Kérdés
Tényleg az eredményezte Jákób nyája pettyes és foltos szaporulatát, hogy ő különféle ágakat tett az állatok elé a vályúba?
Válasz
Az 1Mózes 30. fejezetében annak lehetünk a tanúi, amint Lábán a következő kérdést szegezi Jákóbnak: "Mit adjak néked" - vagyis azt mondja neki, hogy nevezze meg ő munkája bérét. Jákób erre azonban csak így felelt neki: "Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közűlök, és minden fekete bárányt a juhok közűl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közűl, s legyen ez az én bérem. S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz . . . . a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam" (1Mózes 30:32-33). Lábán beleegyezett ebbe, az állatokat így fel is osztották egymás között. Lábán különválasztotta az egyszínű fehér állatokat, és csak a pettyegetetteket, a foltosokat, meg a feketéket hagyta veje gondjára. Úgy tűnt ugyanis, hogy ez a megállapodás Lábánnak kedvez, mivel a pettyes, foltos, fekete juhok és kecskék inkább a kivételt képezték.
Nyája felduzzasztására (egyben pedig Lábán nyájának leapasztására), Jákób valamiféle népi bölcsességen alapuló szelekciós tenyésztési eljárást alkalmazott. Nyárfáról, manduláról, és platánról vágott le frissen hajtott ágakat, majd azoknak kérgét lehántotta, és így csak a fehér csíkok maradtak rajtuk. "És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató vályúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat" (1Mózes 30:38-39). Nem világos, hogy amennyiben valóban ezek a csíkos ágak voltak ilyen hatással az állatok szaporodására, akkor a folyamat pontosan hogyan ment végbe. A Biblia ugyanis egyszerűen csak lejegyzi Jákób tettét, valamint annak eredményét - minden magyarázat és kommentár nélkül.
Egy ősi, ma is tenyésztett juhfajta az ún. Jákob-juh, amelynek az a különlegessége, hogy gyapja többszínű. A fekete-fehér pettyes gyapjú kézi fonásra, vagy előfonásra való felhasználás esetén igen nagy becsben van tartva. Ezt a juhfajtát azért nevezik tehát "Jákob-juh"-nak, mert egyesek a Genezis 30. fejezetében olvasható, szelektív tenyésztéséről szóló beszámolóra vezetik vissza annak eredetét.
A pettyes és foltos állatok számának növelése mellett Jákób azt is el akarta érni, hogy az ilyen egyedek erősebbek, életképesebbek legyenek a többinél. A fent említett ágakat csak akkor tette a vályúba, amikor az erősebb nőstények voltak foganóképesek, "de mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda..." (1Mózes 30:42). Ennek az lett az eredménye, hogy a többszínű egyedek lettek a nyáj erősebbjei, a fehérek pedig a gyengébbek. Jákób végül "...felette igen meggazdagodék . . . . és vala néki sok juha..." (43. igevers).
Egyesek valamiféle természetes magyarázatot igyekeznek kihámozni a Jákób által alkalmazott módszerből, aminek következtében nagyobb számban születtek pettyes és foltos egyedek. Bizonyos elméletek szerint Jákób a juhtartásra vonatkozó kiterjedt tapasztalata alapján tudta, hogy az ágakban található valamilyen anyag (esetleg azok kombinációja) egyfajta természetes ajzószerként hat, és így gyakoribb párosodásra készteti az állatokat. Az ágakat pedig stratégiailag úgy helyezte el az itatókban, hogy azok az állatok sokasodjanak, amelyek nagyobb valószínűséggel hoztak pöttyös és foltos utódokat a világra.
Egy minden bizonnyal helyesebb megközelítés szerint Ábrahám, Izsák és Jákób Istene természetfeletti módon avatkozott be a szaporulat alakulásába, és Ő növelte Jákób nyájának számát. Meglehet persze, hogy Jákób mindazon vélt tudására, erőfeszítésére hagyatkozott, amelyeket a pásztorok népi bölcsességei hatották át, Isten azonban mégis úgy határozott, hogy megáldja őt.
Az azon rejtély okára adott bibliai választ, hogy a Jákób által lehántolt ágak valójában hogyan eredményezhették a pettyes és foltos juhok szaporulatának megugrását, a következő fejezetben találjuk: Jákób ott ezt mondja Rákhelnek: "Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat. De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen. . . . Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta. Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: . . . Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala" (1Mózes 31:6-12).
A Biblia nem erősíti meg a genetikai modifikáció érvényességét a prenatális (születés előtti) szakaszban, mint ahogy azon kívül sem. Bármilyen babonás, értelmetlen elképzelések álltak is amögött, hogy Jákób különféle ágakat helyezett a vályúba, Isten volt az, Aki a pettyes és foltos juhok és kecskék szaporulatának növekedését előidézte. Jákób minden erre irányuló erőfesztése voltaképp hiábavaló volt. Az ágak lehántása és kihelyezése a nyájak elé valójában inkább csak hite hiányát jelezte. Jákób nyája gyarapítására irányuló módszerei tehát feleslegesek voltak, Isten ugyanis már előzetesen elhatározta, hogy gazdaggá teszi őt. Isten kegyelmesen cselekedett, de nem Jákób ilyen-olyan csíkos ágai hatására, hanem épp azok ellenében.
English
Tényleg az eredményezte Jákób nyája pettyes és foltos szaporulatát, hogy ő különféle ágakat tett az állatok elé a vályúba?
