Kérdés
Mi volt Jézus a laodiceai gyülekezethez intézett üzenete a Jelenések könyve szerint?
Válasz
A Kis-Ázsia gyülekezeteihez szóló levelek sorában a hetedik, és egyben utolsó levél címzettje Laodicea városának gyülekezete. Ez, a sorban utolsó üzenet a Jelenések 3:14-22 igerészében található. Laodicea a Lükosz-völgyben elterülő gazdag, termelékeny város volt Frígia tartományában.
Az üzenet tehát egyenesen az Úr Jézus Krisztustól származik, és azt egy angyal vagy hírnök adja át (nem kizárt, hogy ez a gyülekezet lelkipásztorára tett utalás): "A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg . . ." - olvassuk (Jelenések 3:14). Ez nem egyszerűen János üzenete volt a laodiceaiaknak - ez az Úr üzenete volt. Jézus ekképp azonosítja magát az írásban: "Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete". Ezek a címek mind az Úr hűségét, szuverén uralkodói mivoltát, valamint az arra való hatalmát emelik ki, hogy Ő mindent teljességre fog vinni (vagyis Ő maga az "Ámen").
A másik hat gyülekezettel ellentétben a laodiceai gyülekezetnek egyetlen dicséretes tulajdonságát sem említi a levél. Jézus kemény intő szavakkal vezeti be üzenetét: "Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen" (Jelenések 3:15-17). Jézus háromszor is kiemelte a gyülekezet tagjainak "langyos", közönyös természetét. A szellemi dolgokat illető kétkedő tartásuk miatt Jézus semmilyen közösséget nem akart velük vállalni, vagyis szíve szerint "kivetné", azaz kiköpné őket szájából, hasonlóan, ahogy Laodicea lakói a földalatti vízvezetékekből a városukba folyó langymeleg vizet is kiköpik. Közönyükkel a szellemi vakság is karöltve járt: úgy tekintettek magukra, mint akik gazdagok, áldottak és önellátóak. Az persze meglehet, hogy anyagi téren gazdagnak számítottak, szellemi állásukat tekintve viszont nyomorúságos és szánalmas állapotban voltak, amin csak tovább rontott annak a ténye, hogy teljesen vakok voltak saját állapotukra, ezzel pedig szellemi szükségükre. Ez a gyülekezet önámító képmutatókkal volt tele.
Jézus arra szólítja tehát fel a laodiceai gyülekezetet, hogy tartson bűnbánatot: "Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss" (Jelenések 3:18). Mivel anyagi gazdagságuknak semmi örökkévaló haszna, gyümölcse nem volt, Jézus azt parancsolja nekik, hogy az igazi, szellemi gazdagságért Őhozzá jöjjenek (lásd Ézsaiás 55:1-2). Egyedül Krisztus képes örökkévaló, múlhatatlan örökséget adni, szellemi mezítelenségünket eltakarva az Ő igazságába öltöztetni minket, és meggyógyítani lelki vakságunkat.
Jézus a laodiceai gyülekezettel való törődését sem rejti véka alá: "A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem" (Jelenések 3:19-20). Krisztus dorgálása nem ellenségeskedésből, hanem szeretetből fakad. "Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja ..." (Zsidók 12:6). Az Isten dorgálására adott kívánatos reakció a valódi bűnbánat és a szívből felbuzduló változás igénye.
A 20. igeverset evangelizációs alkalmak során gyakran használják megtérésre való felhívásként, holott az eredeti szövegkörnyezetből kitűnik, hogy az Krisztus a laodiceai lágymeleg gyülekezettel való közösség iránti vágyát fejezte ki. Bár a gyülekezet nevében keresztény volt, maga Krisztus ki volt zárva belőle. Krisztus azonban ahelyett, hogy hátat fordítana nekik, inkább kopogtat, és olyasvalaki válaszára számít, aki hajlandó felismerni és elismerni a gyülekezet szellemi szükségét, és ezáltal megnyitja az Úr előtt az ajtót. Ha megtérnének hozzá, Jézus bemenne közéjük, hogy elfoglalja a gyülekezetben egyedül Őt megillető helyet. Megosztaná velük az ételét, ami egy olyan közel-keleti szókép, mely az egy tálba mártók kapcsolatának szorosságáról tanúskodik.
Jézus ezután a következő ígéretet adja a laodiceai hívőknek: "A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében" (Jelenések 3:21). Az "a ki győz" kifejezés minden hívőre vonatkozik, az ígéret pedig abban áll, hogy minden győzedelmes hívő részt kap Krisztus jövőbeli királyságában.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hgy a laodiceai gyülekezet közömbössé vált Krisztus iránt - Jézus szeretetének pislákoló lángja kialudt szívükben. Hagyták, hogy "...a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén..." elfojtsa az ígét, és az így gyümölcstelenné legyenek (Márk 4:19). Krisztus arra hívogatta őket, hogy térjenek meg, és éljenek lelkesen Őérte, vagyis mintha csak ezt mondta volna nekik: "...válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok..." (Józsué 24:15). Az Úr Jézus ma is ugyanezt a felhívást intézi mindazokhoz, akik az Ő követőinek mondják maguk.
English
Mi volt Jézus a laodiceai gyülekezethez intézett üzenete a Jelenések könyve szerint?
