Kérdés
Kik voltak a paulikánusok?
Válasz
A paulikánus mozgalom egy eretnek szekta volt, ami a hetedik században Örményországból indult. Mint sok eretnekség abban az időben, ez a csoport is a gnoszticizmus, a marcionizmus, és a manicheizmus hatása alatt állt. Ezt a szektát egy Konstantin nevű férfi indította útjára, és a Pál apostol által képviselt kereszténységhez való állítólagos visszatérést szorgalmazta. Konstantin és követői Pál tanítványai neveit vették fel, mint például Timótheus, Titusz, vagy Tychikus, Konstantin maga pedig Silvanus néven futott. A szekta követőit "paulikánusoknak" nevezték, mivel figyelmük fókuszában Pál levelei álltak, és hittek abban, hogy ők lesznek azok, akik visszavezetik a kereszténységet Pál apostol igaz bibliai tanításaihoz.
A paulikánusoknak sikerült a bizánci egyház figyelmét is felkelteniük, így az a manicheus eretnek tanokhoz való hozzáállásuk miatt elítélte tanításukat. Konstantin Silvanust végül megkövezték, de valamivel később egy bizonyos Simeon Titusz újjáélesztette a paulikánus gyülekezetet. Ezt, a magát igaz kereszténynek tekintő eretnek szektát az éppen regnáló bizánci császár tolerancia-mértékének megfelelően hol üldözték, hol pedig megtűrték. Bár I. Mihály és Theodóra hatalmas üldözést indított ellenük, a paulikanizmus a kilencedik században nagy újjáéledésen ment keresztül, és úgy tűnik, hogy a csoport egészen a keresztes hadjáratok idejéig fennmaradt. A paulikanizmus már nem érte meg a modern kort, de elég sokáig jelen volt ahhoz, hogy hatással legyen a bogumilokra, egy másik eretnek szektára, amely a tizedik században kezdett növekedni (kapcsolódó cikkünket megtalálod az oldalunkon).
A paulikanizmus a gnosztikus eretnekség egy olyan típusa, ami a dualizmus és a doketizmus elemeit ötvözi. A bizánci egyház joggal ítélte el a paulikánusok tanításait, ugyanis azok nem egyeznek a Szentírással. A paulikánusok számos különböző hamis tant hirdettek, többek között a következőket:
- A dualizmus. A paulikánusok azt a marcionista hitet követték, amely szerint két isten létezik. Az igaz isten teremtette a (jó) szellemi világot, míg a gonosz isten a (rossz) földi és érzéki világot. A Biblia természetesen nem ezt tanítja. Csak egy Isten van, akiről azt jelenti ki, hogy minden dolgot Ő teremtett, beleértve a Földet is (Ézsaiás 44:6; 1Mózes 1:1).
- Doketizmus. Mivel erősen hittek abban, hogy az anyagi világ gonosz, a paulikánusok a doketizmus hívei voltak. A doketista tanok szerint Krisztusnak nem volt fizikai teste, így csak látszólag szenvedett testben. Nyilvánvaló, hogy a Szentírás nem ezt tanítja, hiszen a tanítványok személyesen érinthették (a feltámadott) Jézus fizikai testét (Lukács 24:39; 1János 1:1).
- Jézus célja az volt, hogy megszabadítson minket a fizikai világtól. A paulikánus tanítások szerint Jézus azért halt meg, hogy kiszabadítsa a lelket a fizikai világ rabságából, nem pedig azért, hogy megváltson minket a bűneikből. A Szentírás ennek tekintetében is szembeötlően mást tanít (lásd 2Korinthus 5:21; 1Péter 3:18).
- Aszkézis. Bár a paulikánusok engedélyezték köreikben a házasságot és a húsevést, az anyagi világot érintő konduktban az aszkézist szorgalmazták. A Szentírás világosan kimondja, hogy a test túlzó megregulázása szellemi felfuvalkodáshoz is vezethet (Kolossé 2:20-23).
- Az Ószövetség tanítása érvénytelen. Mivel úgy vélték, hogy az érzéki világot teremtő al-isten, ez a gonosz demiurgosz az Ószövetséghez köthető, az Ószövetség összes könyvét elvetették, és csak az evangéliumokat, továbbá Pál apostol leveleit és egyéb episztolákat tekintettek ihletettnek. A Biblia ezzel szemben azt tanítja, hogy az Ószövetség éppúgy Isten ihletett Igéje, mint az Újszövetség (lásd Lukács 24:44-46).
- A Jézus személyét illető problémás nézetek. A paulikanizmus azt tanítja, hogy Jézus csak a keresztség által vált Isten Fiává, és csak azáltal lett örökbefogadva az Atya által. A paulikánusok úgy hitték, hogy Isten a test eredendő gonoszsága miatt nem ölthet testet. A Szentírás ezzel szemben világosan tanít a Szentháromságról, Jézus megtestesüléséről és Isten-voltáról (Máté 28:19; János 1:1, 14).
Bár kereszténynek nevezték magukat, a paulikánusok nem voltak bibliai értelemben vett keresztények. A gnosztikus tanításokat követő szekta egyike volt a korai évszázadok számos olyan csoportjának, amely eretnekségbe esett. A paulikánusok és tanításaik a hamis tanításokkal szembeni óvatosság kiemelt fontosságára és a Szentírásról alkotott unortodox nézetekkel szembeni fellépés szükségességére egyaránt kell emlékeztesse a ma élő keresztényeket (lásd Apostolok Cselekedetei 20:28-30). Ha az eretnekség gyorsan terjed is, az igazsággal szemben nem képes hosszú távon megállni.
English
Kik voltak a paulikánusok?
