Mit jelent a jóra való restség?


Kérdés: Mit jelent a jóra való restség?

Válasz:
Jakab apostol levelének 4:17 részében kijelenti, hogy „A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak." A jóra való restséget talán úgy lehet a legjobban leírni, mint egy bűnt, melynek során nem tesszük meg azt, amire Isten Igéje tanít bennünket, amit meg kellett volna tennünk. Ellentétpárba állítható a „szándékos bűnökkel", melyek az adott személy aktív cselekvését igénylik. Pál apostol a Rómabeliekhez 7:14-20 igerészben mindkét bűn koncepcióját tárgyalja, és mindkét bűnnel szembeni önnön gyengeségét is megsiratja. Személyes hangvételű vallomása szerint azt teszi, amit nem akar megtenni, miről pontosan tudja, hogy nem jó (szándékos bűn), és nem teszi azt, amiről tudja, hogy meg kellene tegye, amit valójában tenni akar (jóra való restség bűne). Erős kontrasztban jelenik meg a Szent Lélek által újjászült új belső lelki természet, és a test minden régi világi késztetéseivel.

Az Újszövetség hasábjain maga Jézus Krisztus hagyja ránk a jó szamaritánus klasszikus példáját. A történet szerint egy rablótámadás következtében helybenhagyott és segítségre szoruló áldozatot az első két járókelő – egy pap és egy Lévita – magára hagyja. Ők mindketten tudták, hogy mi a helyes, de mégsem cselekedték azt. A harmadik ember, aki szamaritánus volt, megállt és együttérzést tanúsítva segített a rászorulón (Lukács 10:30-37). Jézus Krisztus azért adta nekünk ezt a példázatot, hogy megtanítsa, nekünk is hasonlóan kell segítenünk a szükséget szenvedőket. Az Úr Jézus azt is kiemelte, hogy bűn a jót visszafogni, ha módunkban áll azt megtenni, és bűn a jó helyett a gonoszt követni.

Jézus a továbbiakban Máté evangéliumának 23:31-46 igerészében részletesen jellemzi a jóra való restséget. A bakok, akiket a Jézus kirekeszt, azoknak az embereknek a jelképes ábrázolása, akik látták felebarátjukat éhezni és szomjazni, de mégsem nyitották meg szívüket és markukat nekik. Ők azok, akik elnézték embertársaik mezítelenségét, de nem adtak nekik ruhát, akik látták a betegeket és a rabokat, de nem látogatták és vigasztalták őket. Ezek mind a bűnre való restség példái. A nélkülöző emberek ellen nem követtek el aktívan gonosz tettet, hiszen nem tevőlegesen éheztették és szomjaztatták őket, vagy fosztották meg őket ruháiktól. A jóra való restség bűne inkább abban nyilvánult meg, hogy azok, akiknek hatalmukban állt segíteni, úgy döntöttek, hogy nem segítenek.

Végül pedig maga Pál apostol foglalja össze nekünk össze ezt a kérdéskört, mikor arra bátorít minket, hogy a jót válasszuk és hogy tartózkodjunk a jóra való restség bűnétől: „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk (Galátabeliekhez 6:9). Mikor mennyei Atyánk akaratát cselekedjünk (Máté 12:50) elkerüljük a jóra való restség bűneit, és tevékeny életet vezethetünk, olyan életet, amely Istennek tetsző (Rómabeliekhez 12:1-2; János 15:1-11).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent a jóra való restség?