Kérdés
Kik azok a Krisztusban meghaltak, akiket az 1.Thesszalonikabeliekhez 4:16 igeverse említ?
Válasz
Mielőtt beazonosítanánk, hogy pontosan kik is azok a “Krisztusban meghaltak”, meg kell vizsgáljuk azt a szövegkörnyezetet, amelyben ez a kifejezés található. A közvetlen kontextus a Thesszalonikabeliekhez írt első levél 4:13-18 igerésze, amely azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy pontosan mi fog történni az Úr Jézus visszajövetelekor. Pál apostol levelének (elsődleges) címzettjei ugyanis amiatt aggódtak, hogy a Krisztus visszatérése előtt meghalt hívek valamiképp kimaradnak ebből (a dicső eseményből). Ezen igeszakasz fő rendeltetése ennek nyomán az, hogy vigaszt adjon mindazon híveknek, akik már elvesztették hívő szeretteiket.
A szóban forgó igeszakasz tehát a reménység üzenetét hordozza. A keresztényeknek szeretteik elvesztésekor (is) olyan reménységük van, amiben a hitetlenek nem osztoznak. A keresztény hívek számára a síron túl is van remény, ennek a reménynek pedig része, hogy mindazok, akik Krisztus visszajövetelének idejére már meghaltak, elsőként “feltámadnak”. Az akkor még életben lévő keresztények pedig elváltoznak “egy szempillantásban”. Eztán mindkét csoport “elragadtatik” egyként, hogy a levegőben találkozzon az Úrral. Pál apostol azzal a buzdítással zárja ezt az igeszakaszt, hogy ezen esemény bekövetkeztének biztos reményével vigasztaljuk egymást.
Ebben a passzusban Pál az alvás gyakorta alkalmazott eufémizmusát foganatosítja a Krisztusban meghaltakra (vagyis a halottakat alvóknak nevezi – lásd a magyar “elhunyt” szavunk eredetét – a fordító megjegyzése), azaz az eltávozott hívőkre. Pál azzal vigasztalja olvasóit, hogy azok a keresztények, akik Krisztus visszatérése előtt haltak meg, maguk sem maradnak le semmiről. Ezért vezeti be ekképp ezt a szakaszt: “Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök” (13. igevers).
Hogy tehát megválaszoljuk mai kérdésünket, a Krisztusban meghaltak azok a hívők, akik Krisztus második eljövetele előtt haltak/halnak meg. (Itt azonban azt is rögtön hozzá kell fűzzük, hogy az 1.Thesszalonikabeliekhez írt levél 4. fejezetének tartalma egyes körökben a tekintetben is vita tárgyát képezi, hogy az a második eljövetelre vagy az elragadtatásra vonatkozik.) Legyen egy hívő testileg akár halott, akár életben, Krisztushoz tartozik. A Korinthusbeliekhez írt első levelében az apostol a fentiekhez nagyon hasonló szavakat használ az Istentől jövő üzenet átadására: ”Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor” (1.Korinthusbeliekhez 15:23). A Krisztusban meghaltak kifejezés nem csupán Pál eredeti hallgatóságára vonatkozik, hanem minden hívőre, aki az úgynevezett “interadventiális” szakaszban, vagyis a Krisztus első és második eljövetele közötti időszakban hal(t) meg.
Egy további kérdés, ami ebben az összefüggésben felmerülhet, hogy mi történik a hívőkkel, mikor meghalnak? Mint ahogyan azt már láthattuk, állapotuk leírásánál Pál az alvás hasonlatával él. De vajon ez azt jelenti, hogy a hívők egészen a jövőbeli feltámadásig egy – jobb szó híján – öntudatlan, alvásszerű állapotban vannak? Azok, akik ezt a “lélekalvásnak” is nevezett nézetet képviselik, álláspontjukat épp olyan igeszakaszokra alapozzák, mint az 1.Thesszalonikabeliekhez 4:13-18. Mégis érdemes azonban még egyszer rámutatnunk, hogy az ott használt “alvás” szó egy eufemisztikus szófordulat, vagyis nem tényleges alvást hivatott jelölni. A halál és azon üdvtörténeti korszak zárulta közötti időt, amelyben Krisztus visszatér, az eltávozott hívő az Úrral való éber, örömteli közösségben tölti. Pál erre, többek között, a 2.Korinthusbeliekhez 5:6-8, valamint a Filippibeliekhez 1:23 igerészekben is utal.
Halál után a test a sírban nyugszik, várva az utolsó napi feltámadást, a lélek azonban hazamegy az Úrhoz. Ez az úgynevezett köztes állapot tana. (A mindenható Isten számára persze semmilyen kihívást nem jelent a sírba nem helyezett, a tengertől vagy vadállatoktól elnyelt, a tűz vagy villámcsapás során porrá-, vagy egy atomrobbanás következtében párává lett testek feltámasztása sem – a fordító megjegyzése). A hívők átmenetileg már előre megtapasztalják a mennyben rájuk váró jutalmakat, míg a hitetlenek az örökké tartó kínokból kapnak keserű ízelítőt a pokolban (Lukács 16:19-31).
English
Kik azok a Krisztusban meghaltak, akiket az 1.Thesszalonikabeliekhez 4:16 igeverse említ?
