Kérdés
Mit jelent az, hogy az Úr a megfizetés Istene (Jeremiás 51:56)?
Válasz
Isten szuverén uralkodó minden ember, minden világi hatalmasság és birodalom felett a földön. Az Ószövetség több ízben is beszámol arról, hogy a pogány nemzetek felemelkedtek és pusztító ítéletet szabadítottak Isten népére, végső soron azonban e megtorlások során is Isten tartotta a gyeplőt a kezében. Jeremiás korában Babilon uralta a nemzetközi politikai színteret, ez a világi szuperhatalom azonban Isten legfőbb ellensége volt, így az Úr annak megfelelő idejében ki is mondta felette az ítéletet, mint ahogy arról a Jeremiás 50:1-51:64 igerész tájékoztat minket.
Jeremiás próféta örömhírrel küldetett a fogságban lévő izraelitákhoz. Miután ugyanis Isten befejezte Babilon saját céljaira való felhasználását (más bűnös népek-, így Izráel megbüntetése is), tudvalevő volt, hogy egy napon fel fog lépni e büszke birodalom ellen, hogy büntetését kitöltve rá elpusztítsa azt: "Mert pusztító tör Babilónra, elfogják harcosait, eltörik íjukat, mert a megfizetés Istene, az ÚR biztos, hogy megfizet" (Jeremiás 51:56, KAR2011).
Az itt "megfizetés"-ként fordított héber főnév jelentése "ahhoz mért jutalom vagy büntetés (kézzelfogható, és nem kézzelfogható egyaránt), amit valaki ténylegesen érdemel". Isten tehát választott népe bűnei miatt engedte meg egyáltalán, hogy azt Babilonba fogságba vigyék. Miután azonban megalázták magukat szent színe előtt, és megbánást tanúsítottak, visszatérhettek Jeruzsálembe, az Úr pedig megújította szövetségi kapcsolatát velük. Izráel szétszórt gyermekei tehát össze lettek gyűjtve a hazájukba. Az Úr megbocsátotta bűneiket, és megint teret engedett áldásai szabad áramlásának. Ugyanakkor egyben annak is eljött az ideje, hogy Babilon végre megkapja, amit megérdemelt - elérkezett az Úr megfizetésének napja. A megtorlás Istene ekkor úgy ledöntötte Babilont, hogy az mindmáig romokban hever.
Ézsaiás próféta az asszírok birodalmának végzetéről kellett hasonló üzenetet közvetítsen, miután az rosszul bánt Isten népével és sanyargatta azt: "A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal fizet ellenségeinek, büntetéssel ellenfeleinek, és megfizet a szigeteknek" (Ézsaiás 59:18, KAR2011).
Hívőként bízhatunk abban, hogy Isten megbünteti azokat, akik büntetést érdemelnek, és megjutalmazza azokat, akik arra érdemesek. Pál apostol ezt így fejtette ki: Isten "...megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök életet ad, de a viszálykodóknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a hamisságnak engednek, bosszúállással és haraggal. Nyomorúságban és gyötrelemben lesz része minden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először, de görögnek is; ámde dicsőség, tisztesség és békesség illet minden jót cselekvőt, zsidót először, de görögöt is, mert Isten nem személyválogató" (Róma 2:6-11, EFO; lásd még 5Mózes 7:9-10; Lukács 14:14; Jeremiás 25:14; Ézsaiás 13:11).
A távoli országba száműzött zsidók az Úrhoz kiáltottak, hiszen a babiloniak mélyen sértették szuverenitásuk, és lényükben alázták meg őket (Jeremiás 51:51). Keresztényként imádságban kérhetjük a megfizetés Istenét, hogy hozzon ítéletet azok felett, akik arra valóban érdemesek. Azt viszont kerülnünk kell, hogy bárkinek is "gonoszért gonosszal" fizessünk (Róma 12:17). A Szentírás azt tanácsolja, hogy türelmesen várjunk, míg majd a megfizetés Istene veszi kezébe a vitás ügyeinket: "Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!" (Példabeszédek 20:22; lásd még Példabeszédek 24:29; 3Mózes 19:18; Zsidókhoz 10:30). Pál apostol pedig ma is így serkent minket a jóra: "Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.”" (Róma 12:19, EFO).
A hegyi beszédben Jézus azt tanította, hogy a személyes bosszúnak nincs helye Isten országában: "Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól" (Máté 5:38-42).
Isten kellő időben el fogja érni szuverén célját az életünkben, mint ahogy a kollektív nemzeti és nemzetközi ügyekben, és a teljes az emberi történelemben is. Mikor Isten népének tagjai engedetlenné válnak vele szemben, a megfizetés Istene tudja, hogyan tegye őket alázatossá, és hogyan vezesse el őket a megtérésre. Hasonlóképpen, amikor Isten ellenségei igazságtalanságot és gonoszságot cselekszenek az Úr népe ellen, a megfizetés Istene megígéri, hogy Ő bizony megadja nekik az igazságos és jogos jussukat, mégpedig az Ő által rendelt időben és módon.
English
Mit jelent az, hogy az Úr a megfizetés Istene (Jeremiás 51:56)?
