Ádám és Éva történetét szó szerint kell értenünk?


Kérdés: Ádám és Éva történetét szó szerint kell értenünk?

Válasz:
Tegyük fel egy pillanatra, hogy Ádám és Éva történetét nem kell szó szerint értenünk. Mi következne ebből? A kereszténység ugyanolyan maradna ezen hű bibliai beszámoló szó szerinti értelmezése nélkül is? A válasz határozottan nem. Ez a hamis értelmezés valójában egészen odáig vetné hullámait, hogy a kereszténység minden tantételét egy bizonyos fokig át kellene dolgozni. Ha Ádám nem egy valós ember volt, akkor a bűn nem egy emberen keresztül lépett be a világba, amint azt a Szent Lélek állítja választott szócsövén — Pál apostolon — keresztül a Rómabeliekhez írt levél 5:12 igerészben. Így tehát máris nyitva maradna legalább egy kérdés, azaz hogy akkor hogyan lépett be a bűn a világba? Továbbá, ha az Újszövetség ebben a tekintetben téved, akkor vajon miben téved még? Ha a Rómabeliekhez írt levél 5:12 igehelye hibás, akkor honnan tudhatjuk biztosra, hogy nem az egész — értelmileg egybefüggő — igei passzus a fejezet 8.versétől egészen a 15.verséig is hasonlóan hibás? Ha Ádám és Éva története nem szó szerint értendő, és ezek az emberek nem is léteztek ténylegesen, akkor az Isten elleni lázadás valójában nem is ment végbe, és igazából bűnbeesés sem volt. Ha nem volt bűnbeesés, akkor bűnért való áldozatra sincs szükség, vagyis Jézus Krisztus nem is halt meg bűneinkért, illetve valószínűleg soha nem is létezett. Sátán, minden hazugságok atyja, semmit sem szeretne jobban, mint hogy az emberek azt higgyék, hogy az egész bűneset csak valami homályos mítosz, továbbá hogy a Bibliát nem kell-, és nem is szabad, szó szerint értenünk. Már csak a fenti példából is jól kitűnik, hogy ezt miért szeretné annyira. Ha elkezdjük a Biblia egyes részeit tagadni, és elsüllyesztjük azokat a mesék és mítoszok szellemi fiókjába, akkor az egész Szentírásba vetett bizalmunk is meginog. Miért hinnénk bármit is el Isten Igéjéből, ha nem bízhatunk meg mindenben, amit mond nekünk.

Az Úr Jézus Krisztus szó szerint értendő feljegyzésként hivatkozott a Teremtés könyvében található történelmi beszámolóra, mikor a házasság Istentől rendelt intézményének szellemi alapjára utalt. Az Úr Ábelt is Ádám és Éva fiaként említi a Lukács evangéliumának 11:51 igerészében. Jézus talán tévedett, mikor az Ószövetségi iratok ihletettségéről, azaz isteni eredetéről, tett tanúbizonyságot, amikor tanításának alapjaként számos alkalommal rájuk hivatkozott? Esetleg Jézus tudta, hogy Ádám és Éva valójában nem is létezett, és tanítását csak hallgatóságának viszkető füleihez és emberi hagyományaihoz igazította, azaz hazudott nekik? Ha Jézus Krisztus hitbéli meggyőződéseiben csak egy dolog is hamis, valamint ha csak egy ízben is elferdült beszéd találtatik a szájában, akkor Ő valójában nem is Isten. Ha Jézus szándékosan vezeti meg az embereket, akkor bűnt követ el, és akkor már nem is lehet Ő a hibátlan — azaz bűntelen — bárány, aki Megváltóként elveszi a világ összes bűneit (1.Péter 1:19).

Remélhetőleg még világosabban látjuk már, hogy mi forog itt téten. Ha valaki tagadja Ádám és Éva szó szerinti létezését, akkor azzal Isten Igéjével-, és Isten testté lett Igéjével, azaz Jézus Krisztussal, szemben pozicionálja magát. Ha Ádám és Éva nem valósan létező emberek voltak, akkor az egész Biblia megbízhatatlan, továbbá biztosan nem tévedhetetlen, és így az egész Írás nem is lehet Istentől ihletett. Hitünk alapját máris kivághatjuk a zárt ablakon.

