Kérdés
Mi a megigazulás páncélja?
Válasz
Az Efézusbeliekhez írt levél 6:11-es igeverse a ma Krisztusban élő híveket is így buzdítja: "Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben" (lásd még 2Korinthus 10:4; Efézus 6:12). A 14-17. igeversek pedig így szólnak: "Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde" (MBT).
A fenti igerész egy harcra készülő felfegyverzett római vagy izraelita katonát fest képzeletünk vásznára, aki bronzból készült- vagy láncos páncélingből való mellvértet viselt. Ez óvta a létfontosságú szerveket, így a szívet is. Ezen a páncélon hurkok és csatok is voltak, melyek segítségével egy vastag bőrövhöz rögzíthették azt. Ha ezt az övet megoldották és már nem volt elég feszes, a páncél azonnal lecsúszott.
Mikor Pál apostol Isten fegyverzetét katonai felszereléshez hasonlítja, akkor azt látjuk, hogy annak minden egyes eleme Isten ránk kiterjesztett erejének egy-egy szeletét képviseli, melynek teljessége akkor lett a miénk, mikor Isten gyermekeivé váltunk. A megigazulás páncélja azon igazságosság szimbolikus reprezentációja, amit Jézus a vérével vásárolt meg nekünk a kereszten (2Korinthus 5:21). A megváltáskor minden bűnbánó bűnösnek kiosztanak egy "páncélt". Ezt Isten kifejezetten úgy alkotta meg és azzal a rendeltetéssel látta el, hogy szívünket és lelkünket megvédje a gonosz személyétől és annak minden megtévesztéstől. Önnön igaz cselekedeteink minősége nem ér fel a Sátán támadásaival szemben (Ézsaiás 64:6). A megigazulás páncéljára Krisztus neve van belegravírozva, mintha viselőjének és az egész világnak is ezt hirdetné: "A te igazságosságod nem elégséges ahhoz, hogy megvédjen téged. Vedd föl hát az enyémet!"
Azt az utasítást kaptuk, hogy magunkra kell öltsük ezt a páncélt, ami azt is jelzi, hogy automatikusan nem képezi mindig öltözetünk részét. Isten fegyverzetének felvétele tudatos döntést igényel a részünkről. Ahhoz, hogy felvehessük a megigazulás páncélját, előbb az igazságszeretet övét kell jól feszesen meghúzzuk derekunkon. Jézus nekünk tulajdonított igazságának szeretete nélkül igazlelkűségünk ugyanis csupán arra irányuló izzádságszagú tettek gyűjteménye lesz, hogy saját erőfesztéseink mentén igazuljunk meg Isten előtt (lásd vallásosság). Ez vagy egy törvényeskedő, legalizáló szemlélet kialakulásához vezet, vagy pedig önmarcangolásba torkollik (Róma 8:1). Ehelyett úgy határozunk, hogy elismerjük (Atyánk és az ég előtt), hogy Jézus nélkül semmit sem tehetünk (János 15:5). Úgy tekintünk immár magunkra, mint egy "Krisztusban" élő hívőre, akiknek szellemi számlaegyenlegén - minden önnön kudarcára és fogyatkozására való tekintet nélkül - Jézus Krisztus igazságossága lett jóváírva.
Az "öltözzétek fel" parancsnak úgy engedelmeskedhetünk leginkább, hogy mindenek előtt Isten személyét és az Ő igazságosságát keressük (Máté 6:33), valamint hogy nap mint nap Őt és az Ő utait választjuk (Zsoltárok 91:1). Az is az engedelmességünket fejezi ki, hogy gyönyörködünk minden Ő parancsolatában, és szívből kívánjuk, hogy az Ő utai valósággal a mi utainkká váljanak (Zsoltárok 37:5; 119:24, 111; Ézsaiás 61:10). Amikor pedig Isten kijelenti nekünk, hogy életünk mely területén szükséges változnunk, akkor engedelmeskedünk neki, és hagyjuk, hogy Ő munkálkodjon rajtunk és bennünk. Minden alkalommal, mikor nemet mondunk Istennek, egy kis repedés nyílik a páncélunkon, ahol a Sátán nyilai máris áthatolhatnak (Efézus 6:16).
Amint egyre kitartóbban viseljük a Krisztus általi megigazulásunk páncélját, egy olyan szívbeli tisztaság kezd el bennünk kialakulni, amely a cselekedeteinkben is megmutatkozik. E páncél viselése olyan életvitel megszilárdulását mozdítja előre, ami által a gyakorlatba is képesek leszünk átültetni azt, amit a szívünkben hiszünk. Ahogy életünk és személyünk egyre inkább Krisztus képére változik el (Róma 8:29), úgy válnak döntéseink is igazabbá, istenfélő döntéseink pedig a további kísértésektől és megtévesztésektől is hatékonyabban védenek meg minket (Példabeszédek 8:20; Zsoltárok 23:3).
Ha a páncélzatot nem a rendeltetésének megfelelően használják vagy helytelenül viselik, az megrepedezhet, és feladatát nem lesz képes ellátni. Hasonlóképpen számos olyan tényező van, ami csökkentheti szellemi páncélunk hatékonyságát. A szellemi és fizikai józanságunk elvesztése (1Péter 5:8), a hitetlenség (Zsidókhoz 3:12), a kegyelemmel való visszaélés (Róma 6:1-2), vagy az engedetlenség (1János 3:4; Zsidókhoz 4:6) egytől egyig megakadályozhatják, hogy szilárdan megálljunk az ellenséggel szemben és győzelmet arathassunk fölötte. Amikor megtűrünk egy adott bűnt saját életünkben, mikor nem vagyunk hajlandóak megbocsátani embertársainknak (2Korinthus 2:10-11), mikor önigazultakká válunk (Tituszhoz 3:5), vagy hagyjuk, hogy a földi gondok és örömök kiszorítsák az Istennel való bensőséges kapcsolatra szánt időt, akkor tulajdonképpen levesszük magunkról a megigazulás páncélját, ezzel pedig közel a semmivel tesszük egyenlővé annak védelmező erejét.
Ahhoz, hogy a 2Korinthus 10:5 igeversben leírt győzelem a miénk lehessen, elengedhetetlenül szükségünk van az megigazulás páncéljára. Így olvassuk az Igét: "Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre...". Amikor rövidre vágjuk a hamis tanok terjedésének a lehetőségét, kivetjük szívünkből a bálványimádást, és "a gonoszok tanácsán" nem járunk (Zsoltárok 1:2, KAR), szemeinket ellenben Jézusra, a "hitnek fejedelmére és bevégzőjére" (Zsidókhoz 12:2) szegezzük, akkor páncélunk is biztosan felcsatolva marad.
English
Mi a megigazulás páncélja?
