Kérdés
Jézus valóban zsidó volt?
Válasz
Már egy rövid internetes keresés is elég ahhoz, hogy lássuk, mekkora vita övezi annak a kérdését, hogy Jézus valóban zsidó volt-e, vagy sem. Mielőtt azonban érdemi választ adnánk a kérdésre, előbb egy ehhez szorosan kapcsolódó kérdést kell tisztáznunk: egyáltalán mit jelent zsidónak lenni, vagyis mitől lesz valaki zsidó? Önmagában már ez a kérdés is számos vita melegágya, a válasz pedig nagyban függ attól, hogy arra milyen állásponttal rendelkező személy válaszol. Az egyik olyan definíció, amelyet illetően a judaizmus főbb vonulatainak képviselői (ortodox, konzervatív, reform-judaizmus) azért messzemenőleg egyetértenek a következő: „Zsidó az, akinek szülőanyja zsidó, vagy aki már átment a zsidóvá válás hivatalos folyamatán (lásd prozelita).
Noha a Biblia nem mondja ki konkrétan, hogy a zsidó etnikumhoz való tartozás kritériuma a zsidó anyai vérvonal, a modern rabbinikus judaizmus állítása szerint a Tóra több szakasza is erre enged következtetni (pl. 5Mózes 7:1-5, 3Mózes 24:10, Ezsdrás 10:2-3). Emellett több arra néző példát is találunk Szentírásban, hogy pogányok áttértek a zsidó hitre (pl. a moábita Ruth – ld. Ruth 1:16 igeverset, melynek tanúsága szerint Ruth abbéli szándékának adott hangot, hogy a zsidósághoz szeretne tartozni). Őket aztán ugyanúgy zsidóknak tekintették, mint a zsidó születésű embereket.
A mai témánk további taglalásánál a követező három kérdést vesszük jobban górcső alá: Jézus etnikai hovatartozása szerint is zsidónak számított? Hite tekintetében Jézus vallásgyakorló zsidó volt? És végül, ha Jézus valóban zsidó volt, akkor a hívő keresztények miért nem egyszerűen a judaizmust követik?
Jézus etnikai hovatartozása szerint is zsidónak számított, vagyis édesanyja zsidó asszony volt? Jézus nyilvánvalóan azonosult kora zsidóságával, a néppel, a zsidóság vallásával – még ha a teológiai tévelygéseket nem is hagyta szó nélkül. Jézus egy zsidó asszony elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot Júdában, zsidó háztartásban nevelkedett Galileában, majd felnőve a zsidó fővárosban, Jeruzsálemben is sokat tanított, de egész Izraelben szolgált: „az övéi [a zsidóság] közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik [zsidók és nem zsidók egyetemben] pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek..." (János 1:11-12, KAR). Egy ízben maga mondta: „Ti [pogányok] azt imádjátok, akit nem ismertek, mi [a zsidók] azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad” (János 4:22). A többesszám második személyben szereplő személyes névmás használata azt jelzi, hogy Jézus a zsidóság tagjaként tekintett önmagára.
Az Újszövetség legelső igeverse világos szavakkal tesz bizonyságot Jézus zsidó etnikuma mellett, Ábrahám és Dávid zsidó voltát ugyanis senki sem vitatja. Így olvassuk az igét: „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve” (Máté 1:1). Jézus egyedi és különleges főpapi tisztjéről szólva a Zsidókhoz írt levél 7:14-es igeverse a következőt állítja: „...nyilvánvaló, hogy Urunk, Jézus, Júda törzséből származott...”. Maga a zsidó szó Júda törzsének megnevezéséből származik (egyes idegen nyelveken ez a kapcsolat talán még inkább szembeötlő: Jude (német); juif (francia); judio (spanyol) jew (angol) – a fordító megjegyzése). De mi a helyzet Máriával, Jézus édesanyjával? A Lukács evangéliumának 3. fejezetében található nemzetségtáblázatban azt találjuk, hogy Mária az imént már említett Dávid király egyenes ági leszármazottja volt. Ezen tény alapján Jézus Krisztusnak törvény szerint is joga van a zsidó trónra, továbbá azt is ki lehet jelenteni, hogy Jézus etnikai értelemben is zsidó volt.
