Milyen szerepet töltött be a Lélek az Ószövetségben?


Kérdés: Milyen szerepet töltött be a Lélek az Ószövetségben?

Válasz:
A Szentlélek nagyjából ugyanazt a szerepet töltötte be az Ószövetségben, mint az Újban. Amikor a Szentlélek szerepéről beszélünk, a Szentlélek munkájában négy általános területet kell elkülönítenünk: 1. regeneráció (újjászülés), 2. lakozás (betöltés), 3. korlátozás és 4. felkészítés a szolgálatra. A Szentlélek munkájának erre a négy területére az Ószövetségben és Újszövetségben egyaránt találunk bizonyítékot.

A Lélek munkájának első területe a regeneráció folyamatával kapcsolatos. A regeneráció másik elnevezése az újjászülés, ezért is mondjuk a hívőkre, hogy újjá születtek. Klasszikus bizonyíték erre a János evangéliumában található: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát" (János 3:3). Felmerül a kérdés: mi köze van ennek a Szentlélek munkájához az ó szövetségben? A párbeszéd során később azt mondja Jézus Nikodémusnak: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?" (János 3:10) Jézus ezzel azt akarta mondani, hogy Nikodémusnak ismernie kellett volna az igazságot arról, hogy a Szentlélek az új élet forrása, mivel ez már az Ószövetségben kijelentést nyert. Mózes például azt mondta az izraelitáknak, mielőtt bementek volna az ígéret földjére: „Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Mózes 30:6). A szív körülmetélése Isten Lelkének a munkája, és ezt csak Ő tudja elvégezni. Az újjászületés témájával az Ezékiel 11:19-20 és Ezékiel 36:26-29-ben is találkozunk.

A Lélek regeneráló munkájának gyümölcse a hit (Efézus 2:8). Tudjuk, hogy az Ószövetségben voltak hithősök, mivel a Zsidók 11 sokat felsorol közülük. Amennyiben a hit a Szentlélek újjászülő erejének az eredménye, ez kellett az ószövetségi szentekkel is legyen a helyzet, akik a keresztre tekintettek előre, elhívén, hogy Isten ígéretei a megváltásukkal kapcsolatban be is következnek. Látták az ígéreteket, és „távolról látták és üdvözölték azokat" (Zsidók 11:13), hit által fogadván el, hogy amit Isten ígért, azt meg is cselekszi.

A Lélek ószövetségi munkájának második aspektusa a betöltés vagy lakozás. Ez a pont az, ahol a Lélek szerepe az Ó- és Újszövetségben elkülönül. Az Újszövetség azt tanítja, hogy a Szentlélek folyamatosan a hívőkben lakozik (1Korinthus 3:16, 6:19-20). Amikor üdvösségünk elérése végett hitünket Krisztusba vetjük, a Szentlélek belénk költözik. Pál apostol ezt a folyamatos lakozást „örökségünk zálogá"-nak nevezi (Efézus 1:13-14). Ezzel szemben az Ószövetségben a Szentlélek csak ideiglenesen és szelektív módon vett lakozást az emberekben. Olyan ószövetségi emberekre „szállt rá", mint Józsué (4Mózes 27:18), Dávid (1Sámuel 6:12-13) vagy éppen Saul (1Sámuel 10:10). A Bírák könyvében látjuk, hogy a Lélek különböző bírákra is rászállt, akiket Isten azért támasztott, hogy megszabadítsák Izraelt az elnyomóitól. A Szentlélek azért szállt ezekre az emberekre, hogy konkrét feladatokat láthassanak el. A lakozás Istennek az egyén iránti jóindulatának volt a jele (ld. Dávid), és amikor Isten jóindulata elfordult az egyéntől, akkor a Lélek is eltávozott tőle (pl. Saultól az 1Sámuel 16:14-ben). Végül, ha a Lélek rászállt egy egyénre, az nem feltétlenül jelezte az illető lelki állapotát (pl. Saul, Sámson és számos bíra). Amíg tehát az Újszövetségben a Lélek csak hívőkben vesz lakozást, de ott folyamatosan, addig az Ószövetségben bizonyos emberekre szállt rá, konkrét feladat elvégzésére, és ez független volt az egyén lelki állapotától. Miután a feladatot elvégezték, a Lélek feltehetőleg eltávozott az adott személytől.

A Lélek ószövetségi munkájának harmadik aspektusa a bűn korlátozása. Az 1Mózes 6:3 arra enged következtetni, hogy a Szentlélek kordában tartja az ember bűnösségét, és ez a korlátozás akkor szűnik meg, amikor Isten türelme a bűnnel szemben eléri a „forráspontot". Ez a gondolat köszön vissza a 2Thesszalonika 2:38-ból is, amikor az utolsó időkben elburjánzó hitehagyás Isten ítéletének közeledtét jelzi. Addig az elrendelt időpontig, amelyben a „törvénytipró" (3.v.) személye nyilvánvalóvá válik, a Szentlélek visszatartja a Sátán erejét, és csak akkor engedi szabadjára, amikor ez Isten célját fogja szolgálni.

A Lélek ószövetségi munkájának negyedik és egyben utolsó aspektusa az, hogy felkészít a szolgálatra. Akárcsak a lelki ajándékok révén az Újszövetségben, a Lélek alkalmassá tesz bizonyos személyeket a szolgálatra. Vegyük például Becalélt a 2Mózes 31:2-5-ben, akit a szentsátor művészi kivitelezésére ruházta fel képességekkel. Továbbá, figyelembe véve a Szentlélek ideiglenes és szelektív módon történő lakozását, láthatjuk, hogy ezek az egyének bizonyos feladatok ellátására kaptak képességeket, mint például arra, hogy Izrael népén uralkodjanak (pl. Saul és Dávid).

Említésre méltó a Lélek szerepe a teremtésben is. Az 1Mózes 1:2-ben azt olvassuk, hogy a Lélek a vizek felett lebegett, és felügyelte a teremtés folyamatát. Hasonlóképpen, a Lélek felelős az új teremtésért is (2Korinthus 5:17), hiszen ő vezeti be az embereket Isten országába a regenerálás átlal.

Mindent egybevetve, a Lélek ugyanazokat a funkciókat töltötte be az Ószövetségben is, mint a jelenben. A legnagyobb különbség abban van, hogy manapság a Lélek folyamatosan a hívőkben lakozik. Ahogy Jézus mondta a Lélek szolgálatának eme változására: „...ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz" (János 14:17).

English
Vissza a magyar oldalra
Milyen szerepet töltött be a Lélek az Ószövetségben?