settings icon
share icon
Kérdés

Mit értünk a Szent Lélek kiöntetése alatt?

Válasz


Isten Szent Lelkének kiöntetése, azaz Isten Lelkének az emberekbe való betöltése és por-hajlékukban vett lakozása, már az Ószövetségben meg lett jövendölve. Ez a prófécia az első pünkösd alkalmával teljesedett be (Apostolok Cselekedetei 2.fejezet). Ézsaiás próféta már az ószövetségi időkben is így közvetítette Isten eljövendő eseményekre vonatkozó szavát Izráel népe felé: “Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre” (Ézsaiás 44:3). A Szent Lélek itt az “vízként” jelenik meg, aminek áldása által az emberek megmenekülnek a biztos haláltól. Az első pünkösd napján Péter apostol beteljesedettnek jelenti a következő ószövetségi jövendölést is: “És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. . . .De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr” (Jóel 2:28–29,32).

A Szent Lélek kiöntetése egy új kor kezdetét harangozta be, konkrétan az egyház üdvtörténeti korának kezdetét. Az ószövetségi időkben a Szent Lélek egy ritka-becses ajándéknak számított, amelyet csak egyes emberek kaptak meg, és ők is csak viszonylag rövid időszakaszokra. Mikor például a nép-akarta Saul Izráel első királyává kenetett fel, akkor a Szent Lélek betöltötte őt (1.Sámuel 10:10). Mikor azonban Isten, a király ismételt engedetlensége miatt, megvonta tőle áldását, akkor a Szent Lélek is menten elhagyta őt (1.Sámuel 16:14). A Szent Lélek az olyan különleges bibliai szereplők, mint Othniel- (Bírák 3:10), Gedeon- (Bírák 6:34) és Sámson (Bírák 13:25; 14:6) életében is csak bizonyos szakaszokban, vagy konkrét eseményeknél volt jelen. Ekkor erővel ruházta fel őket, hogy végrehajthassák az Atya akaratát, hogy Izráelt szolgálhassák. Nem így az első pünkösd alkalmával, mikor Isten Szent Lelke a Jézus Krisztusban hívő minden (valaha élt és születendő) emberre kiöntetett, és már nem csak egy meghatározott időre, vagy egy adott feladat elvégzése céljából, hanem a világidő végéig minden napon, és azon túl. Érdemes tehát megjegyezni, hogy attól a jeles naptól fogva fontos változások álltak be a Szent Lélek működésében.

Jézus Krisztus elfogatása előtt megígérte követőinek, hogy elküldi hozzánk Szent Lelkét (János 14:15-17). A Lélek “nálatok lakik, és bennetek marad” - mondta az Úr (János 14:17). Ez a prófécia azonban nem csupán a Szent Lélek eljöveteléről szólt, hanem arról is, hogy a Szent Lélek örök lakozást vesz a hívekben, ami egyben az egyház üdvtörténeti korszakának egy további megkülönböztető jegye. A Szent Lélek tényleges kiöntetése során, mint ahogyan annak az Apostolok Cselekedetei második fejezetében tanúi lehetünk (ami egyben Jézus Krisztus ígéretének beteljesülését is jelentette) a Szent Lélek emberi szem és fül számára is jól észlelhető módon jött el. Lukács evangelista így emlékezik meg a valós eseményről: “És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok” (Apostolok Cselekedetei 2:2-4). A Szent Lélekkel csordultig telt apostolok nem is maradhattak tétlenek, hanem rögtön Jeruzsálem utcáira menve a feltámadott Jézus Krisztust hirdették. Csak azon a napon 3000 ember adta át az életét az Úrnak és merítkezett be (41.igevers). Az egyház (minden emberi felekezet feletti, Isten által létrehozott gyülekezet) ekkor vette kezdetét.

