A zsidókhoz írt levél



Szerző: Noha némelyek A zsidókhoz írt levelet is Pál levelei közé sorolják, a szerző kiléte nem ismert. Pál szerzősége azért kétséges, mert ebből a levélből hiányzik a Pál leveleiben mindenütt megtalálható szokásos üdvözlés, valamint azért is, mert a levél írója arra enged következtetni, hogy mások tudására és ismeretére hagyatkozott, akik szemtanúi voltak Jézus Krisztusnak (2:3). Egyesek szerint Lukács lehetett az író, mások pedig Apollósra, Barnabásra, Silásra, Fülöpre vagy Akvilára és Priszcillára gondolnak. De bárki jegyezte is le e levél sorait, a kezét bizonyosan Isten Lelke vezette, aki a teljes Írás isteni szerzője (2Tim 3:16), éppen ezért A zsidókhoz írt levél ugyanolyan kánoni tekintéllyel bír, mint a Biblia hatvanöt másik könyve.

Keletkezés ideje: Szent Kelemen korai egyházatya Kr. u. 95-ben már idéz A zsidókhoz írt levélből. Ugyanakkor a könyvben található belső bizonyítékok, például az, hogy Timóteus még élt a levél megírásakor, vagy hogy nem találunk utalást Jeruzsálem Kr. u. 70-ben bekövetkezett lerombolására, amely az ószövetségi áldozati rend megszűnését bizonyította, arra engednek következtetni, hogy a könyv Kr. u 65 körül íródott.

A könyv célja: A néhai dr. Walter Martin, a Keresztény Kutató Intézet (Christian Research Institute) alapítója és a Kingdom of the Cults [Kultuszok királysága] című bestseller könyv szerzője a tőle megszokott humorral jegyezte meg, hogy A zsidókhoz írt levelet egy zsidó írta más zsidóknak, hogy elmondja a zsidóknak, hogy ne viselkedjenek zsidóként. A korai egyház zsidó származású tagjai közül sokan visszacsúsztak a júdaista szertartásokba és szokásokba, hogy elkerüljék az egyre inkább kiéleződő üldözést. Ez a levél buzdításul íródhatott az üldözött híveknek, hogy maradjanak meg Jézus Krisztus kegyelmében.

Kulcsigék: Zsidók 1:1-2: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.”

Zsidók 2:3: „Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel…”

Zsidók 4:14-16: „Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

Zsidók 11:1: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”

Zsidók 12:1-2: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.”

Rövid összefoglalás: A zsidókhoz írt levél három különböző csoportot szólít meg: a Krisztusban hívőket, azokat a hitetleneket, akik hallottak Krisztusról és az értelem szintjén tudomásul vették a róla hallottakat, valamint a hitetleneket, akik vonzódtak Krisztushoz, de végül mégis elutasították. Fontos megértenünk, hogy a szerző hol melyik csoporthoz beszél, máskülönben olyan következtetéseket vonhatunk le, amelyek nincsenek összhangban a teljes Bibliával.

A zsidókhoz írt levél írója újra meg újra hangsúlyozza, hogy Krisztus személyét és szolgálatát tekintve egyaránt felülmúl mindenki mást. Az ószövetségi iratokban azt látjuk, hogy a júdaista szokások és szertartások szimbolikusan a Messiás eljövetelét vetítették előre. Más szóval: a zsidó szertartások mindössze árnyékai voltak az eljövendő dolgoknak. A zsidókhoz írt levél arra tanít, hogy Jézus Krisztus jobb annál, amit a puszta vallás kínálhat az embernek. A vallás minden pompája és dicsősége elhalványul Jézus Krisztus személyéhez, munkájához és szolgálatához képest. Urunk Jézus mindent meghaladó nagysága a témája ennek a fennkölt nyelven megírt levélnek.

Kapcsolat az Ószövetséggel: Az Újszövetségben talán sehol máshol nem kerül annyira előtérbe az Ószövetség, mint A zsidókhoz írt levélben, amely a lévita papságon alapul. A zsidókhoz írt levél írója folyamatosan összeveti az ószövetségi áldozati rendszer tökéletlen voltát a Krisztusban elérkezett tökéletességgel és teljességgel. Míg az ószövetségben egy földi papnak folyamatos áldozatokat, évente egyszer pedig engesztelő áldozatot kellett bemutatnia, addig az újszövetségben Krisztus egyszer s mindenkorra elvégezte az áldozatot (Zsidók 10:10), s ezzel lehetővé tette, hogy mindenki közvetlenül járulhasson Isten elé, aki Őbenne van.

Gyakorlati alkalmazás: A zsidókhoz írt levél nem csupán keresztény tanokban gazdag, hanem a „hithősökön” keresztül is bátorít bennünket, akik nagy nehézségek és hátrányos körülmények ellenére is kitartottak (Zsidók 11). E hősök példája lenyűgöző bizonysága Isten feltétel nélküli kezességének és abszolút megbízhatóságának. Hozzájuk hasonlóan, mi is úgy maradhatunk tökéletesen bizonyosak Isten gazdag ígéreteiben, ha körülményeinktől függetlenül azon elmélkedünk, hogy Isten milyen hűségesen cselekedett ezeknek az ószövetségi szenteknek az életében.

A zsidókhoz írt levél szerzője megannyi bátorítással szolgál a hívő ember számára, de öt ünnepélyes figyelmeztetést is a lelkükre köt, éspedig a nemtörődömség (2:1-4), a hitetlenség (3:7-4:13), a lelki éretlenség (5:11-6:20), a kitartás hiánya (10:26-39), valamint Isten megtagadásának (12: 25-29) a veszélyével kapcsolatban. Így tehát ez a mestermű a gazdag tanítás mellett a lélekemelő bátorítás, valamint a rest és nemtörődöm keresztény életvitellel szembeni egészséges, gyakorlati figyelmeztetések forrása, sőt ennél is több, hiszen ragyogó és dicsőséges képet fest elénk az Úr Jézus Krisztusról – hitünk szerzőjéről és beteljesítőjéről (12:2).



Vissza a magyar oldalra



A zsidókhoz írt levél