Kérdés
Mi a síkságon elhangzó prédikáció?
Válasz
Jézus Lukács evangéliuma 6. fejezetében található prédikációját (elsősorban az angolszász kultúrkörben) a síkságon elmondott prédikációnak is nevezik. A síkságon elhangzott prédikáció tartalmában nagyon hasonlít a hegyi beszédhez (Máté 5-7. fejezete). Egyes Biblia-tudósok úgy vélik, hogy Máté és Lukács beszámolója egyazon esemény két különböző lejegyzése. A két szövegrész közötti különbségek azonban elég nagyok és elég számosak ahhoz, hogy a síkságon elhangzott prédikációt és a hegyi beszédet különböző hallgatóságnak szánt, különböző időpontokban elhangzó különálló tanításoknak tekinthessük.
Jézus aztán mondta el a hegyi beszédet, hogy felment egy hegyre és ott leült (Máté 5:1). A síkságon elhangzott prédikációra pedig csak azután került sor, hogy már lejött a hegyről, és sík helyen vetette meg lábát (Lukács 6:17). Lukács feljegyzése a síkságon elmondott prédikációról nem tartalmazza Jézus törvényről szóló terjedelmesebb tanítását, és a boldogmondások mellett több "jaj-kiáltást" is tartalmaz. Emellett úgy tűnik, hogy a Máté evangéliumában szereplő hallgatóság máshonnan való volt, mint a Lukács evangéliumában említett sokaság (vö. Máté 4:25 és Lukács 6:17). Persze elképzelhető, hogy a Lukács által lejegyzett, síkságon elhangzó prédikáció egyszerűen csak a Máté evangéliumában rögzített hegyi beszéd komprimált, summás változata, mégis valószínűbbnek tűnik, hogy Jézus két különböző alkalommal tartott hasonló tartalmú prédikációt, továbbá hogy azért mondott el két, egymástól némileg eltérő beszédet, hogy az adott hallgatósága jobban megérthesse őt (esetleg hogy jobban az ő problémáikhoz igazíthassa mondandóját).
A síkságon elhangzó prédikáció néhány boldogmondással kezdődik (Lukács 6:20-23). Jézus boldognak mondja a szegényeket ("tiétek az Isten országa"), az éhezőket ("megelégíttettek"), a sírókat ("nevetni fogtok"), valamint a gyűlölteket, a kirekesztetteket és szidalmazottakat ("a ti jutalmatok bőséges a mennyben"). Közvetlenül az áldások elhangzása után Jézus azonban arról is beszél, hogy kinek lesz jaj az osztályrésze (24-26. igeversek), mikor a gazdagok- ("mert elvettétek a ti vigasztalásotokat"), a minden jóval betelt emberek- ("éhezni fogtok"), a most gondtalanul nevetők- ("sírni és jajgatni fogtok") és a mindenki által elismert emberek ("épen így cselekedtek a hamis prófétákkal") végső állapotának tragédiájáról beszél. A prédikáció ezen részében Jézus egyenesen a feje tetejére állítja a földi/emberi világképet, értékrendet. A menny értékrendje ugyanis nagyban eltér a földi értékrendtől. Nem szabad tehát beleragadnunk a világ értékrendjének sarába, az ugyanis túl sűrűn téves, vagy tudatosan hamis.
A síkságon elhangzó prédikációjában Jézus ezután hét megdöbbentő parancsot ad (Lukács 6:27-31). Szeressétek ellenségeiteket - kezdi az elsővel. Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket! Áldjátok meg azokat, akik átkoznak titeket! Imádkozzatok azokért, akik gonoszul bánnak veletek! Fordítsátok oda a másik orcátokat is annak, aki arcul üt! Adjatok bőkezűen mindenkinek, aki kér tőletek! Végül pedig az aranyszabályt is lefekteti: "...a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal" (31. igevers).
A síkságon elhangzó prédikációját folytatva Jézus négy törvényszerűségre mutat rá, amelyek mindennapi életünkre is hatással vannak: a kölcsönösség törvényszerűségére (Lukács 6:37-38), a vezetés törvényszerűségére (39-40. igeversek), a perspektíva törvényszerűségére (41-42. igeversek) és az aratás törvényszerűségére (43-45. igeversek).
A kölcsönösségről szóló tanításában Jézus azt mondja, hogy ha elítélsz valakit, számíthatsz arra, hogy cserébe magad is el leszel ítélve. A szeretetlen ítélgetés árja - még amennyiben tőled is indult ki - visszaér hozzád, és végül téged is magával fog ragadni. Ha azonban megbocsátó, irgalmas szívvel állsz embertársaidhoz, te is irgalmat nyersz.
A vezetésről szólva Jézus azt tanítja, hogy kicsit sem mindegy, kit követsz, hiszen te is épp oda mész, ahová a vezetőd megy, és magad is olyanná válsz, mint ő. Ha magad vagy vezető, akkor nyilván rengeteg minden függ attól, hogy milyen vagy. A világtalanok azon vezetői, akik maguk is vakok, bizonyára mindenkit az árokba borítanak az első kanyarban.
A perspektíva kérdésére kitérve Jézus azt mondja, hogy gyakran maradunk vakok önnön hibáinkra, így óvakodnunk kell a képmutatástól, amikor másokon próbálunk segíteni. Ahelyett, hogy mások életének apró hiányosságait firtatnánk és kritizálnánk, előbb saját személyes hibáinkat kell megtanulnunk felismerni.
Jézus ezután az aratás elvét foganatosítja arra, hogy az Isten előtt való személyes megszentelődés folyamatának fontosságát hangsúlyozza. Egy adott gyümölcs megfelel az azt hozó fának; a jó szív a jó tettek és a szeretetteljes, igaz szavak gyümölcsét termi.
Jézus azzal a figyelmeztetéssel zárja a síkságon elhangzó beszédét, hogy legyünk hűek Isten mellett való elköteleződésünkhöz. Nem elég Jézust így "Úrnak", meg úgy "Úrnak" nevezni, hanem valóban meg kell tegyük, amire int minket (Lukács 6:46). Akik engedelmeskednek az Úrnak, azok olyan rendíthetetlenek lesznek, mint a szilárd sziklára épült ház (47-48. igeversek). Azok viszont, akik nem engedelmeskednek az Úr parancsainak és tudatosan figyelmen kívül hagyják azokat, olyan házhoz lesznek hasonlatosak, melynek nincs alapja - ők tragikus összeomlást fognak átélni (49. igevers).
Jézus a síkságon elhangzó teljes prédikációja az örökkévalóságra mutat előre, mikor azt parancsolja nekünk, hogy legyünk előrelátóak, és az elközelgett menny fényében éljünk. Önmagára pedig az igazságosság mércéje és életünk alapjaként hivatkozik.
English
Mi a síkságon elhangzó prédikáció?
