Jézus egy mítosz? Jézus csak egy utánzata a többi ókori vallás pogány isteneinek?



Kérdés: Jézus egy mítosz? Jézus csak egy utánzata a többi ókori vallás pogány isteneinek?

Válasz:
Sokan állítják, hogy az Újszövetségben feljegyzett történetek Jézusról pusztán a pogány kultúrákból kölcsönzött mítoszok, mint pl. az Oziriszről, Dionüszoszról, Adoniszról, Attiszról és Mithrászról szólóak. Azzal érvelnek, hogy ezek a mítoszok alapjában véve megegyeznek a názáreti Jézus Krisztus újszövetségi történetével. Dan Brown mondja A Da Vinci-kód c. regényében: „A keresztyénségben semmi sem eredeti."

Ahhoz, hogy megvizsgáljuk a valóságalapját annak az állításnak, miszerint az evangéliumok szerzői a mitológiából kölcsönözték történeteiket, fontos (1) megnézni ezen kijelentések történelmi hátterét, (2) megvizsgálni azoknak a hamis isteneknek a bemutatását, amelyekhez Krisztust hasonlítják, (3) rávilágítani az érvelési hibákra, és (4) megnézni, hogy az újszövetségi evangéliumok miért megbízható leírásai a valós és történelmi Jézus Krisztusnak.

Az a kijelentés, miszerint Jézus egy mítosz vagy túlzásokkal ellátott személy, a 19. századi német teológusokhoz vezethető vissza. Lényegében azt állították, hogy Jézus nem volt több a különböző helyeken megjelenő, népszerű meghaló-feltámadó termékenység-istenek – a mezopotámiai Tammúz, a szíriai Adonisz, a kis-ázsiai Attisz és az egyiptomi Hórusz – utánzatánál. Megjegyzendő, hogy a kor tudósai nem vették komolyan az ezeket az elméleteket tartalmazó könyveket. Azt az elképzelést, miszerint Jézus például Tammúz utánzata lenne, a korabeli tudósok megvizsgálták, és teljesen alaptalannak tartották. Csak az utóbbi időben kerültek újra napvilágra ezek az állítások, főleg az internetnek köszönhetően, mert ott az ellenőrizhetetlen források tömegesen terjednek.

Ez elvezet minket a következő területhez: az ókori mitológiai istenek valóban Jézus Krisztus személyét tükrözik? Például a Zeitgeist c. film ilyen kijelentéseket tesz az egyiptomi Hóruszról:

• december 25-én született egy szűztől: Ízisz Máriától

• egy keleti csillag megjövendölte eljövetelét

• három király jött, hogy imádatát fejezze ki az újszülött „megváltó" iránt

• csodagyerekként már 12 évesen tanított

• 30 éves korában „megkeresztelkedett" és elkezdte „szolgálatát"

• 12 „tanítványa" volt

• elárulták

• keresztre feszítették

• három napra eltemették

• három nap múlva feltámadt

Ha azonban a Hóruszról szóló írásokat alaposan megvizsgáljuk, ezt találjuk:

• Hórusz Ízisz gyermeke volt; semmilyen feljegyzés nem említi, hogy anyja Mária néven is ismert lenne. Ráadásul a Mária név csak az eredeti Miriám vagy Mirjám név magyarosított változata. A Mária változat egyáltalán nem is szerepel a Szentírás eredeti szövegeiben.

• Ízisz nem volt szűz; Ozirisznek volt az özvegye, és Hóruszt Ozirisz nemzette.

• Hórusz khojak havában született (október-november), nem december 25-én. Továbbá a Biblia sehol nem említi Krisztus valódi születési dátumát.

• Semmilyen feljegyzést nem találunk azt illetően, hogy Hóruszt a születésekor három király meglátogatta volna. A Biblia sehol nem említi a Krisztust felkereső bölcsek számát.

• Hórusz semmilyen szempontból nem volt „megmentő", nem halt meg senkiért.

• Semmilyen feljegyzés nem tesz említést arról, hogy 12 évesen tanított volna.

• Hórusz nem volt megkeresztelve. Az egyetlen történet, amelyben víz is szerepel arról szól, hogy Hórusz össze van törve, és Ízisz arra kéri a krokodilistent, hogy halássza ki a vízből.

• Hórusznak nem volt „szolgálata".

• Hórusznak nem volt 12 tanítványa. A róla szóló történetek szerint négy félisten fia volt, akik követték őt, és van rá utalás, hogy 16 emberi követője is volt, és ismeretlen számú kovács ment vele a harcba.

