Hogyan értsük azt, hogy Jézus Krisztus a mi szószólónk?


Kérdés: Hogyan értsük azt, hogy Jézus Krisztus a mi szószólónk?

Válasz:
A szószóló egy olyan személy, aki akkor siet segítségünkre, mikor mi magunkért nem tudunk kiállni, mikor - adott esetben - bíró elé idéznek minket. A szószólóként fellépő ügyvédek (azaz ügyünk védelmezői) tanácsadásuk során támogatásukról biztosítanak bennünket, és szükség esetén közbenjárnak értünk. A Szentírás világosan állítja, hogy Jézus Krisztus minden olyan ember szószólója, aki Őbenne reménykedik. Így olvassuk az igét: “Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1.János 2:1). Más igehelyek tanúsága szerint Jézus Krisztus a Szent Lelket nevezi vigasztalónknak (János 14:16, 26; 15:26; 16:7). Az eredeti görög szöveg mind a szószólót-, mind pedig a vigasztalót a parakleton szóval fejezi ki, ami egyben“segítőt”, “tanácsadót”, és “jogtanácsost” is jelenthet.

Az emberi igazságszolgáltatásban az ügyvéd kliense legjobb érdekeit képviseli. A jogi képviseletet vállaló ügyvédek egyetemi tanulmányaik során mély betekintést nyertek az adott ország törvényeinek tekervényes rendszerébe, így mivel jól kiismerik magukat abban, hatékonyan és pontosan tudnak navigálni a paragrafusok sötét erdejében. János evangelista hasonló képet fest, mikor úgy utal Jézusra, mint az Atya előtt álló szószólónkra (1.János 2:1). Isten igazságos törvénye minden vádpontban teljes joggal kárhoztat minket, ugyanis mi soha nem ütjük meg az Ő tökéletes isteni mércéjét, csökönyösen eltagadjuk az életünk irányítása feletti jogát, és még az Igazság - azaz maga Isten - megismerése után is minden nap vétkezünk (Zsidókhoz 10:26; Rómabeliekhez 1:21-23; 1.Timótheushoz 2:4). Mindezen igaztalanságunk és gonoszságunk egyetlen igazságos büntetése a tüzes tóban töltött örökkévalóság (Jelenések 14:10; 21:8; 1.Korinthusbeliekhez 6:9).

Jézus Urunk azonban boldogan közvetít bűnbánó szívünk, és az ellentmondást nem tűrő törvény között. Ha szívünkben hisszük, és szánkkal megvalljuk, hogy Jézus Krisztus az Úr (Rómabeliekhez 10:9-10; 2.Korinthusbeliekhez 5:21), akkor az Ő vére minden bűntől tisztára mos minket, Ő pedig az Igazságos Bíró elé járulva bűneink adóslevelének teljes eltörlését eszközöli ki. Az Atya és a Fiú között zajló beszélgetést - emberi értelmünk szerint - valahogy így képzeljük el : “Atyám, jól tudom, hogy ez a teremtményem vétkezett ellened és ellenem, és hogy parancsainkat rendre áthágta. A vád értelmében kétség kívül bűnös. Te azonban szavadat adtad, hogy az én áldozatom minden ember bűneit eltörli. Mikor tehát ő kezembe tette életét, megbocsátásért csak Rám tekintett, és megváltásáért kizárólag Bennem kezdett bízni, akkor az én igazságosságom neki lett tulajdonítva. Én már elszenvedtem az ő büntetését, így ő szabadon távozhat. Bűneinek teljes tartozását én fizettem meg (Rómabeliekhez 8:1; Kolossébeliekhez 2:14).