Hite tekintetében Jézus vallásgyakorló zsidó volt? Jézusnak földi apja és test szerinti édesanyja „mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint”, vagyis minden olyan dolgot megtettek, amit a törvény gyermek születése esetén megkívánt a szülőktől (Lukács 2:39). Nagybátyja és nagynénje, Zakariás és Erzsébet, ugyancsak vallásgyakorló Tóra-hívő zsidók voltak (Lukács 1:6), így minden bizonnyal a teljes család nagy becsben tartotta a zsidóság szellemi örökségét.
A hegyi beszédből világosan kitűnik (Máté 5-7. fejezet), hogy a már férfivá ért Jézus maga is megkérdőjelezhetetlen tekintélyt tulajdonít a Tórának és a prófétai iratoknak (Máté 5:17), melyek – mint az kiderül – még az ember mennyországban való állására is kihatással vannak (Máté 5:19-20). Jézus rendszeresen járt zsinagógába (Lukács 4:16), tanítását pedig a korabeli zsidók is nagyra becsülték – legalább is a nép jó része. Tudjuk, hogy tanított a jeruzsálemi templomban (Lukács 21:37), amit egyszerűen nem engedtek volna meg neki (mint ahogy a templom azon részébe való belépést sem), ha nem lett volna zsidó ember (Apostolok Cselekedetei 21:28:30).
Jézus külső megjelenésében is a vallásgyakorló zsidó férfiak jegyeit hordozta magán. Ruháján Ő is ún. „cicisz”-t (szemlélő-rojt) hordott (Lukács 8:43; Máté 14:36), mely Isten parancsolatainak megtartására volt hivatott emlékeztetni annak viselőjét (4Mózes 15:37-39). Megtartotta a páskát (János 2:17), és ezen a jelentős zsidó zarándokünnepen (5Mózes 16:16) Jeruzsálembe is felment. Megtartotta a szukkótot, a sátoros ünnepet (János 7:2, 10), és a Tóra előírásainak megfelelően Jeruzsálemben tartózkodott (János 7:14). Megtartotta a templomszentelés ünnepét (János 10:22), és valószínűleg a rosh hásánát, a kürtzengés ünnepét is (János 5:1), ugyanis a Szentírás megemlékezik arról, hogy ezen alkalmakkor szintén Jeruzsálembe ment, noha a Tóra ezt nem követelte meg. Nyilvánvaló, hogy Jézus a maga-, de a kora zsidósága szemében is zsidónak számított (János 4:22). Megállapíthatjuk tehát, hogy Jézus Krisztus születésétől az utolsó páska-vacsoráig (Lukács 22:14-15) vallásgyakorló zsidóként élt.
Ha viszont Jézus zsidó volt, akkor a keresztények miért nem egyszerűen a judaizmust követik? A judaizmus törvényeit Mózesen keresztül Isten adta Izráel fiainak egy nagyon szent és különleges szövetség kereteiben a Sínai-hegyen, mely (világtörténeti) eseményről Mózes második könyve számol be részletesen. Ezen szövetség törvényeit Isten kőtáblákra írta fel, és azt parancsolta Izráelnek, hogy kinyilatkoztatása minden egyes tételéhez legyen hű. Ez a nagyszerű szövetség azonban csupán előképe-, mintegy (időben) előre vetülő árnyéka volt egy merőben új és messze jobb szövetségnek, amelyet Isten egy nap minden népével kötni szándékozott – zsidókkal és pogányokkal egyaránt.
Erről az új szövetségről a Jeremiás 31:31-34 igerészben olvashatunk: „Eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az Úr -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre” (MBT).
A ma élő keresztény hívek tehát azért nem a judaizmus követői, mert a Mózesi szövetség Jézus Krisztusban már beteljesedett. Jézus ennek vonatkozásában mondta a következőket: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat” (Máté 5:17, MBT). A Zsidókhoz írt levél földi írója pedig ezt közvetíti Istentől: „Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz" (Zsidókhoz 8:13, MBT).
A keresztények többé már nincsenek a régi, vagyis az ó szövetség hatálya alatt, hiszen annak helyére már egy új, magasabb szövetség lépett. Immár egy jobb szövetség részesei lehetünk egy egyszeri, tökéletes áldozattal, amelyet nem valami halandó főpap mutatott be. „Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsidókhoz 10:19-23).
https://www.gotquestions.org/was-Jesus-a-Jew.html English
Jézus valóban zsidó volt?
