Kérdés
Hogyan kerülhetjük el, hogy a tanítás minden szele magával sodorjon minket (Efézus 4:14)?
Válasz
Az Efézusbeliekhez írt levél 4:11-es igeversében Pál apostol ötféle "szolgálati pozíciót/szerepet" említ, ezzel pedig Isten egyházának adott ajándékait nevezi meg: az apostolokat, a prófétákat, az evangelistákat, a pásztorokat, és a tanítókat. Ők mind "a szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére..." adattak, hogy az egyes hívők - és ezzel Krisztus teste - egy egységként növekedhessék szellemileg a hit egységében (Efézus 4:12-13). A cél az, mondja Pál, hogy ne legyünk immár "...éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor", valamint hogy "...egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal" (Efézus 4:14-15, SZIT).
A "minden szele magával sodor" mondatrész az eredeti görög változatban egy olyan, a tengerészetből átvett kép, amit a következőképp lehetne kibontani: "hullámhegyről hullámvölgybe jut", "a heves hullámzás miatt hirtelen ide s tova hánykolódik". Isten azért adta az egyes szolgálati ajándékokat egyházának, hogy azok olyan stabilizáló horgonyként működjenek, melyek megakadályozzák, hogy a tanítások óceánján úgy hánykolódjunk ide s tova, mint ahogy egy éretlen, az új emberi tanításokra és az ellenség minden trükkjére való fogékonysága révén hiszékeny és könnyen megtéveszthető csecsemő. Elkerülhetjük tehát hitéletünkben, hogy a parttól elsodródott apró csónakként hánykolódjunk és hajótörést szenvedjünk, ha Krisztus testének ezen szellemi horgonyaihoz kötjük ki szellemi bárkánk, hogy bátorítást és erőt kaphassunk a szentségre törekvő hitbéli társainktól, akiket azért ajándékozott Isten, hogy a Jézus Krisztusban való (f)elkészítésünkre és épülésünkre legyenek.
Ahhoz, hogy a szellemi fejlődésünk végbemehessen, továbbra is aktívan részt kell vegyünk abban a folyamatban, amely által "...Krisztus illeszti és kapcsolja össze a test különböző részeit, amelyek mind a saját feladatukat végzik, és segítik egymást. Így az egész „Test” arányosan növekedik és fejlődik az isteni szeretet által" (Efézus 4:16, EFO). A magányos keresztények nem tudnak mások felé szolgálni, és mások sem tudnak feléjük szolgálni. Isten szellemi felvértezésének és felépítésének ajándékaiban nem lehet tehát részünk, ha elszigeteljük magunk.
Pál azt tanította a kolossébelieknek, hogy maradjanak meg a hitben mélyen meggyökerezve és megalapozva, hogy senki ne tévessze meg őket a jó "rábeszélő képességével" (Kolossé 2:4, EFO). Az érett hívők felérik, hogy Krisztus követéséhez szüntelen Isten Igéjéből kell táplálkozzanak, mint ahogy azt is, hogy hitbéli társaik közösségében kell maradjanak: "Mélyen gyökerezzetek bele Krisztusba — ő legyen az a szilárd alap, amelyre az életetek felépül! Erősödjön meg a benne való hitetek, és mindenben szüntelen adjatok hálát Istennek — ahogyan azt tanultátok! Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket valamilyen filozófiával, értelmetlen okoskodással, vagy emberi hagyományokkal, amelyek a világot uraló hatalmasságoktól, és nem Krisztustól származnak" - hangzik az intelem (Kolossé 2:7-8, EFO).
Csak akkor tanulhatjuk meg felismerni a hamis tanítókat, és csak akkor vethetjük ki sikeresen hamis tanaikat, ha biztosan állunk Isten igazságában, vagyis a Biblia minden tanításában, és elkötelezzük magunk Krisztus teste, az egyház mellett. Jakab apostol így szól hozzánk: "...aki kér tőle valamit, az bizalommal kérjen, ne kételkedve! Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket a szél ide-oda dobál" (Jakab 1:6, EFO). Júdás apostol a hamis tanítók ravaszságára emlékeztet minket, mikor ezt írja róluk: "Olyanok, mint a szennyfolt a tiszta ruhán, amikor veletek együtt vacsoráznak a helyi gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják. Olyanok, mint a szél kergette felhők, amelyekből nem esik egy csöpp eső sem, vagy mint a terméketlen gyümölcsfák, amelyeket késő ősszel gyökerestül kivágnak — s amelyek így kétszeresen is elpusztulnak" (Júdás 1:12, EFO; lásd még Apostolok Cselekedetei 20:29-31; Róma 16:17-18; Zsidókhoz 13:9; 2Korinthus 11:3-4).
Krisztus testének tagjai erősek és stabilak lesznek - nem hánykolódnak többé ide s tova -, mikor Isten Igéjében vernek gyökeret és abban vetnek alapot, továbbá mikor szeretetteljes, együttműködő gyülekezeti szerepvállalással szolgálják egymást. Egymáshoz tartozunk, és szükségünk van egymásra ahhoz, hogy növekedjünk (1Korinthus 12:12-31). Mindegyikünknek van rendeltetése a nagy közös egészében. Ahogy a test egy egységként növekszik, úgy erősödik minden egyes tag egyénileg is. Warren W. Wiersbe US-amerikai Biblia-tanító külön kiemeli, hogy Pál ebben a folyamatban a szeretetre helyezi a hangsúlyt (lásd Efézus 4:2, 15, 16): "A test az egyes tagok fejlődése által növekszik, az test egyes tagjai pedig az Igével való táplálkozás, és az egymás iránti szolgálat által . . . . A szeretet a test vérkeringése. Már régen felfedezték, hogy az elszeparált, szeretetben nem részesülő csecsemők nem fejlődnek megfelelően, és különösen kitettek a betegségeknek, míg azok a csecsemők, akiket szeretnek és akikkel foglalkoznak, normálisan fejlődnek és erősebbek is lesznek. Nincs ez másképp Isten gyermekeinél sem" (The Bible Exposition Commentary, 2. kötet, Victor Books, 1996, 38-39. o. - magyar kiadás nem ismert).
English
Hogyan kerülhetjük el, hogy a tanítás minden szele magával sodorjon minket (Efézus 4:14)?
