Kérdés
Mi a jelentősége annak, hogy maga Prisczilla és Akvila tanította Apollóst?
Válasz
Prisczilla és Akvila, akiket először az Apostolok Cselekedeteinek 18:2 igeverse említ, egy olyan házaspár volt, akik a Római Birodalom talján területéről (mai Olaszország) érkeztek Korinthusba, miután Claudius császár Kr. u. 49-ben minden zsidót kiutasított Rómából. Az Újszövetség mindig együtt, párként említi őket. Prisczilla gyülekezeten belüli beosztása, vélt vezetői felelőssége magyarázatot adhat arra, hogy neve hat újszövetségi említéséből négyben miért szerepel a férje neve előtt. Az is lehetséges, hogy római polgár lévén magasabb társadalmi rangja volt, mint férjének.
Akvila és Prisczilla sátorkészítők (azaz bőrművesek) voltak, egyben Pál apostol hűséges barátai és megbízható munkatársai, akik vele együtt éltek és dolgoztak Korinthusban. Azt nem említi konkrétan a Biblia, hogy Akvila és Prisczilla Pál feléjük való szellemi szolgálata révén vált-e kereszténnyé, azt viszont megtudjuk belőle, hogy Pál oldalán fáradoztak az evangélium terjesztésében, és vele együtt utaztak el Efézusba (Apostolok Cselekedetei 18:18-28).
Míg Pál onnan tovább folytatta missziós útját, addig Akvila és Prisczilla Efézusban maradt (Apostolok Cselekedetei 18:19-23). Mielőtt még azonban Pál visszatért volna Efézusba, a házaspár egy vándorprédikátorral találkozott: "Közben egy Apollós nevű művelt zsidó férfi érkezett Efezusba. Alexandria városából származott, kitűnő szónok volt, és nagyon jól ismerte az Írásokat. Apollós már korábban kapott valamilyen tanítást az Úr Útjáról, de csak azt a bemerítést ismerte, amelyet Bemerítő János hirdetett. Ennek ellenére nagy buzgalommal hirdette, és tanította a Jézussal kapcsolatos dolgokat. Apollós kezdett az efezusi zsinagógába járni, és ott nagyon bátran beszélt. Amikor Priszcilla és Akvila hallották Apollóst, meghívták magukhoz. Beszélgettek vele, és részletesebben elmagyarázták neki Isten Útját" (Apostolok Cselekedetei 18:24-26, EFO).
Apollós magas képzettségű zsidó ember volt, aki az egyiptomi Alexandriából származott. Jól ismerte az ószövetségi szent iratokat. Szenvedélyes, szókimondó, igazmondó, és intelligens volt. Bátran tanított és prédikált Jézusról, de "csak a János keresztségét" ismerte (Apostolok Cselekedetei 18:25).
János keresztsége a bűnbánatra hívta (f)el az embereket, ezzel pedig a Messiás eljövetelét készítette elő (Máté 3:11; Apostolok Cselekedetei 19:4). Mikor János megkeresztelt valakit, az a megkeresztelt személy bűnei (f)elismerését-, lelki megtisztulás iránti vágyát-, valamint az amellett való elkötelezettséget mutatta, hogy a Messiás eljövetelét várva követni akarja Isten törvényét. Az Apostolok Cselekedetei 18:25 igeverse azt sugallja, hogy Apollós, aki csak János keresztségét ismerte, helyesen hirdette, amit hirdetett, de az evangélium lényegi üzenetét még nem teljesen értette. Jézus Krisztus haláláról, feltámadásáról, küldetéséről, és üzenetéről csak annyit tudott, amennyit Keresztelő János tanítványai adhattak át neki.
Prisczilla és Akvila felismerte, hogy Apollós nem értette teljességében a keresztény hit központi igazságát. A Biblia nem adja meg pontosan, hogy Apollósnak milyen információi hiányoztak, az egyik igen kézenfekvő magyarázat szerint viszont nem volt tudomása a pünkösdről, azaz a Szent Lélek kiáradásáról (lásd Apostolok Cselekedetei 1:4, 8; 2:1-13, 38; vö. Apostolok Cselekedetei 19:1-7). Egy másik elmélet szerint Apollós Krisztus nagy missziós megbízásával nem volt tisztában (Máté 28:16-20), vagyis azzal, hogy a tanítványoknak mindig hirdetniük kell az evangéliumot. Az is lehet, hogy az újszövetségi egyház-, azaz Krisztus testének megalapításáról nem volt tudomása, kiváltképp pedig a pogányok felé irányuló szolgálat szükségességéről (Efézus 2:14-22).
Prisczilla és Akvila átfogó ismerettel rendelkezett a keresztény tanításról, amelyet valószínűleg Páltól kaphattak, és azt szelíd lélekkel, alázatosan közvetítették Apollós felé. Ahelyett, hogy nyilvánosan korrigálták, vagy versengve kihívták volna őt, a szellemileg érett házaspár négyszemközt vette a szárnyai alá Apollóst, az otthonukban való tartózkodása alatt pedig még "részletesebben" elmagyarázták neki Isten Igéje és az Ő útjának pontos mibenlétét (Apostolok Cselekedetei 18:26, EFO). Feltöltötték az információs hézagok völgyét, Isten szeretet-parancsát betöltve építették Apollóst a hitében, és segítettek a tehetséges lelkész keresztény teológiáról való ismereteit teljessé tenni. Prisczilla és Akvila ezután elengedte Apollóst Akhájába, ahol aztán "...nagy segítséget jelentett azoknak, akik Isten kegyelme által hívőkké lettek. Apollós ugyanis a nyilvánosság előtt tartott viták során meggyőző erővel cáfolta a zsidók érvelését, és az Írások alapján bebizonyította, hogy Jézus a Messiás" (Apostolok Cselekedetei 18:27-28, EFO).
Apollós becsületére legyen mondva, hogy zokszó nélkül, a magasan képzett emberekre oly' jellemző intellektuális gőg nélkül fogadta ezen egyszerű házaspár, Prisczilla és Akvila tanítását. Miután magyarázó mentorai által kellőképpen és alaposan ki lett okítva Isten Igéjében, Apollós teljesen fel lett készítve, ezzel pedig Jézus Krisztus szolgálatának és Isten országa növekedésének megállíthatatlan erejévé vált. Példája jól szemlélteti a bölcs és istenfélő lelkészi képzés és szellemi oktatás kiemelt fontosságát.
English
Mi a jelentősége annak, hogy maga Prisczilla és Akvila tanította Apollóst?