A Szentírás Ádámot és Évát minden kétség fölött szó szerinti emberként tárja elénk, akik egy szó szerint létezett Édenkertben éltek Isten közvetlen jelenlétében. Istennel szembeni lázadásuk szintén szó szerint értendő, hiszen szó szerint elhitték a valósan létező Sátán hazugságát, melynek következtében engedetlenségük büntetéseként kiűzettek az Éden kertjéből (1.Mózes 3:24). Szó szerint kell értenünk azt is, hogy gyermekeik születtek, akik örökölték a bűn által megrontott, bukott természetüket, melyet jelenünk minden emberének is önkéntelenül is továbbörökítettek. Istennek hála, mert Ő már a világ alapjainak letétele előtt gondoskodott egy nagyon is szó szerint létező Megváltóról, aki megvált minket bűnös, óemberi temészetünkből és bűneink örök büntetést érdemlő következményeitől (1.Mózes 3:15). A mindenható és mindentudó Istent tehát az ember bűnbeesése sem érte meglepetésként. A megváltó Jézus Krisztus, akiben Isten teljessége lakozik, szó szerint annyira megalázta magát, hogy nem mindenható Istenként, hanem magatehetetlen csecsemőként jött el a világunkra, hogy aztán bűntől teljesen mentes életet élve, minden bűnünket elhordozza egy valós kereszten, csak hogy a halál fullánkját letörvén a harmadik napon a szó legszorosabb értelmében testben feltámadjon a halálból. Ahogyan az első szó szerinti Ádámon keresztül a halál és az átok tört be a világra, úgy Jézus Krisztuson — a második Ádámon — keresztül (1.Korinthusbeliekhez 15:45) az élet bősége, és a Szent Lélek minden kimondható és kimondhatatlan áldása jött el. Mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében valós hatalmat adott, hogy szó szerint Isten fiaivá váljanak, mindazoknak pedig, akik felhívják az Ő nevét, örök életük van a földi múló valóságunknál sokkalte valóságosabban létező mennyben.

Kemény eledel, de ezt minden magát kereszténynek valló embernek be kell vennie: az, aki tagadja Ádám és Éva valós történetének hitelességét, valójában saját hitének az alapjait, Isten el nem múló, élő, Igéjét tagadja meg. Ha elvetjük a Szentírás történelmi iratainak a szó szerinti értelmezését, akkor azzal nagyon ingoványos talajra vetjük lábunkat. Ha Ádám és Éva nem valósan létező személyek voltak, hanem csak holmi mítosz, akkor Káin és Ábel sem létezett, ugye? Akkor az igaz Ábel helyett adott Seth sem létezett, és nem is volt apja annak az isteni vérvonalnak, melyen keresztül Ábrahám-, és végül maga Jézus Krisztus is megszületett? A Lukács evangéliumában található leszármazási táblázat (Lukács 3:23-38) meddig említ valósan létezett személyeket, és pontosan mikortól kezdi a mitológiai mesefigurák felsorolását? Ha Ádám és Éva valós történetét valami férc fantazmagóriának minősítjük, akkor azzal egyidejűleg tagadjuk Lukács evangéliumának hitelességét is, a hamisság rágalmával illetjük Mózes igaz tanúbizonyságát, és a Szentírás kőszikla alapját homokká zúzzuk. Már persze ha ember erre valaha is képes volna...

Isten Igéje igazság. Isten nem holmi ember, hogy hazudjon (Zsoltárok 119:160). Jézus Krisztus, azaz Isten, saját maga tett arról bizonyságot, hogy az Atya Isten minden Igéje hétszeresen megtisztított és igaz (János 17:17). A teljes Írás Istentől ihletett, Ő lehelete rá és bele megelevenítő Szent Lelkét (2.Timótheushoz 3:16-17). Ádám és Éva igaz története pedig szerves része Isten Igéje egészének.

English


Vissza a magyar oldalra
Ádám és Éva történetét szó szerint kell értenünk?