Jézus Krisztus valóban fekete volt?


Kérdés: Jézus Krisztus valóban fekete volt?

Válasz:
Léteznek olyan csoportosulások, amelyek általában az ún. fekete héber izraeliták közösségéhez köthetők, melynek tagjai vehemensen állítják, hogy Jézus Krisztus fekete bőrű volt, és negroid külső jegyeket hordott magán. Annak tényét félretéve, hogy a Biblia teljesen egyértelműen zsidó származásúnak jelenti ki Jézust (vagyis minden valószínűség szerint világos-, vagy sötétbarna bőrszíne volt), ezen vita szóharcosai élesen megkülönböztetik az egyes színárnyalatokat, csak éppen a lényegre maradnak tompán sötétek. Most komolyan, mi a jelentősége annak, hogy Jézus bőre fekete, sárga, barna, fehér vagy hupilila volt? Lehet, hogy egyesek fennakadnak ezen a témán, az igazság azonban mégis az, hogy azon túl, hogy Jézus bőrszínének az égvilágon semmi jelentősége nincs, a Biblia nem is számol be róla. Ezzel szemben számtalan leírását találjuk annak, hogy Jézus Krisztus zsidó volt, mint ahogy az is igen nagy jelentőséggel bír, hogy a Séthi-vérvonalon jött el, és Dávid király sarjaként született meg. Az, hogy Isten Igéje gyakorlatilag semmi leírást nem ad Jézus Urunk külleméről már önmagában jelzi, hogy milyen helyi értéket rendel a külsőségekhez általában, Jézus Krisztus kinézetéhez pedig konkrétan.

Isten Szent Lelke csak Ézsaiás próféta ihletett írásán keresztül ad némi információt Jézus Krisztus külleméről. Így olvassuk az igét: “Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!” (Ézsaiás 53:2). Ha Jézus bőrszíne, vagy megjelenése bármilyen jelentőséggel bírna, akkor Isten azt már rég tudtunkra adta volna. A Jézus Krisztus bőrszínéről való egész találgatásnál vakok kell legyünk arra a tényre, hogy arről a Szentírás egy szót sem beszél. Ennek tükrében minden ilyen spekuláció a legnagyobb jóindulattal is csak az emberi fantázia termékének nevezehető (1.Timótheushoz 1:4, Titushoz 3:9). A lényeg továbbra is az, hogy az üdvtörténet szempontjából semmi jelentősége nincs, hogy Jézus Krisztus milyen bőrszínű volt (Efézusbeliekhez 1:7; Kolossébeliekhez 1:14).

Mi az tehát, ami Jézus Krisztus szent nevének kapcsán sokkal inkább fel kéne merüljön bennünk? Isten Szent Lelke így igazít minket útba Péter apostolon keresztül: “Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott” (2.Péter 1:3). Más szavakkal tehát Jézus egy dicső és erkölcsi tökéletességgel megtöltött életre hívott el minket. Ez már jelenvaló világunkban kezdetét veszi, és az örökkévalóságban sem ér soha véget. Szent Lelkének ereje által a tisztaság és az igazságosság jegyében élhetjük életünket, mindezt pedig Isten dicsőségére tesszük, de sosem a sajátunkra. A fenti igerész arra is világosan rámutat, hogy az ember számára éppen kegyelmes jósága teszi vonzóvá Istent, ez készteti arra, hogy Fiában, Jézus Krisztusban, Neki tetsző életre törekedjen. Nem Isten külseje, vagy bőrszíne olyan megkapó, hanem pont a legbelsőbb lénye.

Péter apostol közvetítésében a következőket is megtudjuk: “...nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Apostolok Cselekedetei 10:34-35). Mikor Jézus Urunk arra hívja el minden követőjét, hogy kimenjen a világba és az evangélium örömhírét továbbadja (Máté 28:18-20), akkor ugyanezt az elvet hangsúlyozza, vagyis hogy nem számítanak a származás és a kultúra által felhúzott gátak, hiszen minden hívő eggyé válik Őbenne. Isten Szent Lelke ezt így visszhangozza Pál apostolon keresztül a galátziabeli gyülekezetekhez írott levélben is: “Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galátziabeliekhez 3:28). Megváltónk bőrszíne cseppet sem hat ki arra az evangelizációs (f)elhívásra, amit Tőle kaptunk. Éppennyire mellékes az is, hogy milyen annak az embertársunknak a bőrszíne, akinek átadjuk a halál félelmes kötelékeiből megszabadító örömhírt (Rómabeliekhez 1:16). Bár az igaz, hogy első századbeli apostolok idomultak ahhoz a kultúrához, melyben az evangéliumot hirdették, de ezt mindig csak olyan fokig tették, hogy Jézus Krisztus szeretet-törvényhez mindenben hűek maradhattak (1.Korinthusbeliekhez 9:19-23).

Meglehet, hogy Pál apostol, idegen országba-, más kultúrkörbe érve, más-más didaktikai eszközöket alkalmazott, azaz eltérő módon adta át a rábízott javakat. Az üzenet azonban sosem változott: bárhová is ment ugyanazt a megfeszített és feltámadott Krisztust prédikálta teljesen függetlenül attól, hogy hallgatóságának milyen bőrszíne volt. A lényeg - akkor és ma - egy, mégpedig hogy minél több ember fogadhassa be szívébe Jézus Krisztus megváltó örömhírét, és így ne vesszen el örökre. Miután pedig Isten bölcsességében úgy határozott, hogy az igehirdetés bolondsága által tartja meg a világot, az üzenet sikeres átadása sosem az azt közvetítő ember bölcsességétől, retorikai képességeitől, vagy fellépésének határozottságától függ (1.Korinthusbeliekhez 1:21-29, 2:1-5), hanem kizárólag Isten kegyelmétől. Az igehirdetés kizárólag ezért működhet egyáltalán még a mai – bűntől leigázott – világunkban is! Mindegy, hogy a hallgató fehér vagy fekete, szobaszürke vagy szoláriumsárga, egy számít, hogy szíve készen álljon Isten befogadására, Isten ugyanis maga a Szeretet, a szeretet pedig soha sem erőlteti akaratát másokra, mint ahogyan szó nélkül a vesztükbe se hagyja rohanni őket! Örök állapotunk szempontjából az Úr Jézus bőrszíne épp annyira keveset számít, mint felebarátunk bőrszíne. Azt viszont életfontosságú tudni, hogy Jézus Krisztuson kívül “...nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Apostolok Cselekedetei 4:12).

English


Vissza a magyar oldalra
Jézus Krisztus valóban fekete volt?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől