Kérdés
Női lelkészek / prédikátorok? Mit mond a Biblia a nők egyházi szolgálatáról?
Válasz
A mai egyházban talán nincs is vitatottabb téma a nők lelkipásztori / prédikátori szolgálatánál. Már csupán ezért is nagyon fontos, hogy ne a nemek közötti harc egy további színtereként tekintsünk erre a kérdésre. Vannak nők, akik hiszik, hogy a nők nem szolgálhatnak lelkészként, és hogy a Biblia korlátozza a nők (tanítói) szolgálatát – ugyanakkor vannak férfiak is, akik viszont úgy hiszik, hogy a nők is prédikálhatnak, vagyis hogy az egyházi szolgálatuk e téren sincs korlátozva. Ez a kérdés tehát semmiképp sem a vélt vagy valós sovinizmus (jelentése dióhéjban: “az én csoportom – ez esetben nemi csoportom – jobb, magasabb állású, mint a te csoportod”) vagy diszkrimináció körül forog (mindkét oldalon), hanem a Biblia Igéjének helyes értelmezéséről szól.
A Timótheushoz írt első levél 2:11-12 igerésze így hangzik: “Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.” Isten ma is különböző szerepeket szán a férfiaknak és a nőknek az egyházban. Ez arra vezethető vissza, hogy az emberiség férfi és női-, női és férfi pólusa különböző szereppel, céllal, és rendeltetéssel lett megteremtve (1Timótheushoz 2:13). Nem, mintha Isten magyarázattal tartozna nekünk, embereknek, szuverén döntéseit illetően, Ő azonban szeretetében mégis emberi értelmünk által is megragadható érvet vonultat fel ezen döntése mellett, ami nem más, mint a bűnbeesés ténye és annak kontextusa (2Timótheushoz 14). Isten, Pál apostol közvetítése által, eltiltja a nőket attól a szereptől, hogy férfiak szellemi tanítói legyenek. Ez a tiltás pedig eleve kizárja annak lehetőségét, hogy nők lelkészként szolgáljanak, hiszen abban a prédikálás, a tanítás, és férfiak feletti szellemi autoritás is bennefoglaltatik.
Ezen bibliai tanítással szemben sok kifogást fogalmaznak meg, kezdve azzal, hogy a nők lelkészi, szellemi tanítói pozícióját tiltó fenti kijelentést egy bizonyos (emberi) nézetté próbálják leszállítani. Az egyik ilyen gyakori ellenvetés az, hogy Pál apostol (tehát nem Isten élő Igéje, vagyis maga Isten-, hanem máris egy gyarló ember – a fordító megjegyzése) azért tiltotta meg a nőknek a tanítást, mert egy tipikus első századbeli nő kevésbé volt tanult, mint hasonló korú és állású férfitársa. Az 1Timótheushoz 2:11-14 passzus azonban egy fél szóval sem beszél tanultságról, vagy annak hiányáról. Ordító az a vakság, ami nem ismeri fel, hogy amennyiben a kiművelt, pallérozott fő volna Isten szolgálatának előfeltétele, akkor Jézus Krisztus minden bizonnyal nem kétkezi munkásembereket választott volna közvetlen követőiül (János 15:16), az Atya nem egy egy öltő ruhával rendelkező egyszerű embert tett volna egyszülött Fia útkészítőjévé (lásd Keresztelő János szolgálata), és nem is mezei pásztoroknak jelentette volna ki a Messiás világrajöttét. Szembetűnő ellenben, hogy Jézus Krisztus szolgálatának és személyének leginkább ellenálló csoport az írástudók, azaz a épp a kiművelt fők voltak.
Egy további elterjedt ellenvetés szerint Pál apostol egyedül az efézusi nőket tiltotta el a tanítástól. Efézus városa az Artemisz hamis görög / római istennőnek szentelt templomáról volt híres, melyben a nők képviselték a szellemi autoritást, felsőbbséget. Az elmélet szerint tehát Pál apostol csupán ezen efézusi bálványimádók női vezetésű imádatára reagált, mikor azt juttatta kifejezésre, hogy Isten egyháza attól el kell térjen. Timótheushoz írt első levél azonban egyszer sem említi Artemiszt, mint ahogy Pál sem az Artemiszé-hívők szokásaira hivatkozik a nők igemagyarázói / igehirdetői szolgálata tiltásának okaként a 2:11-12 passzusban, és máshol sem.
