Kérdés
Mely a Jelenések könyvében említett hét trombita?
Válasz
A hét trombita nyomán kibontakozó ítéletek leírását a Jelenések könyvének 8:6–9:19 és 11:15–19 passzusaiban találjuk. A hét trombita ítéletét valójában a hetedik pecsét rejti, ugyanis a hetedik pecsét feltörése után kerül sor azon angyalok megidézésére, akik a trombitákat megszólaltatják (Jelenések 8:1-5). A hét trombita hangjára bekövetkező ítéletek a nagy nyomorúság idején, a végidőkben jönnek el.
Az első trombita. Mikor az első angyal fújja meg a trombitát, “vérrel elegy” “jégeső és tűz” vettetik a földre (Jelenések 8:7). Ebben a csapásban a világ flórájának, azaz lágy és fásszárű növényeinek egyharmada megég, és minden fű felperzseltetik. Ez az ítélet közös jegyeket hordoz az Egyiptom feletti hetedik csapással (lásd 2.Mózes 9:23-24).
A második trombita. Fent a mennyben a második angyal is trombitál, melynek következtében “...egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn” (Jelenések 8:8). A tengerekben lévő hajók harmada elsüllyed, de a tengeri élet egyharmada szintén az enyészeté lesz (Jelenések 8:9). Bizonyos értelemben ez az első egyiptomi csapással rokon (lásd 2.Mózes 7:20-21).
A harmadik trombita. A harmadik trombita ítélete nagyon hasonló a másodikéhoz, kivéve hogy ez a folyóvizeket (édesvíz) és a vizek forrásait sújtja. Ekkor “...egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya...” lehullik az égből, és megmérgezi az iható vizek harmadát (Jelenések 8:10). A csillag az üröm nevet kapja, a vizet fogyasztván pedig sok ember meghal (Jelenések 8:11). A növénytanból ismeretes üröm (Artemisia absinthium) egy cserjeszerű növény, mely különös keserűségéről és mérgező/pszichoaktív tulajdonságairól ismeretes.
A negyedik trombita. A negyedik trombita hangjára az égben (értsd kozmoszban) történnek nagy változások. Nyomában “...megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen” (Jelenések 8:12).
A negyedik trombita elhangzását követően János egy külön figyelmeztetést is feljegyez, mely az ég közepén szálló angyal száját hagyja el. Az angyal “nagy szóval” ezt mondja: “...Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak” (Jelenések 8:13). Ezért van az, hogy az ötödik, hatodik és hetedik trombitaszóra a “három jaj”-ként is szoktak hivatkozni.
Az ötödik trombita. Az ötödik trombita, vagyis az első jaj felcsendülésére, iszonytató démoni lények kezdik támadni az Istent és kegyelmét még mindig visszautasító embereket. Ezek a sáska-skorpió-oroszlán-ember hibridek öt hónapon keresztül kínozhatják őket (Jelenések 9:1-11). Ez a csapás akkor veszi kezdetét, mikor “egy csillag” leesik “az égről a földre”. Ez a csillag minden valószínűség szerint egy-, esetleg a bukott angyal, akinek “a mélység kútjának kulcsa” adatik (Jelenések 9:1). Ő nyitja meg a “mélységnek kútját”, melyből nagy füst tör fel, “a füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak” (Jelenések 9:3). A sáskák érdekes módon nem a föld vegetációját pusztítják (mint azt valós sáskák tennék – a fordító megjegyzése), hanem kifejezetten azokat veszik célba, “a kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte”(Jelenések 9:4). Öt hónapon keresztül kínozzák az embereket, kik olyan kínokat szenvednek, hogy már tudatosan keresik a halált, “de a halál elmegy előlük” (Jelenések 9:6). A sáskáknak nem engedik meg, hogy akár csak egy embert is megöljenek, csak hogy kínozzák őket.
