Mit jelent az, hogy a bűn rabságában élni?


Kérdés: Mit jelent az, hogy a bűn rabságában élni?

Válasz:
Szellemi értelemben véve mindenki szolgál valamit/valakit. Vagy a bűnnek vagyunk szolgája halálra, ami minden ember természetes veleszületett állapota, vagy Jézus Krisztus szolgái vagyunk „az engedelmességnek igazságra". Az Újszövetség közvetítői — telve Szent Lélekkel — szabad akaratukból büszkélkedtek Jézus Krisztus előtti szolgai mivoltukkal. Pál apostol a Rómabeliekhez írt levelét úgy vezeti be, hogy magát „Jézus Krisztus szolgájának" titulálja (Rómabeliekhez 1:1), míg a Titushoz írt levelében az „Istennek szolgája" címmel illeti magát (Titushoz 1:1). Jakab apostol ugyanígy nyitja levelét: „Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája" (Jakab 1:1). A legtöbb fordítás „szolgának" adja vissza az eredeti görög szót („doulas"). A kifejezés szó szerinti jelentése azonban „rabszolga".

János evangéliumának 8:34 igerészében feljegyzettek szerint Jézus Krisztus így szól a hitetlen és az igazság ellen „rúgódzó" farizeusokhoz: „... Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." Az Úr Jézus tudatosan használja a rabszolga és urának analógiáját, hiszen a rabszolga is engedelmeskedik urának, mivel hozzá tartozik. A rabszolgáknak nincsen saját önálló akaratuk, hanem gazdájuk szó szerinti kötelékébe vannak befogva. Ha a bűn uralkodik felettünk, képtelenek vagyunk neki ellenállni. Jézus Krisztus erejével azonban felülkerekedhetünk a bűn hatalmán, és „Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá..." válhatunk (Rómabeliekhez 6:18). Ha bűnbűnó szívvel Jézus Krisztus színe elé járulunk, Ő ki nem vet minket, és minden bűnünket megbocsátja. Ekkor Isten Szent Lelke lakozást vesz szívünkben és erőt ad a bűn feletti mindennapi győzelemre. Az Ő ereje által vagyunk képesek ellenállni a bűn kísértésének, és Általa válhatunk az Igazság szolgáivá.

Jézus Krisztus követői kizárólag Hozzá tartoznak, és olyan tettekre törekszenek, melyek kedvesek Neki. Ez azt jelenti, hogy Isten gyermekei engedelmeskednek Szavának és megszabadulnak a szokás-, és életvitelszerű bűnök kötelékéből. Erre csak azért vagyunk képesek, mert az Úr Jézus felszabadított minket a bűn rabságából (János 8:36), így a második halálnak többé nincs hatalma felettünk, és nem vagyunk már a „halál árnyékának völgyében", Istentől távol.

A Rómabeliekhez írt levél 6:1-23 igerésze tovább is kibontja a szolga és annak ura hasonlatát. Keresztényként felelősségünk van abban, hogy ne folytassuk szokásszerű bűneinket, hiszen mi már meghaltunk a bűnnek. Az igehely 4. verse azt mondja, hogy mivel osztozunk Jézus Krisztus halálában, éppúgy osztozunk feltámadásában is, így tehát immáron a „Lélek újságában" kell járnunk, nem úgy, mint a hitetlen felebarátaink, akik még mindig a bűn szolgái. A Rómabeliekhez írt levél 6:6-os igerésze úgy folytatja, „hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek" mivel tudjuk, hogy az óemberünk megfeszíttetett az Úrral, hogy a bűn teste megerőtlenüljön. A 11. igevers pedig azt mondja, hogy tekintsük magunkat a halottnak a bűnre, és élőnek Isten dicsőségére az Úr Jézus Krisztusban.

Parancsolatunk van Istentől arra nézve, hogy ne engedjük a bűnt testünkben uralkodni, hogy ne engedelmeskedjünk a test kívánságainak, hanem hogy sokkal inkább szánjuk oda tagjainkat Istennek az „igazságnak fegyvereiül"(Rómabeliekhez 6:12-14). A 16. és a 18. versek mégegyszer tudatosítják bennünk, hogy annak a szolgája vagyunk, akinek engedelmeskedünk, tehát vagy a bűnnek, vagy az igazságnak. Harmadik út nem létezik. Legyünk tehát inkább Istennek szolgái, Aki előbb ajándékba adja nekünk a megszentelődést, majd pedig a hit mindennapi harcának zárultával az örök életet. Válasszuk a bűn zsoldja helyett, ami a halál, Isten ingyen kegyelmi ajándékát, amit Jézus Krisztusban adományozott nekünk már a világ alapjainak letétele óta (Rómabeliekhez 6:23).

