Kérdés
Hogy értsük azt, hogy Jézus a megütközés köve, a botránkozás sziklája (1Péter 2:8)?
Válasz
A Biblia mind a hívők-, mind pedig a hitetlenek vonatkozásában kősziklaként említi Jézust. Azok számára, akik Őbelé vetik hitük, Ő az a kőszikla, amelyre az életüket építik (Máté 7:24-29; 16:13-20). A keresztény élet szilárd alapjaként Jézus valósággal az üdvösségünk kősziklája (2Sámuel 22:47). Jézus azonban a hitetlenek számára egy botránykő, vagyis egy olyan kő, amelyben megbotlanak és a saját vesztükbe zuhannak. Az ember vagy Jézus Krisztusba veti a hitét, és örök életet kap ajándékba, vagy megbotlik, megbotránkozik Őbenne, és örökkévaló kárhozat elé néz.
A botránkozás sziklája kifejezés az 1Péter 2:7-8 igerészben található: "Azért nektek, akik hisztek, drága ő [Jézus]; de azoknak, akik engedetlenek, drága ő [Jézus],'nektek tehát, akik hisztek, drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett, és a megütközés kövévé, a botránkozás sziklájává, amelybe beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek" (KAR2011).
Péter apostol az Ézsaiás 8:14-ből veszi át azt az illusztrációt, mely Jézust a botránkozás sziklájaként ábrázolja a hitetlenek számára. Pál apostol szintén ebből az ószövetségi igeszakaszból idéz, hogy rámutasson, Izráel múltbeli hitetlensége a jelenben is folytatódik (Róma 9:32-33, MBT). Izráel népe Ézsaiás idejében éppúgy utasította el az Urat, mint ahogy az első századi zsidóság is elutasította Jézus Krisztust.
A botránkozás sziklája szó szerint a "botlás kövét" jelenti. Bárki, aki elutasítja Jézus Krisztust, megütközik az Ő lényén, majd megbotolva elesik, mivel nem hajlandó felismerni és elismerni, hogy egyedül Ő a szellemi élet és az Istennel való minden kapcsolat alapja. A zsidóknak botlásukra volt rég várt Messiásuk, olyannyira, hogy megütközve személyén (ellenreakcióként) keresztre feszítették Őt. Pál apostol azt hangoztatta, hogy "... Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet...", még akkor is, ha ez az üzenet "a zsidóknak ugyan botránkozást" okoz (1Korinthus 1:23, MBT). A zsidók egy hatalmas királyi alakot vártak, aki letöri Róma igáját, és megalapítja földi királyságát. Jézusban azonban egy alázatos szolgával találkoztak, aki szenvedni és meghalni jött el.
"...Mivel nem akarnak engedelmeskedni Isten beszédének, kikerülhetetlenül megbotlanak benne és elesnek" (1Péter 2:8, EFO). Péter itt azt magyarázza, hogy a hitetlenek miért botlanak meg a szegletkőben - mert nem engedelmeskednek Isten szavának. Nem hajlandók hinni az evangélium üzenetében. Nem véletlenül botlanak meg a botránkozás kövében, vagyis nem úgy, ahogy az ember néha járás közben megbotlik és elesik. Péter itt egyértelműen szándékos engedetlenségről, tudatos lázadásról beszél. Nem akarják alávetni maguk Istennek mint életük teljhatalmú Urának. Ha tehát valaki elutasítja Krisztust, annak az a saját vesztére válik.
Péter azzal vigasztalta olvasóit, hogy Jézus elvettetését már az Ószövetség is előrevetítette, ez az esemény tehát Isten szuverén tervének részét képezte. Azok tehát, akik Jézust keresztre feszítették, voltaképp Isten szándékának teljesülését munkálták: "...Heródes, Poncius Pilátus, Izráel népe és a többi nemzetek mind összefogtak szent szolgád, Jézus ellen, akit te tettél Messiássá. Így együttesen meg is tették mindazt, amit te, Urunk, hatalmaddal és akaratoddal előre elhatároztál" (Apostolok Cselekedetei 4:27-28, EFO). Annak ellenére, hogy megvetették és ezáltal meg is botlottak a botránkozása sziklájában, cselekedeteikkel valójában épp, hogy a helyére tették az Isten által választott legfőbb szegletkövet.
Jézus egy példázatban fedte fel hallgatósága előtt, hogy Ő Isten kiválasztott szegletköve (Lukács 20:17), és egyben arra is figyelmeztetett, hogy Isten ítélete minden Őt elutasító emberre rá fog zuhanni: "Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt" (Lukács 20:18). Mindazok, akik megtagadják Krisztust, Isten ítélete alá esnek, mivel az Úr úgy határozott, hogy minden ember a szegletkőhöz való (hozzá)állása alapján áll majd meg, vagy bukik el, vagyis annak alapján, hogy hisz-e Jézusban, vagy sem. Krisztus az üdvösség egyetlen útja; ha valaki megbotlik és elutasítja Őt, az önmagát taszítja a pusztulásba: "Mert Jézus az a kő, akit ti, építők félredobtatok, de mégis a ház sarokköve lett. Mert nincs senki másban üdvösség, egyedül csak Jézusban! Az ő neve az egyetlen a világon, amely által az emberek üdvösségre juthatnak!”" (Apostolok Cselekedetei 4:11-12, EFO, lásd még János 3:16; 14:6; Róma 5:1-2).
Az Atya Isten számára Jézus Krisztus az élő, választott, becses kő (1Péter 2:4). A hívők számára Ő az üdvösség erős, megingathatatlan kősziklája (Zsoltárok 18:3). A hitetlen világ számára viszont Jézus az a botránykő, megvetett szikla, ami botránkozásra készteti őket. Sajnos ma is túl sokan vannak azok - vallásosak és világiak egyaránt - akik megbotlanak Őbenne.
English
Hogy értsük azt, hogy Jézus a megütközés köve, a botránkozás sziklája (1Péter 2:8)?
