Kérdés
Mit jelent Ráháb kettévágása az Ézsaiás 51:9 igeversben?
Válasz
A legtöbb bibliaolvasó ember úgy ismeri Ráhábot, mint a jerikói csata (pogány) hősnőjét (Józsué 2; 6:22-25). Maga a Ráháb név azonban egy mitikus tengeri lénnyel is összefüggésbe hozható a Szentírásban. Az eredeti héber nyelvben némileg eltér a két írásmód egymástól: a jerikói Ráháb רָחָב, míg a tengeri Ráháb רַהַב. A különbség a cheit és a hei mint középső írásjel megjelenítésében található.
A Biblia írói időnként a káosz szörnyetege, azaz Ráháb képét használták Egyiptom becsmérlő ábrázolásakor, így például az Ézsaiás 51:9 igeversben is: "Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?" Onnan is tudjuk, hogy ez egy költői utalás Isten Egyiptomból való szabadítására, mert a következő igevers Izráel népe Vörös-tengeren való átkeléséről számol be: "Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!" (Ézsaiás 51:10). Más szóval, Isten káprázatos csodáját, amellyel kettéválasztotta a Vörös-tengert, úgy ábrázolja az Írás, mint egy nagy csatát, amelyben Isten megöl egy tengeri szörnyet, és darabokra hasítja azt. Ézsaiás próféta az (akkor még elkövetkezendő) babiloni fogságról való jövendölésnél az Egyiptomból való kivonulásra utal vissza; Istenhez kiált, arra kérve Őt, hogy mutassa meg hatalmas szabadító erejét, ahogyan azt a régmúltban is tette. Izráelnek tehát szüksége lenne egy újabb kivonulásra, egy újabb kimentésre - jelzi felé.
Ézsaiás próféta könyvének a fentit megelőző szakaszaiban Ráháb magát "Egyiptomot" jelképezi. Az Ézsaiás 30:1-7 igerész úgy ábrázolja Júda törzsét, mint ami Egyiptomban keres menedéket és védelmet, ahelyett, hogy az Úrtól várna segítséget. A próféta ezt közvetíti: "hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül" - mondja az Úristen (7. igevers). A fáraó uralma alatt álló Egyiptom igen büszke volt, és nagy hatalommal bírt - akárcsak egy tomboló tengeri sárkánykígyó -, amikor viszont szembekerült Jahve erejével mégis menten megalázottá és tehetetlenné vált. Mindez arra való intésként hangzik el, hogy Izráelnek az Úrhoz kell(ett) segítségért folyamodnia.
Ezékiel próféta egy Egyiptom ellen való-, azaz az Úr ősi ellensége ellen szóló jóslatot (is) hirdetett, mivel ez a hatalom rabszolgasorba taszította Isten népét. Bár Ezékiel könyvében nem szerepel a Ráháb név, de a fáraó, Egyiptom királya, igen, aki így szólíttatik meg: "...te hatalmas szörnyeteg, aki a Nílus ágai közt heverészel..." (Ezékiel 29:3, EFO).
A Biblia egyéb igehelyein Ráháb azonban egy Egyiptomtól eltérő dolgot szimbolizál. A Szentírás úgy ábrázolja Istent, mint a világ mindenható építőjét, aki teljes mértékben ura az elemeknek. A Jób nevét viselő, Istentől ihletett könyv az ember Isten mindenható hatalmával szembeni gyengeségét hangsúlyozza. Jób Isten hatalmára az Úr tenger feletti uralmát hozza fel példaként:
"Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget. Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót" (Jób 26:12-13, MBT).
Ez az igeszakasz valószínűleg a teremtésre utal, mivel Isten a teremtés során a káoszból teremt rendet (lásd 1Mózes 1. fejezet). A költői leírás szerint Isten átdöfi és kivágja Ráhábot - a káosz ama régi kígyóját. A föld nagy vizei büszke, felbőszült szörnyetegként vannak itt ábrázolva, melyeket Isten mégis megszelídített, és uralma alá hajtott (lásd még Jób 9:11-15). Jób azt igyekszik itt kifejezésre juttatni, hogy ha a nagy és hatalmas Ráháb (vagyis a viharos tenger) nem tudott szembeszállni az Úrral, akkor ugyan hogyan gondolhatják az egyszerű és egyszeri emberi teremtmények, hogy ők győzedelmeskedhetnek felette?
A Zsoltárok 89:9-10 igerésze a Jób könyvében használt ábrázoláshoz hasonló képekben mutatja be Isten a természeti erők és a gonosz minden hatalma feletti uralmát:
"...Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket. Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet" (Zsoltárok 89:10-11; MBT).
Érdekes, hogy a héber Ráháb tulajdonnév köznévként "gőg"-öt, "büszkeség"-et jelent. A Biblia világosan kimondja, hogy Isten ellenáll a gőgösöknek, azaz a kevélyeknek, és megalázza őket (2Sámuel 22:28; Jeremiás 50:31; Ézsaiás 2:11-12; Példabeszédek 15:25; 16:18; Jakab 4:6; 1Péter 5:5). Ez a tenger büszkeségére, az ókori Egyiptom büszkeségére, de a bűnös emberek büszkeségére éppúgy igaz.
Ráháb a tengeri szörnyeteg a lázadást, a hatalom gőgjét, és a büszkeséget szimbolizálja a Szentírásban. A gonoszság erői azonban közelébe sem érnek a világegyetem Istene mindenek felett való hatalmának, azzal szemben teljesen tehetetlenek. Isten ugyanis "darabokra vágja" Ráhábot, mindaz pedig, amire az emberek büszkék, semmivé lesz. Az egész teremtésben nincs olyan, ami/aki Isten felsőbbrendűségét veszélyeztethetné - egyedül Ő a Magasságos Isten (1Mózes 14:18-20). Minden dolog, legyen az még olyan szörnyűséges és félelmetes is, az Ő irányítása alatt áll (Nehémiás 9:6; Dániel 2:21; 4:35; 1Krónika 29:12).
English
Mit jelent Ráháb kettévágása az Ézsaiás 51:9 igeversben?