Mikor az Atya megtért gyermekeként családjába fogad minket, akkor attól az órától fogva Jézus Krisztus szószólóként kezd fellépni érdekünkben (János 1:12), és ezt a szerepet soha-örökké nem adja fel. János első levelének 1:9 igerésze ma is-, és holnap is így vigasztal minket: “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Az igazság az, hogy Jézus Krisztus híveiként is minden nap sokszor, sokféleképpen vétkezünk. Mikor azonban elesünk, akkor arra van parancsunk Tőle, hogy bűneink megvallása által hagyjuk magunkat Isten kegyelméből felállítani. Igaz hívőként is sokszor megbukunk, de soha nem maradunk a sárban, hanem minden nap megragadjuk Isten felénk nyújtott erős baráti jobbját. Mikor megvalljuk bűneinket Istennek, akkor azzal gyakorlatilag azt mondjuk Neki, hogy teljesen egyetértünk Vele abban, hogy ez a dolog most “nagyon nem volt rendben”. Nem mentegetjük már magunkat, nem magyarázkodunk, nem mutogatunk óvodás módjára felebarátunkra meg a körülményekre, nem kezdjük el Isten igazságosságát vitatni, hanem egyszerűen elismerjük hibánkat és beismerjük bűnünket. Ekkor szószólónk, a Krisztus, az Atya színe elé lép, majd arra való tekintettel, hogy mi már “Jézusban vagyunk” úgy határoznak, hogy nincs szükség további büntetésre, ugyanis vak és gonosz balgaságunkat már Jézus Urunk háta bánta. Ő egy összegben fizette ki a letétet, és kiváltott minket az örök börtönből.

Az Úr Jézus Krisztus már csak azért is olyan együttérző szószólónk, mert Ő is ténylegesen megtapasztalta, hogy milyen ebben a világban embernek lenni. Kísértették, félreértették, szánt-szándékkal hülyének nézték, alpárian sértegették, megvetették, bántalmazták és végül még életére is törtek, de Ő mindeközben is végig bűntelen maradt. Ő tudja mit jelent embernek lenni, nem valami elefántcsonttoronyból osztja az eszet, hanem kint volt a terepen, így gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, és pontosan ezzel a gyakorlati tudással képvisel minket. Ő emberként, hozzánk hasonló halandóként, megtapasztalta az életet, ott azonban, ahol a gonosz minket képes elgáncsolni, Ő mindig talpon maradt, és minden kísértésnek és bűnnek sikeresen ellenállt. Így lehet Ő az az egyedüli főpapunk, Aki tökéletesen betöltötte Isten törvényét (Zsidókhoz 4:15; 9:28; János 8:29). Szószólónk személyes tapasztalatából tud szabadon bocsátásunk mellett érvelni. Védőbeszéde talán valahogy így hangzik: “Atyám, ez a hölgy/férfi vétett az igazságos rendeleteid ellen, de mégis szeret Téged, és Téged akar szolgálni. Magam is jól emlékszem, hogy milyen érzés ilyen kísértéseket megélni, így nem hagy hidegen az ő esete. Megvallotta bűnét, és arra vágyik, hogy sikerüljön végleg felhagynia vele. Az én áldozatomra tekintve azonban Te megbocsáthatod ezt a bűnt is, és újra tisztára moshatod szívét. Küldjük el hozzá ma is Szent Lelkünket, hogy megvigasztalja Őt, hogy tovább taníthassa és erősíthesse őt, hogy egy napon ő is megállhasson ezzel a kísértéssel szemben.”

Egy földi jogi képviselő csak a tanúvallomások és a külső bizonyítékok alapján képes minket a törvény előtt védelmezni. Mennyei képviselőnk azonban jól ismeri szívünket, így sokkal személyesebben áll ki mellettünk (Lukács 5:22; Márk 2:8). Szószólónk Isten igazságszolgáltatását behatóan ismeri, Ő maga pedig már rég eleget tett az igazságosság minden követelményének. Az Ő képviselete tehát nem az emberi értelem hitető szavaiból, hanem valós erőből és igazságosságból merít. Isten azért fogadja el Fia, Jézus Krisztus, értünk való közbenjárását, mert a világ alapjainak letétele előtt erről így állapodtak meg (1.Péter 1:20; János 17:24; Jelenések 13:8). “Krisztus igazságosságában” azért lehetünk olyan nagy biztonságban, mert Az, Aki vére árán egyáltalán lehetővé tette, hogy részesüljünk az Ő igazságában, egyben az a személy, Aki a Szószólónk (Rómabeliekhez 4:25; 8:3; 1.Korinthusbeliekhez 1:30).

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan értsük azt, hogy Jézus Krisztus a mi szószólónk?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől