Kérdés
Mi a manicheizmus?
Válasz
A manicheizmus egy olyan vallás, ami több évszázaddal Krisztus földi szolgálatának kora után keletkezett. Kijelenthető, hogy lényegében a zoroasztrianizmus és a kereszténység szándékos elegyítése, ugyanis mindkettőből kölcsönzött specifikus fogalmakat, de általános terminológiája tekintetében is számos átfedést mutat azokkal. A manicheusok abban hittek, hogy a világegyetemet a jó és a rossz két egymással versengő ereje uralja, mely erőket a fény, illetve a sötétség képviseli. Bár a manicheizmus az idők próbáját nem állta ki, azaz nem maradt fenn sokáig, a hírneve tovább él. A manicheus mint kifejezés ma leginkább egy adott nézet kritikai megítélésére használatos, ha az túl fekete-fehér-, vagy túlságosan leegyszerűsített világképet fest.
A manicheizmus a Kr.u. 3. század közepén keletkezett Perzsiában. Más korai eretnek tanokhoz, például a gnoszticizmushoz hasonlóan azt tanította, hogy a fizikai világ eredendően gonosz, és hogy a lélek üdvösséget első sorban az ismeret gyarapítása által lehet elérni. A manicheizmus alapítója csak Mani néven ismert, ami valójában nem egy személynév, hanem egy cím, melynek jelentése, "a fény királya" vagy "a ragyogó". Tanításai különösen a kereszténységet bírálták. Mani konkrétan szembeszállt a Biblia tanításával, mert az véleménye szerint azt sugallta, hogy a világegyetem egyes mélyebb igazságai nem feltétlenül könnyen érthetők meg az ember számára.
Ugyanakkor ez a kritikai észrevétel némileg ironikus, mivel a manicheizmus a történelem egyik legösszetettebb és legkomplikáltabb hitrendszere. A hit az ő olvasatuk szerint nem más, mint egy szövevényes történet két egymással versengő erő - melyek egyike a jóság és a fény, másika pedig a gonoszság és a sötétség - harcáról. Ez az elbeszélés legalább három különböző "teremtéstörténetet" foglal magában, amelyek mind e kozmikus csaták egyes felvonásaihoz kapcsolódnak. Mani szándéka az volt, hogy egy egyetemes vallást hozzon létre, ötvözve a zoroasztrianizmus számos alapgondolatát a Biblia egyes fogalmaival. Ezt elősegítendő Mani gyakran állította, hogy ő maga olyan vallásalapító személyek reinkarnációja, mint Jézus vagy Buddha.
A manicheizmusnak sokkal több közös vonása van a zoroasztriánus tanokkal, mint a keresztény teológiával. Bizonyos szavakon és kifejezéseken túl voltaképp szinte semmi közös nincs Mani és a Biblia tanításaiban. Ennek eredményeként a manicheizmus keleten vált sokkal népszerűbbé. Amint nyugaton a pogány hiedelmek lassan elhalványultak, úgy többnyire a kereszténység lépett helyükbe. Ha bár csupán rövid ideig is, de a manicheizmus a keresztény evangélium elsődleges vetélytársának volt tekinthető. Ez azonban történelmi léptékben egy viszonylag rövid időszak volt, ugyanis néhány évszázadon belül a manicheizmus gyakorlatilag teljesen kiveszett.
A manicheizmus öröksége mindenekelőtt két téren tapintható még napjainkban is: történelmi és retorikai síkon. A legkorábbi keresztény teológiai művek közül néhány kifejezetten azzal a céllal íródott, hogy rámutasson a manicheizmus tévedéseire és eretnek tanaira. Az egyik első jelentős keresztény apologéta, Augustinus, maga is a manicheizmusból tért meg. Mielőtt elkötelezte volna magát Krisztus mellett, Augustinus "hallgató"-ként, vagyis olyan személyként érdeklődött a manicheista tanok iránt, aki még nem tett nyilvános fogadalmat Mani útjának követése mellett.
A posztmodern korban a manicheizmust többnyire becsmérlő kifejezésként használják. Amikor egy bizonyos nézetet azért kritizálnak, mert az figyelmen kívül hagyja a különböző finom átmeneteket, vagy mert egy erős (nem nemzeti értelemben vett) sovén vonulat jellemzi, azt időnként "manicheistának" vagy "neo-manicheistának" szokták nevezni. Ugyanakkor gyakran alkalmazzák ezt a kifejezést azokra a szektákra is, melyek Manitól és tanításaiból vettek át eszméket, különösen a korai keresztény egyháztörténetben. A mai előfordulását tekintve azonban jellemzően inkább a politikához és a filozófiához-, mintsem a valláshoz köthető.
English
Mi a manicheizmus?
