Kérdés
A Szentlélek nő-, hím- vagy semlegesnemű?
Válasz
Az olyan nyelvekben, amelyekben vannak nyelvtani nemek, gyakori tévedés, hogy a Lélekre semleges névmást használnak, amit a Biblia soha nem tesz. A Szentlélek személy. Személyre jellemző tulajdonságai vannak, személyre jellemző tetteket hajt végre, és személyes kapcsolatai vannak. Ismeri a belsőt (1Korinthus 2:10-11). Tud dolgokat, ami intellektust feltételez (Róma 8:27). Van akarata (1Korinthus 12:11-11). Meggyőz bűn tekintetében (János 16:8). Csodákat tesz (ApCsel 8:39). Vezet (János 16:13). Közbenjár a személyek között (Róma 8:26). Engedelmeskedni kell neki (ApCsel 10:19-20). Lehet neki hazudni (ApCsel 5:3), ellen lehet neki állni (ApCsel 7:51), meg lehet szomorítani (Efézus 4:30, lehet káromolni (Máté 12:31), sőt meg is lehet sérteni (Zsidók 10:29). Összeköttetésben áll az apostolokkal (ApCsel 15:28) és a Szentháromság tagjaival (János 16:14, Máté 28:19, 2Korinthus 13:14). A Szentlélek személyi volta nyilvánvaló a Bibliából, de mit tudunk a neméről?
Nyelvtani szempontból nézve világos, hogy hímnemű teista terminológia dominál a Szentírásban. Mindkét testamentumban hímnemű névmások utalnak Istenre. Isten különböző nevei (pl. Jáhve, Elohim, Adonáj, Küriosz, Theosz, stb.) mind hímnemű szavak. Istennek sehol sincs nőnemű neve, vagy soha nem utal rá nőnemű névmás. Az Újszövetség mindig hímnemben utal a Szentlélekre, hoha maga a lélek szó (pneuma) tulajdnoképpen semleges nemű. A héber lélek szó (ruach) az 1Mózes 1:2-ben nőnemben szerepel. Görögben és héberben azonban a nyelvtani nemnek semmi köze sincs a valódi nemhez.
Teológiai szempontból nézve, mivel a Szentlélek Isten, néhány általános dolgot kijelenthetünk az Istennel kapcsolatos általános kijelentések alapján: Isten lélek, és nincs fizikai vagy anyagi teste. Isten láthatatlan és lélek (azaz nincs teste; János 4:24; Lukács 24:39; Róma 1:20; Kolossé 1:15; 1Timteus 1:17). Ezért van az, hogy soha semmilyen anyagi tárgy nem utalhat Istenre (2Mózes 20:4). Ha a nem a testtel függ össze, akkor a léleknek nem lehet neme. Istennek tehát alapjában véve nincs neme.
Isten nemi identitása a Bibliában nem mindig egyforma. Sokan úgy vélik, hogy a Biblia kizárólag hímnemű szavakkal írja le Istent, de ez nem így van. A Jób könyvében azt olvassuk róla, hogy szült, míg Ézsaiásnál anyaként utal magára. A Lukács 15-ben Jézus úgy írta le az Atyát, mint egy asszony, aki az elveszett pénzét keresi (és magáról úgy beszélt a Máté 23:37-ben mint tyúkra. Az 1Mózes 1:26-27-ben Isten azt mondta: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá", majd „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket." Az Isten képe tehát férfi és nő – nem csak az egyik vagy másik. Ezt alátámasztja az 1Mózes 5:2 is, amit szó szerint úgy fordíthatunk, hogy „Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és ádámnak nevezte őket teremtésük napján." A héber ádám szó jelentése ember vagy férfi, és a kontextus határozza meg, hogy mikor melyik. Ezért abból a szempontból, hogy az emberiség Isten képmására teremtetett, a nem mellékes.
A hímnemű ábrázolás azonban nem véletlen. Második alkalommal, amikor konkrétan tudjuk, hogy Isten fizikai formában megjelent akkor volt, amikor Jézust arra kérték a tanítványok, hogy mutassa meg nekik az Atyát (János 14). A 9 versben ezt feleli: „Aki engem lát, látja az Atyát." A Kolossé 1:15-ben Pál világossá teszi, hogy Jézus Isten pontos mása volt: „Ő a láthatatlan Isten képe". Ez a vers egy olyan részbe van ágyazva, amely Krisztus felsőbbrendűségét mutatja be a teremtés felett. A legtöbb ókori vallás egy panteonban hitt — istenek és istennők összessége -, és őket imádta. Ám a judeo-keresztyén vonal egyik megkülönböztető jegye az, hogy egy felsőbbrendű Teremtőben hisz. Ezt a teremtői — teremtett viszonyt jobban visszaadja a hímneműségre utaló nyelvezet. Ahogy a férfi kívülről jön egy nőhöz, hogy megtermékenyítse, úgy teremtette Isten is a világot kívülről, nem pedig szülte magából. Ahogy egy nő nem tudja megtermékenyíteni magát, úgy a világ sem származhatott saját magából. Pál ezt a gondolatot tükrözi az 1Timóteus 2:12-14-ben, amikor azt mondja, hogy az egyház rendjének a teremtés rendjének mintáját kell követnie.
Végső soron bármilyen teológiai érvelést is alkalmazzunk, a tény az, hogy Isten kizárólag hímnemű névmásokat használ magára, és szinte kizárólag hímnemű terminológiát használ a metaforákban is. A Bibliában megtanította nekünk, hogy miként szólítsuk meg, és hímnemű szavakat használt. Ezért, habár a Szentlélek lényegében se nem férfi, se nem nő, az alapján, hogy milyen viszonyban áll a teremtett világgal és a bibliai kijelentéssel, helyénvaló hímnemű névmásokkal utalni rá. Abszolút semmi bibliai alapja nincs annak, hogy a Szentlélekre a Szentháromság női tagjaként utaljunk.
English
A Szentlélek nő-, hím- vagy semlegesnemű?
