Kérdés
Mi volt a jegyadomány rendeltetése (1.Mózes 31:15)?
Válasz
A jegyadomány, amit más kultúrkörökben a menyasszony árának is neveztek, a férfi által a jövőbeli felesége családjának fizetett ajándékként szolgáló összeg volt. A Mózes első könyvének 29. fejezete arról számol be, hogy Jákob annyira szerette Rákhelt, hogy felajánlotta a lány apjának, Lábánnak, hogy hét évig dolgozik kiszemelt kedvese kezéért (vagyis hét évi munkabérét adja fizetségül – a fordító megjegyzése). Ez a jegyadomány ősi egyezmény-típusának egyik példája.
Jákob korában a jegyadomány megfizetése elvárt kulturális szokásnak számított. A jegyadomány ellenértékének a ledolgozása viszont szintén elfogadott és bevett gyakorlat volt. Egy Bibliatudós így ír erről: “Ami a házasságot általában illeti, a Núzi-táblák úgy rendelkeztek, hogy amennyiben egy férfi egy bizonyos ideig azon lány apjának dolgozott, akit feleségül akart venni, akkor joga volt a lányt feleségül venni” (Stuard A. West, "The Nuzi Tablets", Bible and Spade 10:3-4, 1981 nyár-ősz, 70. o. - magyar kiadás nem ismert).
Mivel Jákobnak akkoriban nem volt más főbb bevételi forrása, azt ajánlotta fel, hogy dolgozik azért, hogy feleségül vehesse Rákhelt. Mivel mást nem nagyon tudott felkínálni, ezért gyorsan felérte, hogy ez volt az egyetlen olyan ajánlat, ami Lábán tetszésére lehetett. A Bibliatudósok arra is rámutatnak, hogy az ókori Közel-Kelet bérmunkásai általában havi fél sékel és egy sékel között kerestek. Lábán minden bizonnyal igen nagylelkűnek, azaz számára különösen előnyösnek tekintette a hét év ingyenmunkára vonatkozó ajánlatot. Persze Jákob igyekezett is mindent megtenni annak érdekében, hogy Lábán ne tudja visszautasítani azt, vagyis hogy biztosan “igent” mondjon Rákhel férjhez adására.
Lábán azonban becsapta Jákobot, és először Rákhel húgát, Leát adta hozzá feleségül. Ahhoz, hogy Rákhelt is feleségül vehesse, Jákob további hét év munkába kellett beleegyezzen. Amikor végül eljött az idő, hogy Jákob és családja elhagyja Lábán házát, Lea és Rákhel egy emberként szólt így: “...Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában? . . . midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette” (1.Mózes 31:14-15). Jákob Rákhelért és Leáért cserébe végzett évekig tartó munkájára ezek az asszonyok tehát egyértelműen úgy tekintették, mint Lábán egyfajta bevételére – mint olyan jövedelemre, amelyet apjuk maga nyelt be, nekik pedig nem hagyott belőle örökséget.
A jegyadomány megfizetése a világ egyes részein még ma is bevett dolognak számít, különösen Indiában, Bangladesben, Pakisztánban, Srí Lankán és Nepálban. Ez a potenciális férj részéről különösen mély elkötelezettséget igényel a házasságkötés előtt, de folyamatból végtére mindkét család kiveszi a részét. A nyugati kultúrkörben napjainkra egy merőben eltérő hagyomány alakult ki, melynek egyik eleme, hogy a férfi meg kell kérje a lány szüleitől jövőbeli hitvese kezét (lásd leánykérés). Azonban hogy az érintett nyugati nemzetekben már hosszú évszázadok óta miért a hozomány gyakorlata terjedt el, vagyis miért épp a nő hoz a házasságba pénzt és/vagy egyéb javakat, nem pedig a férfi (lásd a hozomány szó eredetét – a fordító megjegyzése), az nem tisztázott.
A jegyadomány megfizetése a keleti kultúrákban régóta fennálló gyakorlatnak számít, ami még ma is érvényben van. Az egyik előnye, hogy a két család között szorosabb kapcsolat jön létre, valamint hogy biztosítja, hogy a férfi valóban elkötelezze magát a házasság mellett. Hátrányai közé sorolhatjuk, hogy a gyenge anyagi helyzet a házasságkötés útját állhatja.
English
Mi volt a jegyadomány rendeltetése (1.Mózes 31:15)?