A szóbanforgó levél lejegyzője, Pál apostol, sem magas lóról osztja a bölcsességet, hiszen megindító vallomása szerint ő maga is sokat küszködött a bűnnel még Jézus Krisztushoz való megtérése után is. Jó, ha ezt keresztényként mi is tudatosítjuk magunkban. Fontos megértenünk, hogy bár megtérve felszabadultunk a bűn jogos büntetése alól, földi életünk során továbbra is a bűn jelenlétében vagyunk. Az egyetlen módja, hogy ellenálljunk az ajtóban álló, ránk vágyódó bűnnek, hogy felvévén keresztünket nap mint nap ellenálljunk a sokrétű testi kívánságok nem ritkán fárasztó unszolásának. Ha a bennünk lakó Szent Lélek erejére-, és nem a saját erőnkre, vagy vélt emberi bölcsességünkre támaszkodunk, akkor ez jó eséllyel sikerülni is fog. És ha mégis bukdácsolunk, akkor adjon vigaszt az a tény, hogy megváltásunk pillanatában el lettünk pecsételve a Szent Lélekkel az Úr Jézus Krisztusban (Efézusbeliekhez 1:13-14). Ezt a pecsétet csak a címzett tudja felnyitni, Aki nem más, mint mennyei Atyának. Ő epekedve várja gyermekének megérkezését, hogy aztán örökösévé tehesse őt minden időkre és azon túl.

Az életünkben szüntelenül munkálkodó Szent Lélek jelenléte abban is megnyilvánul, hogy hitünkben növekedve Istent mind jobban és jobban és szeretjük majd, és egyre inkább ellen tudunk állni a bűn csalárd csábításának. Ő adja meg az erőt, hogy ellenálljunk a „tagjainkban vitézkedő" indulatoknak, hogy uralkodjunk a kísértéseken, melyek csak rosszra vinnének, és arra is, hogy Isten Igéjéhez hűen vezessük földi „jövevénységünk idejét". Megszokott bűneink egyre visszataszítóbbá válnak számunkra, és azon kapjuk majd magunkat, hogy nem akarunk semmi olyat tenni, ami gátolhatná élő kapcsolatunkat a magasságos Istennel.

A Rómabeliekhez írt levél 7:17-8:2 igerésze csodálatosan bátorít minden hívőt, mikor kijelenti, hogy ha a bűn csapdájába esünk is, nincs már semmi kárhoztatásunk, mert Jézus Krisztusban vagyunk. A szeretett tanítvány is legalább ilyen szép vigasztaló kijelentést kapott a Szent Lélektől, amint továbbítja felénk, hogy Isten hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket (hiszen keresztényként is vétkezünk), ha azokat megvalljuk neki nap mint nap. Így továbbra is élő kapcsolatunk lehet Vele (1.János 1:9). Az Efézusbeliekhez írt egész levélben Pál apostol arra bátorít és buzdít minket, hogy a fény gyermekeiként járjunk, hogy „ugyanazon szeretettel viseltetvén" úgy szeressük egymást, mint az Úr Jézus szeretett minket. Arra is felhív minket, hogy ismerjük meg egyre jobban, hogy mi az Úrnak kedves akarata, és hogy kitartóan gyakoroljuk magunkat azokban a jótettekben, melyet Isten készített el mindnyájónknak (Efézusbeliekhez 2:1–10; 3:16–19; 4:1–6; 5:1–10). Pál apostol azt is hangsúlyozza, hogy minden nap öltözzük fel Isten szellemi fegyverzetét, hogy megállhassunk „az ördögnek minden ravaszságával szemben"(Efézusbeliekhez 6:10-18).

Ha Jézus Krisztus lépteit követve szilárdan elhatározzuk, hogy nőni akarunk a hitben és érettebbé akarunk válni, és ennek érdekében minden nap keressük az Ő arcát Igéjében és imában, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a Szent Lélek ereje által egyre jobban meg fogunk tudni állni a bűnnel szemben. A Krisztusban ajándékként kapott mindennapi győzelmeink a bűn felett tovább fognak bátorítani és erősíteni bennünket, és hatalmasan fogják demonstrálni, hogy már nem a bűn szolgái, hanem „Krisztusnak foglya", azaz a Isten szeretetének rabjai vagyunk.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent az, hogy a bűn rabságában élni?