Kérdés
Pontosan mire gondolt Jézus, mikor azt mondta, "a kinek van füle a hallásra, hallja"?
Válasz
Az evangéliumokban Jézus egy-egy nehéz mondás vagy példabeszéd végén több ízben is azt mondja, hogy "a kinek van füle a hallásra, hallja" (pl. Máté 11:15; Márk 4:9, 23). Ki az tehát, "a kinek van füle a hallásra"? Vagy, kicsit távolabbról bevezetve, ki az, akinek egyáltalán van füle? A fül az emberi test egyik érzékszerve - ha nem lenne az embernek füle, épp az volna szokatlan, vagy természetellenes. Mikor tehát Jézus mindazokat szólítja meg, akiknek van fülük, akkor azokra utal, akikre az Igéjét bízta - kortól, etnikai hovatartozástól, anyanyelvtől, vagy státusztól függetlenül minden emberre.
Mégis különbség van aközött, hogy az embernek füle van, vagy hogy hallásra való füle van. Jézus a magvetőről és az Igemagról szóló példázatában a hallgatóság egyes csoportjait kategorizálja: szól azokról, akiknek Isten Igéje egyik fülükön be-, a másikon meg ki, és azokról is, akik valóban figyelmesen hallgatják, és törekszenek azt megérteni (Márk 4:13-20). Az utóbbiak között olyanok is vannak, akik bár meghallgatják az Igét, de a világ különféle nyomorúságai vagy épp csábító örömei megfojtják szívükben a kis palántát, mielőtt az szárba szökhetne, vagyis gyümölcstelenek maradnak. Mások épp a megbotránkozás vagy üldöztetés miatt utasítják el végül az Igét. És ott vannak azok is, akik hallják az Igét, meg is hallják azt, szívüket megnyitva beveszik, megértik és befogadják, és az így átformálja őket. Akiknek "van füle a hallásra", azok hagyják, hogy az Ige gyümölcsöt teremjen bennük Isten dicsőségére. A hallgatótól függ, hogy komolyan veszi-e az Igét, és törekszik-e annak megértésre; erre azonban csak kevesen hajlandóak - a többieknek, ha persze van is fülük, de "hallásra" való fülük nincs (Máté 7:13-14, 24-27).
Mindig, mikor Jézus azt mondja, hogy "a kinek van füle a hallásra, hallja", akkor arra szólítja fel az embereket, hogy figyeljenek oda. Gyakorlatilag így fejezi ki másképp, hogy "Figyeljetek! Nagyon figyeljetek!" A példázatok általi tanítás volt az egyik módszere annak, melynek segítségével Jézus a tömegek figyelmét igyekezett fókuszálni - az emberek szeretik a történeteket, a példázatok pedig olyan eseményeket és szereplőket ábrázoltak, amelyekkel könnyen azonosulni tudtak. Ha azonban nem voltak hajlandóak az egyéb zavaró tényezőket kizárni, és nem keresték Jézust, hogy prédikációjának értelmét megragadhassák, szavai csak színes történetek maradtak számukra. Bármilyen élesen halló fülük volt is, nekik egy más fülre, mégpedig halló fülre volt szükségük.
Amikor tanítványai azt kérdezték tőle, hogy miért példázatokban beszél az egybegyűlt tömeghez, Jézus az Ézsaiás 6. fejezetére utalva azon emberekről kezdett beszélni, akiknek van szemük és fülük, de szívüket megkeményítették, és úgy döntöttek, hogy nem vesznek tudomást az Úr szaváról (Máté 13:10-15; vö. Ézsaiás 6:8-10). A hitet megtagadók ítéletének része az, hogy végül a hit lehetőségét is elvesztik: "Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van" (Máté 13:12; vö. Róma 1:18-32).
A Jelenések könyvében a fentiekkel szóról szóra egyező kijelentés található a gyülekezetekhez írt hét levél mindegyikében: "A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek..." (Jelenések 2:7, 11, 17, 17, 29; 3:6, 13, 22). A Jelenések 13:9 igeversben, közvetlenül az Antikrisztus jellemzése után pedig a következőket olvassuk: "Ha van füle valakinek, hallja!". A Jelenések könyvének olvasói arra vannak tehát felszólítva, hogy nagyon figyeljenek, és Isten bölcsességét kincsként kutassák a leírtakban.
Ki az tehát, akinek van füle a hallásra? A válasz kézenfekvő: minden egyes ember, akihez Isten szavai kimentek vagy kimennek. Mint a példabeszédek eredeti hallgatóságának, nekünk is szól, hogy "Figyeljetek! Nagyon figyeljetek!". Jézus egyszerű kérése az, hogy használjuk az Istentől kapott képességeinket (szemünket a látásra, fülünket a hallásra), hogy ráhangolódhassunk az Ő szavaira (János 10:27-28; Márk 4:24; Jelenések 3:20). "Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson" (Márk 4:22). Isten igazságának keresése energiát és összpontosítást igényel; hajlandó kell legyen az ember arra, hogy kihívásokkal nézzen szembe, és hogy változzon. Bár Isten igazságának útja nem a legkényelmesebb vagy legszórakoztatóbb út, abban mégis biztosak lehetünk, hogy ez a legjobb út (János 1:4; 10:9; 14:6). Ezért hív minket így: "Jöjjetek" (Máté 11:28-30).
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint (Ézsaiás 55:1-3).
English
Pontosan mire gondolt Jézus, mikor azt mondta, "a kinek van füle a hallásra, hallja"?