A harmadik ellenérv az, hogy Pál csak férjekről és feleségekről beszél, nem pedig tágabb értelemben minden férfiról és nőről. Tény, hogy az 1Timótheushoz 2:11-14 igerészben szereplő görög szavak valóban férjekre és feleségekre is vonatkozhatnak, ugyanakkor e szavak jelentése alapvetően sokkal tágabb ennél. Történetesen ugyanezen görög szavak láthatók a 8-10. igeversekben is, így a figyelmes olvasóban okkal merül fel a kérdés: Vajon kizárólag a férjek emeljenek fel tiszta, harag és kétkedés nélküli kezeket az imádkozás során, és más férfiak ne (8. igevers)? Vagy csak a feleségek öltözzenek tisztességesen, legyenek istenfélők és jót cselekvők, de a házasulatlan nők ne (9-10. igevers)? Persze, hogy nem. A 8-10. igeversek tehát egyértelműen minden férfira és nőre vonatkoznak, nem csupán férjekre és feleségekre. Az eztán kibontott kontextusban sem szerepel semmi olyan, ami a 11-14. igeversek érvényét kizárólag férjekre és feleségekre korlátozná.
Egy további gyakori ellenvetés a női pásztori szolgálat bibliai tiltásának fenti értelmezésével szemben rendre Miriám, Debóra, Hulda az Ószövetség hiteles beszámolója szerinti vezetői szolgálatának felhozása mentén hangzik el. Ez az érv azonban néhány fontos tényezőt teljesen figyelmen kívül hagy. Bár az kétségtelenül igaz, hogy Isten különleges szolgálatra választotta ki ezeket a nőket, valamint hogy a hit, a bátorság, és igen, a vezetői minőség példáiként szerepelnek, a nők ószövetségi autoritása azonban nem releváns az újszövetségi egyház pásztoraira nézve. Az Újszövetség Istentől ihletett levelei ugyanis egy paradigmaváltást vezetnek be Isten népe – az egyház, vagyis Jézus Krisztus teste – életében. Ez az új paradigma egy az egyházra nézve unikális, egyedi irányítói szerkezetet is magában foglal, mely nem azonosítható és nem is feltétlenül egyeztethető össze azon szellemi kerettel, amibe Izráel népe, vagy bármely ószövetségi entitás előzetesen foglaltatott.
Priszcilla és Fébé újszövetségi szereplők személyét és szolgálatát szintén ellenérvként szokás felhozni e téma kapcsán. Priszcilla és Akvila házaspár Krisztus hűséges szolgájaként jelenik meg az Apostolok Cselekedetei 18. fejezetében. Priszcilla, vagyis az asszony neve egyesek szerint azért kerül előbb említésre, mert férjéénél “gyümölcsözőbb” szolgálata volt. (Annak részlete viszont, hogy e házaspár közül kinek a neve szerepel többször elsőként, minden bizonnyal nem hordoz többletjelentést, ugyanis a 2., valamint a 26. igeversben a férj neve szerepel előbb.) Priszcilla és Akvila befogadta Apollóst az otthonába “és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját” - olvassuk (Apostolok Cselekedetei 18:26, MBT). Érdemes azonban észrevenni, hogy az igerészben szereplő ige többesszámban áll. Arról viszont nem esik említés Priszcilla személye kapcsán, hogy olyan jellegű szolgálatban tevékenykedett volna, ami szembemegy az 1Timótheushoz 2:11-14-ben megfogalmazott tiltással, vagyis nincs arról szó, hogy Priszcilla a gyülekezet lelkipásztora lett volna, hogy nyilvánosan és egyedül (magát férje tekintélye alól kivonva) tanított volna, vagy hogy az akkori szentek gyülekezetének bármilyen formában a szellemi vezetőjévé vált volna.
A Róma 16:1 “szolga”-ként említi Fébét (az eredeti szövegben a “diakónus” szó szerepel). Priszcilla esetéhez hasonlóan azonban ebben a szövegrészben sem szerepel semmi olyan, ami azt indikálná, hogy Fébé a gyülekezet (és ezzel egyben a férfi hittestvérek) szellemi tanítója lett volna. A helyes tanítás képessége ugyanis a püspökökkel-, nem pedig a diakónusokkal szemben támasztott elvárás (lásd 1Timótheushoz 3:1-13; Tituszhoz 1:6-9).
