Mit jelent az, hogy Jézus Krisztus a drága szegletkő?


Kérdés: Mit jelent az, hogy Jézus Krisztus a drága szegletkő?

Válasz:
Az építőmesterek már ősidők óta ún. sarokkövet használnak az építkezéseken. A szegletkő az az alapkő (lásd alapkő-letétel napjainkban), amely az épület egyik kijelölt sarkaként szolgál. A kivitelezők ezt használják viszonyítási alapnak az egész épület felhúzásakor. A szegletkő – érthető okokból – rendre az épület a legnagyobb, legszilárdabb, és a legkörültekintőbb műgonddal kivitelezett alkotója.

A Biblia annak a szegletkőnek nevezi Jézus Krisztust, Akire az egész élő egyháza épül. Ő valóban mindenben alapvető. Emberi építkezéseken sincs másképp, hogy miután a sarokkövet letették, a keletkező épület minden mértékének ahhoz kell igazodnia, vagyis mindent azzal-, és ahhoz képest szinteznek be. Egyháza sarokköveként Jézus Krisztus mindenben a mi mértékünk és szintjelzőnk.

Ézsaiás próféta ihletett könyve számos utalást és próféciát tartalmaz az eljövendő Messiásról, azaz Isten felkentjéről. Isten Szent Lelke az Írás jó pár igehelyén “szegletkő”-ként hivatkozik az Úr Jézusra. Lássunk hát egy ilyen igerészt: “Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut! És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé...” (Ézsaiás 28:16-17 – a “színlelő“ nem más, mint a “szintet meglelő” eszköz, azaz mai szóhasználattal élve, a szintező – a fordító megjegyzése). Ebben az igeszakaszban azt találjuk, hogy az elferdült gondolkodásunkban félrecsúszott szívű júdabeli emberek figyelmébe Isten saját megígért szegletkövét – azaz egyszülött Fiát – ajánlja, hogy személyesen Ő legyen életük alapja, továbbá hogy saját erejük, képességeik és vélt balga bölcsességük helyett inkább Őreá építsenek.

Az Újszövetség folytatólagosan viszi tovább a szegletkő metafóráját. Az Efézusbeliekhez írt levélben annak lehetünk tanúi, amint Pál apostol azon vágyának ad hangot, hogy a címzett hívek jobban megismerjék Jézus személyét. Erről így olvasunk: “Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban” (Efézusbeliekhez 2:19-21). Péter apostol első levelének 2:6 igehelyén a Szent Lélek közel szó szerint visszhangozza az Ézsaiáshoz századokkal Péter kora előtt kiment igét.

Péter apostol azt is közvetíti felénk, hogy Jézus “emberektől ugyan megvetett”, viszont az “Istennél választott, becses”, élő kő (1.Péter 2:4). A szegletkő mindenek előtt megbízható és szilárd, így “a ki hisz abban, meg nem szégyenül” (6.igevers). A valóság azonban sajnos úgy fest, hogy nem mindenki igazodik ehhez a szegletkőhöz. Vannak, akik életük Urának fogadják Jézus Krisztust, vannak pedig, akik nem. Jézus Krisztus az a kő, amit “az építők megvetettek” (Márk 12:10 vö. Zsoltárok 118:22). Mikor az egykori médek papi kasztját képviselő mágik, akiknek hatalmukban állt királyokat felkenni, vagy éppen megbuktatni, a Messiás hamarosan bekövetkező születéséről értesültek, akkor napkelet földjéről hosszú utat magukra véve, kiterjedt katonai kísérettel, arannyal (Isten elmúlhatatlan lényének jelképe), tömjénnel (az Istennek kijáró tisztelet jelképe) és mirhával (az emberré lett Isten sebeire való gyógyszer – prófécia Jézus Krisztus szenvedésére és halálára) jöttek hódolni előtte. Mikor azonban Jeruzsálem királya, az edomita Heródes, hírt kapott a várt Messiás érkezéséről, akkor ő épp ellenkezőleg reagált, és meg akarta ölni a magatehetetlen csecsemőt. Az Úr Jézus láthatólag már születésének pillanatától fogva (1.Péter 2:7) a “megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává” vált sokak számára.

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miképp lehetséges az, hogy az emberek megvetik Isten választott, becses szegletkövét? Erre röviden az a válasz, hogy a test szerinti ember kizárólag önnön mércéjéhez hajlandó igazodni, vagyis saját maga tiszteletére emel épületet, nem pedig Isten dicsőségére (lásd Sátán édenbeli hazugságát: “...olyanok lésztek, mint az Isten...” 1.Mózes 3:5). Bábel tornyának építésénél az emberek nem Istentől akartak elismerést-, azaz nevet “kapni”, hanem maguknak akartak nevet “szerezni” (1.Mózes 11:4 vö. Jelenések 2:17 vö. Példabeszédek 3:35). Így csak egy út maradt számukra, mégpedig az Isten ellen való lázadás. Hasonlóan járnak el mindazok is, akik elutasítják Jézus Krisztus megváltó baráti jobbját, és sajátnak vélt tervüket viszik ki. Az, hogy ez a terv azonban mennyire nem a sajátjuk, hanem csak egy sugalmazott hazugság, azt előbb idézett éden kerti jelenet is bizonyítja. Minden keménnyakú embernek jó tehát már most döntései örök következményével szembesülni, míg van lehetőség a megtérésre, ugyanis “...a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt” (Máté 21:44).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent az, hogy Jézus Krisztus a drága szegletkő?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől