tény, hogy a Szentírás nem árul el eleget ahhoz, hogy határozottan kijelenthessük, lesz-e a mennyben, az ezeréves királyságban és az öröklétben alvás, vagy sem. Ez egyike azon ezernyi kérdésnek, amire a mennyben kapunk választ. Egy valami azonban mégis biztos: mikor majd meglátjuk az első alkalommal Jézust, az alvás lesz az utolsó dolog, ami az eszünkbe jut.
English
Fogunk aludni a mennyben?