Az 1Timótheushoz 2:11-14 igerész felépítéséből a nők lelkészi / prédikátori szolgálata tiltásának okai is kiviláglanak. A 13. igevers fejti ki a Pál apostol által a 11. és 12. igeversben közvetített restrikció okait, éppen ezért kezdődik a “mert” szóval (a magyarázóbb jellegű EFO-ban pedig egyenesen így: “Miért mondom ezt? Mert...”). Tehát miért nem taníthatnak a nők, és miért nem bírhatnak szellemi autoritással férfiak fölött? Azért, “mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe” (MBT). Isten előbb Ádámot teremtette és csak aztán Évát, mégpedig hogy segítője legyen Ádámnak. A teremtés ezen rendje a családon (Efézus 5:22-33) és az egyházon belül is általános érvényű kell legyen.
Annak az oka tehát, hogy a nők miért ne legyenek pásztorok, és miért nem rendelkezhetnek szellemi autoritással férfiak fölött, abban található, hogy Éva engedett a kísértőnek, hogy ő hagyta magát megvezetni, nem pedig Ádám. Ebből kifolyólag egyesek úgy tartják, hogy a nők azért nem taníthatnak, mert könnyebben becsaphatók. Ez a megközelítés azonban erősen vitatható: ha a nők valóban könnyebben becsaphatók, akkor miért lenne nekik megengedve, hogy a tényleg könnyebben félrevezethető gyerekeket illetve az állítólag könnyen becsapható nőtársaikat tanítsák? A bibliai textus nem erről beszél. A nők kifejezetten férfiakat nem taníthatnak, és kifejezetten felettük nem rendelkezhetnek szellemi hatalommal, mert Éva lett becsapva. Isten így a férfiaknak adta a tanítás lehetőségének főbb tekintélyét az egyházban.
Számos nő többek között a vendéglátás, az irgalommal teljes kedvesség, a nőtársaik és a gyermekek tanítása, az evangelizálás, és segítségnyújtás ajándékaiban is kiváló. A gyülekezeti szolgálat jelentős része a nőktől és a nőkön függ. Nincs megtiltva nekik a nyilvános ima vagy a prófétálás (1Korinthus 11:5), csak a szellemi természetű dolgokról való tanítás, valamint a férfiak feletti szellemi autoritás vétele. A Biblia egyszer sem tiltja a nőknek a Szent Lélek ajándékainak gyakorlását (1Korinthus 12. fejezet). A nők, a férfiakkal egyetemben, elhívást kaptak arra, hogy szolgáljanak mások felé, hogy életükön keresztül is bemutassák a Szent Lélek ajándékait (Galata 5:22-23), és hogy hirdessék az evangéliumot az elveszőfélben lévő embertársainknak (Máté 28:18-20; Apostolok Cselekedetei 1:8; 1Péter 3:15).
Isten úgy rendelte, hogy egyedül a férfiak szolgáljanak tanítói pozícióban a gyülekezetben. Ez nem feltétlenül azért van, mert ők jobb tanítók, és semmiképp sem azért, mert a nők alsóbbrendűek vagy kevésbé intelligensek volnának, hiszen ez badarság. Isten egyszerűen így alkotta meg és rendezte be az egyház működését. A szellemi vezetésben férfiak kell jó példával elöljárjanak – életükkel és szavaikkal egyaránt. A nők persze szintén példás életet kell éljenek, a férfiakétól azonban (részben) eltérő területeken kell világítsanak (1Péter 3:1-6). A Szentírás például kifejezetten arra buzdítja az idősebb asszonyokat, hogy tanítsák fiatalabb nőtársaikat férjük és gyermekeik helyes szeretetére (Tituszhoz 2:3-5), és a gyerekek tanításától sem tiltja el a nőket. Egyedül a férfiak tanítása és a felettük való szellemi autoritás bírása van megtiltva számukra, ez pedig logikusan magában foglalja a nők lelkészi / prédikátori szolgálatát is. Ettől még egy nő sem lesz semmilyen értelemben kevésbé fontos, mindez inkább segít nekik a szolgálat azon területeire fókuszálni, melyek betöltéséhez Isten őket látta el kiemelt ajándékokkal.
https://www.gotquestions.org/women-pastors.html English
Női lelkészek / prédikátorok? Mit mond a Biblia a nők egyházi szolgálatáról?