Ezeknek a démoni “sáskáknak” egy “királyuk” van, aki maga a mélység angyala (Jelenések 9:11). Az ő neve héberül Abaddon (vesztőhely), görögül pedig Apollion, azaz pusztító, “Vesztő”. A sáskák kinézetének pontos taglalása csak még taszítóbbá teszi őket: formájuk hasonló “a viadalhoz felkészített lovakhoz” (Jelenések 9:7). Fejükön “aranyhoz hasonló koronák” vannak, arcuk pedig az emberek arcához hasonlítható (Jelenések 9:7). Hajuk olyan, “mint az asszonyok haja”, fogaik pedig “mint az oroszlánoknak” (Jelenések 9:8). Vas mellvértekhez hasonló páncélzatot hordanak, szárnyaik zúgása pedig, mint “...a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása” (Jelenések 9:9). A skorpiókhoz hasonlóan farkuk van, a farkukban pedig fullánk rejtőzik (Jelenések 9:10). Ez a plasztikus leírás már számos különböző értelmezésnek adott teret: egyesek úgy spekuláltak, hogy ezek a lények valamiféle barbár harcos hordák kell legyenek, mások sátáni erőkkel felruházott hadsereget-, harci helikopterek profetikus leírását-, vagy a pokol mélyéből felszállt, testet öltött démonokat látnak bennük. Azonban hogy valóban miféle szerzetekről van szó, a bűnös emberiség csak akkor tudja meg biztosan, mikor mindez megtörténik.
A hatodik trombita. A hatodik trombita, azaz a második jaj, egy további démoni alakulatot szabadít rá a világra (Jelenések 9:12-21). Miután a hatodik trombita hangja is felzendül, egy az Isten oltárától kimenő szózat azon négy angyal eloldását sürgeti, mely “...a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.” (Jelenések 9:14). Ez a négy angyal kifejezetten erre az az órára és célra volt láncra verve és elzárva, hogy ekkor igen nagy pusztítást vigyenek véghez a nyomorúság idején. Ők azok, akik kétszer tízezerszer tízezer tagot számláló természetfeletti lovas sereget vezetnek, mely által az emberiség harmadrészét megölik (Jelenések 9:16). A lovakon ülőknek “... tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának” (Jelenések 9:17). Lovaik “feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki”, “...az ő farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak” (Jelenések 9:17; 9:19). “... Az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban”, és a világot eljárván így pusztítanak (Jelenések 9:19).
A csapások súlyossága és minden borzalma ellenére a föld megmaradt lakói még mindig nem hajlandóak Istenhez térni, és kitartanak minden gyilkosságaik-, ördöngősségeik- (varázslás, okkult tanok), paráználkodásaik-, és lopásaik mellett (Jelenések 9:20-21).
A hatodik trombita ítélete után egy irodalmi közjátéknak lehetünk tanúi. János arról számol be, amint egy angyalt lát leereszkedni a mennyből, kezében egy kisebb tekerccsel (Károli fordításában “nyitott könyvecske”). Ekkor hangzik el az, hogy “...a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka...” (Jelenések 10:7), Jánosnak pedig azt mondják, hogy ismét prófétálnia kell majd (Jelenések 10:11). Ezután a Isten két “tanúbizonyságának”-, illetve azok földi tevékenységének leírása következik. Ők Jeruzsálemben fognak prédikálni, és nagy csodákat tesznek mielőtt megöletnek a “mélységből feljövő fenevad” (Antikrisztus) által. Isten azonban három és fél nap múlva feltámasztja őket, és ellenségeik szeme láttára emelkednek fel a mennybe (Jelenések 11:1-3).
A hetedik trombita. Mikor hetedik trombita, vagyis a harmadik jaj is kibocsátja szavát, a mennyben “nagy szózatok” lesznek, melyek ekképp hangoznak: “...E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik” (Jelenések 11:15). A mennybéli huszonnégy vén, akik Isten trónja előtt vannak, pedig egy hanggal így szólnak: “...eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy... elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják” (Jelenések 11:18). Isten itt nyilvánvalóan már közel jár ahhoz, hogy pontot tegyen ezen események végére. A hetedik trombita zendülésére Isten mennyei temploma megnyílik “...és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső” (Jelenések 11:19).
A hét trombita ítélete itt ér véget, így már minden készen áll arra, hogy a hét angyal Isten haragja hét poharának tartalmát kiöntse a földre. Ezek az angyalok az imént megnyílt mennyei templomban állnak, és már készek arra, hogy a legvégső ítéletek sorozatát is kibocsássák a földre és annak minden lakójára (Jelenések 15. fejezete).
English
Mely a Jelenések könyvében említett hét trombita?
