Személy-e a Szentlélek?


Kérdés: Személy-e a Szentlélek?

Válasz:
Sokan zavarkeltőnek találják a Szentlélekkel kapcsolatos tanokat. A Szentlélek egy erő, egy személy vagy valami más? Mit tanít a Biblia?

A Biblia sok módon segít megérteni, hogy a Szentlélek egy valódi személy, azaz egy személyes lény, nem pedig egy személytelen dolog. Először is, minden, a Lélekre vonatkozó névmás hímnemű, nem semleges nemű. Az eredeti görög nyelv, amelyen az Újszövetség íródott, félreérthetetlenül a Szentlélek személyes voltát támasztja alá. A Lélek szó (pneuma) semleges alakú, és a nyelvtani szabályoknak megfelelően semleges nemű névmást kellene rá használni. Mégis, sok esetben hímnemű névmásokat találunk (pl. János 15:26, 16:13-14). Nyelvtanilag nincs más magyarázat arra, hogy az Újszövetség a Szentlélekre vonatkozóan hímnemű névmásokat használ, minthogy ez által egy személyre utal.

A Máté 28:19 arra tanít, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek nevében keresztelkedjünk meg. Ez egy együttes utalás az egy, Szentháromság Istenre. Ugyanakkor nem szabad megszomorítanunk a Szentlelket (Efezus 4:30). A Lélek ellen vétkezni is lehet (Ézsaiás 63:10, és lehet neki hazudni (ApCsel 5:3). Engedelmeskednünk kell neki (ApCsel 10:19-20), és tisztelnünk kell Őt(Zsoltárok 51:11).

A Szentlélek személyi voltát számos tette is alátámasztja. Személyesen részt vett a teremtésben (1Mózes 1:2), felruházza Isten népét (Zakariás 4:6), vezet (Róma 8:14), vigasztal (János 14:26), meggyőz (János 16:8), tanít (János 16:13), visszatartja a bűnt (Ézsaiás 59:19), és utasításokat ad (ApCsel 8:29). Ezen tevékenységek mindegyike egy személy létét feltételezi, nem pusztán egy erőét, dologét vagy elgondolásét.

A Szentlélek tulajdonságai szintén személyi vonásokat tükröznek. A Szentléleknek élete van (Róma 8:2), akarata (1Korinthus 12:11), mindentudó (1Korinthus 2:10-11), örök (Zsidók 9:14) és mindenütt jelenvaló (Zsoltárok139:7). Egy puszta erő nem rendelkezhetne ilyen jellemvonásokkal, de a Szentlélekben jelen vannak.

Végül, a Szentlélek személyi voltát az istenség harmadik személyeként betöltött szerepe is alátámasztja. Csak egy olyan lényt lehetne Istennek nevezni, amely egyenlő Istennel (Máté 28:19), és rendelkezik a mindentudás, mindenütt jelenvalóság és örök jelleg jellemzőivel.

Az ApCsel 5:3-4-ben Péter Istenként utalt a Szentlélekre, mondván: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." A 2Korinthus 3:17-18-ban Pál szintén Istenként utalt a Szentlélekre: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre" (bizonyos angol fordításokban az Úr és a Lélek külön egységként szerepel: „[a dicsőség] az Úrtól jön, aki a Lélek" — ford. megj.).

A Szentírás világossá teszi, hogy a Szentlélek személy. Mint ilyen, az Istennek járó tiszteletet érdemel, és tökéletes egységben van az Atyával és a Fiúval, hogy vezessen a lelki életünk megélésében.

English


Vissza a magyar oldalra
Személy-e a Szentlélek?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől