Kérdés
Mit jelent, hogy Jézus a bűneinkért való engesztelés (1János 4:10)?
Válasz
János apostol az Isten szeretetének valós természetéről szóló tanításában (1János 4:7-12) kifejti, hogy Isten isteni szeretete képezi a keresztényi szeretet alapját. A hívő ember szeretete egyedülálló abban, hogy annak forrása maga Isten (7. igevers). Ha viszont nincs bennünk mások iránt szeretet, akkor Istent sem ismertük még meg (8. igevers). A szeretet hitünk lakmuszpapírja. Mivel pedig az igazi szeretet tettekben fejeződik ki, János apostol ezt mondja: "Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért" (1János 4:9-10, MBT).
Isten irántunk való szeretetének végső bizonyítéka az, hogy elküldte értünk Jézust, hogy Ő legyen engesztelés a mi bűneinkért. A levél korábbi fejezetében János így jelentette ki ezt: "ő [azaz Jézus] engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is" (1János 2:2, MBT).
Az engesztelés egy olyan szó, amit már csak ritkán hallani, ami manapság már nem annyira használatos. Ahhoz tehát, hogy jobban megértsük e kifejezés jelentését, a múltba kell tekintsünk. Sok ősi vallás közül néhány még ma is őrzi a haragos istenség vagy istenek megbékítésének szokását. Különösen a politeisták hittek/hisznek abban, hogy istenségeik szeszélyes és kiszámíthatatlan lények, akik ha feldühödnek, önkényesen büntetéseket osztogatnak. Hogy megmeneküljenek haragjuktól, a hívők tehát áldozatokat mutatnak be isteneiknek, hogy így csillapítsák le azokat. Ezt a gyakorlatot nevezték/nevezik "engesztelés"-nek.
A Biblia szintén ezt a kifejezést használja, azonban egy kicsi, de annál kevésbé lényegtelen csavarral - Isten ugyanis nem szeszélyes és kiszámíthatatlan; Ő változhatatlan és változatlan (Malakiás 3:6; 4Mózes 23:19; Zsidókhoz 13:8; Jakab 1:17). Emellett azonban igaz és igazságos is (Zsoltárok 7:11; Róma 1:18). Az emberi bűnökre tekintve Isten valóban haragot érez, és áldozatot követel (3Mózes 16:30; 19:22; Ézsaiás 59:2; Efézus 2:1-3). Isten bűnnel szembeni haragja azonban nem valami irracionális, kontrollálatlan érzelem, mint az emberi harag, hanem sokkal inkább az Ő szent jellemének és isteni természetének szilárd szembenállása a bűnnel és minden gonoszsággal szemben.
A bűn elválaszt minket Istentől (Ézsaiás 59:2; Efézus 2:12), és a bűn büntetése a halál (Róma 5:12; 6:23; 1Korinthus 15:56). Isten az ószövetségi áldozati rendszert a bűnért való engesztelés (vagyis a bűn büntetésének megfizetése) eszközeként vezette be. Ez a rendszer az engesztelésről szólt, de csak ideiglenes volt, és a bűn problémájának teljesebb megoldására mutatott előre (Zsidókhoz 8:6).
A bűnért való engesztelés teljesebb kibontására csak az Újszövetségben kerül sor, ahol az engesztelés áll Jézus kereszthalálának középpontjában. Krisztus áldozata valósággal olyan hatalommal bír, hogy képes eltörölni a bűnért járó büntetést, elfordítani Isten bűnnel szembeni haragját, valamint egyszer s mindenkorra elhárítani azt (Zsidókhoz 10:10). Isten az irántunk érzett hihetetlen nagy, leírhatatlan szeretetében adta ezt az egyetlen áldozatot, ami képes volt kompenzálni a bűneink árát.
A görög hilaszmosz kifejezés (magyar fonetika szerint), amelyet "engesztelés"-ként fordítanak, számos jelentős újszövetségi szövegben fordul elő. A Zsidókhoz írt levél szerzője kifejti, hogy Jézusnak "...minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit" (Zsidókhoz írt levél 2:17, SZIT). Több újabb Biblia-fordítás a "kiengesztelés", a "bűnért való áldozat", az "engesztelő áldozat" vagy az "Isten bocsánatának a megszerzése" (lásd EFO) kifejezésekkel adja vissza az engesztelés szót. A Róma 3:25 igeversben Pál apostol azt állítja, hogy Isten Jézust adta "engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek" (MBT), "...azért küldte Jézust, hogy akik benne hisznek, azoknak a bűneit megbocsássa" (EFO), vagy "véres engesztelő áldozatul". "...Az is Isten igazságosságát bizonyítja, hogy most elfogadja azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek" (EFO).
Isten csodálatos szeretete az, ami ezt az engesztelő áldozatot motiválja (Zsoltárok 85:2-3; 103:8-12; Mikeás 7:18-19; Róma 5:6-8; 2Korinthus 5:19). Ahelyett tehát, hogy Isten követőinek kéne megpróbálni valami haragos istenséget lecsillapítani, a minden irgalom és kegyelem Istene egy Megváltót ajándékozott nekünk, a bűneinkért való tökéletes engesztelő áldozatot (János 3:16; Zsidókhoz 9:11-14; 1Péter 1:18-19). Az Atya irántunk való szeretetének Jézus Krisztuson keresztül történő kinyilvánítása a bűneinkért való az az engesztelés, amely által helyreállt a béke Isten és az ember között (Róma 5:1, 10; Kolossé 1:19-20; Efézus 2:13-17).
English
Mit jelent, hogy Jézus a bűneinkért való engesztelés (1János 4:10)?
