Kérdés
Mit jelent az, hogy a bűn halált nemz (Jakab 1:15)?
Válasz
Jakab könyve hasznos betekintést nyújt a kísértés valós forrásába, mint ahogy abba is, hogy a kísértés hogyan torkollhat bűnbe. Ezt követően hangzik el az a figyelmeztetés, hogy amennyiben nem fogjuk azt rövid pórázra, "a bűn ... halált nemz" (Jakab 1:15, KAR2011).
A szóban forgó igeszakasz azzal kezdődik, hogy Jakab apostol arról tanít, hogy nem Isten a kísértés forrása. Istent nem kísérthető gonoszság által, Ő pedig senkit sem kísért gonosz cselekedetekre (Jakab 1:13). Isten akarata nem az, hogy vétkezzünk, és nem Isten akarata az, hogy vétkezzünk. A továbbiakban Jakab azt fejti ki, hogy valójában honnan ered a kísértés: "...mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz" (Jakab 1:14-15).
A kísértés tehát akkor következik be, amikor egy bennünk lévő vágyat addig dédelgetünk, míg az cselekedetté válik. Egy adott kívánság önmagában még nem biztos, hogy bűnnek számít, de nem kizárt, hogy "bűnt szűl", ha engedünk neki, és a tettek mezejére lépünk. (A szív bűnei esetében azonban igenis léteznek olyan vágyak, melyek megtűrése bűn. Lásd Máté 5:27-28). A kísértés a Jakab által vázolt folyamat első szakaszát képezi. A kísértés, amely bűnt szül, a második szakasz.
A harmadik szakasz az, amikor a bűn már halált nemz. Ez akkor megy végbe, amikor a bűn már "teljességre" jutott, ami azt is jól jelzi, hogy nem biztos, hogy a bűnt követő halál azonnal be is áll (Jakab 1:15). Az viszont biztos, hogy be fog következni, hacsak valami meg nem szakítja ezt a folyamatot (lásd Róma 6:16 és Kolossé 2:13).
Az a "halál" viszont, amire Jakab hivatkozik, elsősorban inkább az Istentől való örök elválasztást, és a tüzes tóban való végső létet jelenti. A halál szó bibliai szóhasználatában vonatkozhat az Istennel való élő kapcsolat elvesztésére (lásd 1Mózes 3:8-10), mint ahogy természetesen a fizikai élet megszűnésére is. Jakab azonban a teljességre jutott bűnről beszél itt, aminek legvége a (szellemi) halál (lásd Jelenések 21:8).
A bűn egyenes következménye a halál. A halál olyan biztosan követi a bűnt, mint az éjszaka a nappalt. "Mert a bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23a). Isten maga az élet; az Ő ellen való lázadás így természetes módon halálhoz vezet. Természetszerinti (eredendően bukott) állapotunkban a bűnnel áthatott élet következményeit fogjuk aratni: "A halál minden emberre eljött, mert mindenki vétkezett" (Róma 5:12).
A bűn halált szül, és voltaképp ez az egyetlen dolog, amit generálni képes. Az Elveszett Paradicsom II. kötetében John Milton egy olyan kígyó-boszorkányként személyesíti meg a bűnt, aki a pokol kapujában ül, és a végzet kulcsát tartja kezében. Az ő fia - akiből csak egy lehet neki - a Halál, aki "fekete... mint az Éj, / vad, mint tíz fúria, szörnyű, mint a Pokol". Jézus a következő tanító kérdést tette fel: "...Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt / vagy a bojtorjánról fügét?" (Máté 7:16). A vetés és aratás elve a teljes Szentíráson végigvonul. Nem várhatjuk el, hogy vétkezvén áldásban részesüljünk. Ha hagyjuk a bűnt felnövekedni és teljességre jutni, halál lesz belőle.
A bűn Isten ítéletének részeként hoz halált. Isten haragjának napján "Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél" (Róma 2:5). Isten tehát számon tartja azokat, és megmásíthatatlan törvénye az, hogy "annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik" (Ezékiel 18:4, MBT).
Jakab azért írja le részletesen, hogy a bűn hogyan von maga után a halált, hogy mindenki előtt teljesen világossá tegye, nem Isten a kísértés és a bűn szerzője (Jakab 1:13). Isten sokkal inkább az élet forrása. Ezt az ellentétet a Jakab 1:18 igeverse igen élesen vázolja fel: "Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy teremtményeinek első zsengéje legyünk" (KAR2011). A bűn halált szül, Isten viszont életet.
Az Ő dicsőségének örök magasztalására Isten megszakította a kísértés → bűn → halál láncolatát. Krisztusban mindenki számára elérhető a bűnbocsánat: "A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által..." (Efézus 2:3-8a).
"...Isten kegyelmi ajándéka . . . . örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban" (Róma 6:23b). A kísértés kívánsága még mindig szülhet bűnt, mindaz a bűn viszont, amit Krisztus vére eltörölt, többé már nem nemz halált.
English
Mit jelent az, hogy a bűn halált nemz (Jakab 1:15)?