Az Apostolok Cselekedetének könyve a Szent lélek három “kiöntetéséről” is beszámol. Ezekben három különböző csoport, három különböző időben volt érintett. A legelső a zsidók és a prozeliták (más népek zsidó hitre tért fiai és lányai) csoportja volt (Apostolok Cselekedetei 2.fejezet). A második csoport hívő szamaritánusokból állt (Apostolok Cselekedetei 8.fejezet). A harmadik csoportot pedig hívő nem-zsidók, azaz minden más népcsoporthoz tartozó, emberek alkották és alkotják (Apostolok Cselekedetei 10.fejezet). Jelentőséggel bír az is, hogy Péter apostol mindhárom ízben jelen volt. Isten tehát három alkalommal, számos jel kíséretében, küldte el a Szent Lelkét, amint az Úr követői engedelmeskedtek Jézus Krisztus missziós felhívásának. Mikor Isten Szent Lelke kiöntetett az emberiségre, akkor az az Újszövetség ünnepélyes kezdetét is jelölte, mely szövetséget Jézus Krisztus kiontott vére hitelesített (Lukács 22:20). Az Újszövetség egyik sajátos pontja, hogy immáron minden hívő ember ajándékba kapja a Szent Lélek maradandó jelenlétét és útmutatását (Efézusbeliekhez 1:13). Az első pünkösd napja óta maga a Szent Lélek keresztelt meg és oltott be minden hívőt Jézus Krisztus testébe szívbéli megtérésük pillanatában (1.Korinthusbeliekhez 12:13). Isten Szent Lelke ettől a pillanattól fogva örökre Isten gyermekeiben lakik. Ugyanazon Lélek, ugyanolyan módon jött el a zsidók, a szamaritánusok és minden más nép szívébe. Ennek a mennyei kegyelemnek minden esetben ugyanazon apostol volt tanúja. Isten oszthatatlan egysége, amint az Szent Lelke által kinyilváníttatott, őrizte a korai egyház egységét is. Szellemi értelemben szólva tehát nem volt-, és mind a mai napig nincs egy a zsidó híveket-, egy a szamaritánus híveket-, és egy a római híveket tömörítő különálló egyház. Egyetlen, az emberek által létrehozott felekezeteket messze felülívelő, szellemi egyház létezik, mint ahogyan “egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Efézusbeliekhez 4:5).

Érdemes tisztáznunk, hogy a Szent Lélek kiöntetése nem azonos a Szent Lélekkel való betöltekezéssel. A Szent Lélek kiöntetése azt az egyszeri és megismételhetetlen eseményt jelöli, mikor Isten Szent Lelke eljött világunkba. A Szent Lélekkel való betöltekezés ellenben minden olyan alkalommal végbemegy, mikor életünk irányítását letesszük Istenünk szelíd atyai kezébe (legyen ez akár a megtérésünk napja, akár minden azt követő nap, mikor ezt szívből megtesszük). Egyértelmű (f)elhívásunk van arra nézve, hogy töltekezzünk be Szent Lélekkel (Efézusbeliekhez 5:18). Ennek a felhívásnak azonban csak akkor van értelme, ha a hívő képes megnyitni szívét a Szent Lélek előtt, hogy Ő “töltse be” őt, de szabad akaratával rosszul élve, arra is képes, hogy életének volánját görcsbe rándult mancsaival megragadva “megoltsa”a Lelket (1.Thesszalonikabeliekhez 5:19). Legyünk azonban bármilyen átmeneti állapotban is, ha egyszer valóban szívünkbe fogadtuk az Úr Jézus Krisztust, akkor a Szent Lélek örökre velünk marad. Lássuk meg, hogy mekkora kegyelemben van részünk, hiszen nem volt ez mindig így: az ószövetségi időkben a Szent Lélek jött, majd ment, (bár akkor még Jézus Krisztus sem tette le az egész világ bűneiért való engesztelő áldozatát). A Szent Lélek minden alkalommal betölt minket, mikor engedelmeskedünk az Atya akaratának, eleven(ítő) tüzét pedig nyakas lázadozásunk által időnként meg-megoltogathatjuk.

A megírtak ellenére, ma is vannak olyan szolgatársaink, akik még mindig arra várnak, hogy a Szent Lélek egy bizonyos időben és helyen, újabb és újabb csoportokra öntessen ki, hasonlóan ahhoz, mint ahogy az az első pünkösd alkalmával történt. Ennek a várakozásnak azonban semmilyen bibliai alapja sincs. Az egyház üdvtörténeti korszaka már rég elkezdődött. Az apostolok és a próféták alapkövén felépíttetett az egyház, melynek szegletköve maga az Úr Jézus (Efézusbeliekhez 2:20). Persze azért egyes napokon mindenféle gyülekezetben elénekeljük, hogy “jöjj Szent Lélek”. A valóság azonban az, hogy Ő már megváltásunk pillanatában szívünkbe költözött, ha pedig Isten elkezdett egy munkát, akkor azt teljességre is viszi: ha már egyszer megnyitottuk előtte szívünk ajtaját, akkor Ő bejön, és nem csak vacsorára-, hanem öröklétünk minden napjára velünk marad. A Szent Lélek kiöntetése tehát egy olyan beteljesült prófécia, ami az egyház üdvtörténeti korszakának kezdetét jelölte, és egyben annak az Újszövetségnek a pecsétje, melyben minden egyes hívő ajándékba kapja a Szent Lelket.

English



Vissza a magyar oldalra

Mit értünk a Szent Lélek kiöntetése alatt?
© Copyright Got Questions Ministries