Kérdés
Ha valóban Jézus Krisztus az engesztelő áldozatunk, akkor miért a páska ünnepén, és nem az engesztelés napján halt meg?
Válasz
Nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy mindegyik ószövetségbeli áldozat Jézus Krisztus tökéletes áldozatának előrevetülő árnyéka volt. A pészách (páska) ünnepén bemutatott páska-áldozat már az eljövendő Úr Jézus Krisztusra, Isten bárányára mutatott. A páskabárány ép, minden szeplő és fogyatkozás nélküli egy esztendős bárány kellett legyen, melynek egyetlen csontját sem volt szabad megtörni. Jézus Krisztus személye és önként vállalt sorsa tökéletesen beleillik ebbe az ószövetségi képbe. Hasonlóan, mint ahogy az akkori izraeliták hittel alkalmazták a bárány véráldozatát, úgy ma mi is hittel kenjük fel szívünk “szemöldökfáit” a bűntelen Bárány vérével. Pontosan így értendő az, hogy a “mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk” (1.Korinthusbeliekhez 5:7)
Egyesek úgy érvelnek, hogy a páska-áldozat nem is engesztelő áldozat volt, hiszen a bűnökért való kiengesztelést a zsidók Yom Kippur idején, vagyis az engesztelés napján mutatták be. Ebből persze az következne, hogy a páska ünnepén megölt Jézus Krisztus, Akit az újszövetségi írás a mi húsvéti bárányunknak nevez, valójában nem is lehetett a bűneinkért való engesztelő áldozat.
Az előbbi állítást két módon is cáfolhatjuk. Először is úgy, hogy szemléltetjük, hogy Jézus Krisztus miképp töltötte be az engesztelés napjának minden jelképes tartalmát. Jézus saját testében vitte fel bűneinket a keresztre (1.Péter 2:24), és az összes valaha létezett ember helyében megízlelte a második halált (Zsidókhoz 2:9). Mikor ezt megcselekedte, akkor egy messze jobb és magasabb áldozatot hozott, mint az engesztelés napi áldozat, hiszen azt szükségből évente újra és újra be kellett mutatni, míg az Ő áldozata önkéntes és örökkévaló volt. Az Ő vére nem csak eltakarta a vétket, hanem egyszer és minden korra el is vette azt (Zsidókhoz 9:8-14).
A második cáfolat szerint a zsidó szokások rendszere nagyon is engesztelő áldozatnak tekintette a páska-áldozatot, ugyanis az ekkor bemutatott esztendős bárány a zsidók felfogása szerint (Isten szemében) kifejezetten a bűnök elvételének eszközét testesítette meg. Isten jogos haragja a páskabárányra öntetett ki, így az állat halála eltakarta az azt feláldozó személy múlt évi bűneit. De nézzük csak meg, hogy a széles körben elismert középkori zsidó Tóra-tanító, Rashi, hogyan ír erről: “A páska-vérre tekintek, és elfogadom kiengesztelésed. . . . A páska-vér és a körülmetélkedés vére miatt irgalmasan könyörülök rajtad, és lelked elnyeri jóindulatomat” (Ex. R. 15, 35b, 35a).
A tizedik-, és utolsó egyiptomi csapás idején a páska-áldozat szó szerint megmentette Izráel fiait a haláltól (2.Mózes 12:23). Mivel a bárány vérével felkent házakba Isten nem engedte be a Pusztítót, így a zsidó házak elsőszülöttjei életben maradtak. Rashi ezt így kommentálja: “Mintha egy király így szólván fordult volna fiaihoz: ‘Tudjátok meg, hogy én ítélem meg az emberek főbenjáró bűneit, és joggal kárhoztatom őket. Adjatok hát ajándékot, hogy ha titeket hoznának bírói székem elé, akkor lesöpörjem a vádakat, melyekkel titeket illetnek.‘ Isten tehát így szólt Izráelhez: ‘A halálbüntetés ügye előttem forog, de most tudatom veletek, hogy miképp könyörülök rajtatok, a páska-vér és a körülmetélkedés vére miatt kiengesztelést veszek kezetekből‘” (Ex. R. 15.12, 2.Mózes 12.10-et illetően)
A páskabárány tehát engesztelést szerzett minden hívő zsidó családnak azon az ítélettől terhes, és megváltástól könnyed éjen. Abraham ibn Ezra rabbi szintén szoros kapcsolatot lát a páska és az engesztelés között: “A vérjel a házban tartózkodó, és a páska-áldozatban résztvevő, minden ember kiengeszteléseként szolgált, és egyben egy jel volt a pusztító angyal számára, hogy átvonulva kihagyja azt a házat” (Soncino Chumash, 388. oldal).
Mikor Keresztelő János meglátta Jézus Krisztust, akkor felé fordulva ezeket a profetikus szavakat szólta: “Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit” (János 1:29). Jézus tehát a páskabárány, Aki nem nyitotta meg száját “az őt nyírők előtt” (Ézsaiás 53:7), aki Isten haragborát kiitta értünk, és Aki a bűn összes egykori szolgájának megnyitotta bilincseit. Ő képes megtartani az Őbenne bizakodó minden ember életét.
English
Ha valóban Jézus Krisztus az engesztelő áldozatunk, akkor miért a páska ünnepén, és nem az engesztelés napján halt meg?