• Nem találunk arra vonatkozó feljegyzést, hogy Hóruszt egy barátja elárulta volna.

• Hórusz nem kereszthalált halt. Több különböző feljegyzést találunk Hórusz haláláról, de egyik sem tartalmazza a keresztrefeszítést.

• Nem találunk arra vonatkozó feljegyzést, hogy Hóruszt három napra eltemették volna.

• Hórusz nem támadt fel. Nem találunk arra vonatkozó feljegyzést, hogy Hórusz kijött volna a sírból abban a testben, amelyben eltemették. Néhány feljegyzésben Írisz visszahozza Hóruszt/Oziriszt az életbe, aki majd az alvilág ura lesz.

Ha Jézust és Hóruszt egymás mellé állítjuk, akkor kevés, vagy semmi hasonlóságot nem találunk kettejük között.

Azok, akik szerint Jézus Krisztus csak egy mítosz, Jézust Mithrászhoz is hasonlítani szokták. A Hórusszal kapcsolatos fenti állításokat Mithrászra is vonatkoztatni szokták (pl. szűztől született, keresztre feszítették, három nap múlva feltámadt, stb.). De mit mond valójában a Mithrászról szóló mítosz?

• Tömör sziklából vált ki, nem pedig asszonytól született.

• Először a nappal, majd az ősbikával kellett megküzdenie, amelyről azt tartják, hogy ez volt a legelső teremtmény. Mithrász megölte a bikát, és ez alapozta meg az emberi faj létrejöttét.

• Mithrász születését december 25-én ünneplik a téli napfordulóval egyetemben.

• Nem találunk arra vonatkozó feljegyzést, hogy nagyszerű tanító lett volna.

• Nem találunk arra vonatkozó feljegyzést, hogy lett volna 12 tanítványa. Az az elképzelés, miszerint Mithrásznak volt 12 tanítványa, abból fakadhat, hogy egy falfestményen Mithrászt a 12 csillagkép jele övezi.

• Mithrász nem támadt fel testben. Amikor eleget tett földi küldetésének, egy szekér a paradicsomba szállította élve. Egy korai keresztyén író, Tertullianus valóban feljegyezte, hogy a Mithrász-rituálékon előadtak feltámadási jeleneteket, de erre jóval az újszövetségi kor után került sor, szóval, ha történt is utánzás, akkor a Mithrász-kultusz utánozta a keresztyénséget.

További párhuzamokat vonhatnánk Krisna, Attisz, Dionüszosz és más kultikus istenek is Jézus között, de hasonló eredményekre jutnánk. Végeredményben a Bibliában bemutatott történelmi Jézus teljesen egyedi. Az állítólagos hasonlóságok Jézus és a pogány mítoszok között el vannak túlozva. Arról nem is beszélve, hogy noha a Hórusz, Mithrász és mások köré épült kultuszok megelőzték a keresztyénséget, vajmi kevés történelmi feljegyzés létezik ezekről a keresztyénység előtti vallásokról. Az ezekről a vallásokról szóló legkorábbi feljegyzések zöme Kr.u. a harmadik és negyedik században készült. Naiv feltételezés azt hinni, hogy ezek a keresztyénég előtti vallások (amelyekről nincsenek feljegyzések) megegyeznek a keresztyénség utáni vallásokkal. Logikusabb annak betudni a hasonlóságokat, hogy ezek a vallások másolták le a Jézusról szóló keresztyén tanítást.

Ez elvezet minket a következő területhez, amelyet meg kell vizsgálnunk, éspedig az érvelési hibákhoz, amelyeket azok követnek el, akik szerint a keresztyénség a misztériumvallásokra épül. Két téveszmét fogunk megvizsgálni: a post hoc érvelést és a téves terminológiai érvelést.

Ha egy esemény megelőzi a másikat, akkor némelyek szerint ez azt jelenti, hogy az első esemény váltotta ki a másodikat. Ez a post hoc érvelés. Lehet, hogy a kakas hamarabb kukorékol, minthogy felkel a nap, de ez nem jelenti azt, hogy a kakas váltja ki a napfelkeltét. Még ha a mitológiai istenek sokban hasonlítanának is (márpedig nem hasonlítanak) Krisztushoz, nem jelentené, hogy az evangéliumok szerzői azok alapján találtak volna ki egy hamis Jézust. Ez alapján azt is mondhatnánk, hogy a Star Trek című sorozat váltotta ki a NASA Space Shuttle nevű űrprogramját.

