Kérdés
Hogy értette Jézus azt, hogy "Én vagyok a jó pásztor"?
Válasz
"Én vagyok a jó pásztor" (János 10:11) - hangzott el Jézus szájából a hét ún. "én vagyok" kijelentések közül a negyedik, melyek egyedül János evangéliumában lettek lejegyezve. Ezek az "Én vagyok"-kijelentések mind Krisztus egyedülálló isteni identitására és rendeltetésére mutatnak rá. Közvetlenül azután, hogy a János 10:7 igeversének tanúsága szerint kijelentette, hogy "én vagyok a juhoknak ajtaja", Jézus itt azt mondja, hogy "én vagyok a jó pásztor". Nemcsak "pásztor"-ként, hanem "a jó pásztor"-ként jellemzi tehát önmagát. De vajon mit jelent ez pontosan?
Először is azt érdemes megértsük, Jézus "a" jó pásztor, nem pedig egyszerűen "egy" valamiféle jó pásztor. Egy jó pásztorból ugyanis több is lehet, Ő viszont mindenben egyedülálló (Zsoltárok 23. fejezet; Zakariás 13:7; Zsidókhoz 13:20; 1Péter 2:25; 1Péter 5:4). Az itt szereplő görög kalosz szó (magyar fonetika szerint), amelyet "jó"- nak fordítanak, mindannak a kifejezésére hivatott, ami nemes, egészséges, jó, és szép, szemben azzal, ami gonosz, aljas, csúnya, és szeretetlen. Ez a szó tehát nem csupán arra vonatkozik, ami külsejét tekintve vonzó, hanem arra is, ami belülről jó, azaz egy adott személy jellemére, veleszületett jóságára is helyesen vonatkoztatható. A "jó pásztor" kifejezés használatával Jézus így elsősorban eredendő jóságára, igazságosságára, és belső szépségére utalt. A juhok pásztoraként Ő az, aki megvédi, vezeti, és táplálja a nyáját.
Ahogyan azt a János 10:7 igeversben is kijelentette, Ő valósággal "a juhok ajtaja". Jézus ezzel a szózatával újfent önmaga és a vallási vezetők, a farizeusok között állít fel ellentétpárt (János 10:12-13). Jézus ugyanis olyan "béres"-hez vagy "bérért dolgozó szolga"-hoz hasonlítja őket, akik valójában nem is törődnek a juhokkal. A János 10:9 igeversben Jézus tolvajokról és rablókról beszél, akik lopakodva igyekeznek betörni a juhnyáj sorai közé. A szélesebb szövegkörnyezet tehát a zsidó vezetőket (farizeusokat) állította szembe Krisztussal, aki maga az ajtó. A János 10:12 igeverse már a béreseket állítja szembe az igaz, hűséges pásztorral, aki önként adja életét a juhokért. Aki "béres", az bérért dolgozik - ez munkája legfőbb ellenszolgáltatása. Elsősorban tehát önmagával, és nem a juhokkal törődik. Érdekességként érdemes észbe venni, hogy az ókori pásztorok legtöbbje nem a nyáj tulajdonosai közül kerültek ki. Ennek ellenére elvárták tőlük, hogy ugyanazzal a gondossággal és törődéssel álljanak az állatokhoz, mint annak tulajdonosai. Az igazi pásztort tehát ez a hozzáállás jellemzi. Mindig voltak azonban olyan béresek, akik csak magukra gondoltak. Amikor tehát megjelent a farkas - ami abban az időben és területen a juhok legfőbb ragadozója volt - a béresek hátrahagyták a nyájat, és saját bőrüket mentették, a juhok pedig vagy szétszóródtak, vagy odavesztek (János 10:12-13).
Először is ahhoz, hogy jobban megértsük a Jézus földi szolgálatának korában élő pásztorok feladatát, célravezető realizálni annak tényét, hogy a juhok teljesen védtelenek és totális függésben vannak a pásztortól. A juhok mindig különféle veszélyeknek vannak kitéve, ezért a pásztor szüntelenül figyelő szemei kell kísérjék őket miközben legelnek. A hirtelen a völgyekbe alázúduló heves esőzések vízzuhatagként sodorhatják el őket, rablók ellophatják őket, a farkasok pedig rájuk támadhatnak. A későbbi Dávid király egy visszaemlékezésében azt meséli, hogy ifjú korában hogyan terített le egy ízben egy oroszlánt, másik alkalommal pedig egy medvét, mikor pásztorfiúként apja nyáját őrizte (1Sámuel 17:36). Télen hófúvás, nyáron a szél szembeszórt pora, perzselő hőség, hosszú, magányos órák minden egyes nap - mindezt türelmesen viseli a jó pásztor a nyáj jólétéért. A pásztorok valójában gyakran komoly veszélynek voltak kitéve, néha még az életüket is feláldozták, hogy juhaikat oltalmazzák.
Hasonlóképpen Jézus "jó pásztor"-ként adta életét a kereszten az övéiért. Mivel mások megmentésére törekedett, nem saját kimenekítését választotta, holott arra minden lehetősége és hatalma megvolt. "...Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért" - jelentette előre küldetését (Máté 20:28). Önzetlen áldozatával az Úr mindazok számára megadta a lelki üdvözülés lehetőségét, akik hittel fordulnak hozzá. Amikor azt hirdette magáról, hogy Ő a jó pásztor, Jézus arról beszélt, hogy Ő valósággal életé adja "a juhokért" (János 10:15, 17-18).
Jézus halála Isten végzése volt. Kizárólag az ő személyén-, az Ő áldozatán keresztül nyerhetjük el az üdvösséget. "Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim" (János 10:14). Jézus továbbá azt is világossá tette, hogy nem csak a zsidókért adja az életét, mikor így szólt: "más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor" (János 10:16). A "más juhaim" egyértelmű utalás a pogányok teljes sokaságára. Ebből következik, hogy Jézus mindazoknak Jó Pásztora - zsidóknak és pogányoknak egyaránt - akik eljutnak az Őbenne való hitre (János 3:16).
English
Hogy értette Jézus azt, hogy "Én vagyok a jó pásztor"?