Téves terminológiai érvelésről akkor beszélünk, amikor a szavaknak más jelentést adunk, hogy az álláspontunkat alátámasszuk. Például a Zeitgeist film azt állítja Hóruszról, hogy „megkezdi a szolgálatát", de a szolgálat szónak más jelentést tulajdonítanak. Hórusznak valójában nem volt „szolgálata" – semmi hasonlatos Krisztus szolgálatához. Azok, akik Jézust Mithrászhoz kötik, a „keresztséget/bemerítést" hozzák fel, amely révén az érdeklődőket iktatták be a Mithrász-kultuszba, de miről is szólt valójában ez a rituálé? A Mithrász-papok a beavatottat egy gödörbe eresztették, a gödör fölé helyeztek egy bikát, és kivágták a bika belét, hogy a beavatottat elfedje a vér. Ez a gyakorlat semmiben nem hasonlít a keresztyén bemerítéshez, amelynek során a személy bemegy a vízbe (Krisztus halálát jelképezve), majd ismét kijön (Krisztus feltámadását jelképezve). Ám a mitológiai Jézus hívei megtévesztő módon ugyanazt a fogalmat, a bemerítkezés szót használják mindkét rítus leírására, hogy a kettő között meglegyen a kapocs.

Ezzel eljutottunk az Újszövetség megbízhatóságának témájához. Egyetlen ókori mű történelmiségét sem támasztja alá annyi bizonyíték, mint az Újszövetségét. Az Újszövetség eseményeit több és jobb írók jegyezték fel, ráadásul korábban, mint bármely más korabeli eseményt. Továbbá, a történelem igazolja, hogy ezek az írók úgy mentek a halálba, hogy azt állították: Jézus feltámadt a halálból. Bár vannak, akik azért halnak meg, mert egy hazugságról azt hiszik, hogy az az igazság, senki sem hajlandó meghalni egy olyan hazugságért, amelyről tudja, hogy az hazugság. Gondoljunk bele: ha valaki keresztre akarna téged fejjel lefelé feszíteni, ahogy ez Péterrel történt, és az életben maradáshoz csak annyit kellene tenned, hogy visszavonod az eddigi hazug állításodat, mit tennél?

Ráadásul a történelem azt igazolja, hogy legalább két generációnak kell elmúlnia, mielőtt egy mítosz történelmi feljegyzéssé válna. Ennek az az oka, hogy amíg az események szemtanúi élnek, a valótlanságokra és a mitikus szépítésekre rá tudnak világítani. Az Újszövetség mind a négy evangéliumát a szemtanúk korában írták, és Pál néhány levele már Kr.u. 50-ben megszületett. Pál közvetlen utalást tesz a szemtanúkra, hogy alátámassza bizonyságtételét (1Korinthus 15:6).

Az Újszövetség tanúsítja, hogy az első században Jézust nem tévesztették össze semmilyen más istennel. Amikor Pál Athénban prédikált, a város elit gondolkozói azt mondták: „Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője", mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: „Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó" (ApCsel 17:18–20). Nyilván, ha Pál csak más istenekről rázta volna le a port, az athéniek nem tartották volna újnak és idegenszerűnek a tanítását. Ha az első század bővelkedett a meghaló és feltámadó istenekben, amikor Pál Jézusról prédikált, miért nem mondták az epikureista és sztoikus filozófusok: „Ó, pont úgy, mint Hórusz és Mithrász"?

Azok az állítások tehát, amelyek szerint Jézus a mitológiai istenek utánzata, olyan szerzőktől származnak, akiknek az írásait a tudósok elvetették, akik logikai hibákkal érveltek, és akiknek a műveit nem lehet ahhoz az Újszövetséghez hasonlítani, amely kétezer év alapos vizsgálata során is helytáll. Az állítólagos párhuzamok Jézus és a többi istenség között rögtön eltűnik, amikor az eredeti mítoszokat megvizsgáljuk. A „Jézus egy mítosz" elmélete szelektív leírásokon, újraértelmezett szavakon és hamis következtetéseken alapul.

Jézus Krisztus egyedi a történelemben, hangja elfedi minden hamis isten hangját, amikor felteszi azt a kérdést, amely végső soron megpecsételi az ember örök sorsát: Kinek mondasz te engem?" (Máté 16:15).

English



Vissza a magyar oldalra



Jézus egy mítosz? Jézus csak egy utánzata a többi ókori vallás pogány isteneinek?