Kérdés
Hogyan adhatom Istennek az életem?
Válasz
Mindannyian élünk valamiért. Életünk kezdetén nem ritka, hogy kizárólag az önnön tetszésünket keressük, hogy magunknak igyekszünk örömet szerezni. Amint felnövünk, ez általában (sajnos) nem sokat változik. Ekkor már egyre inkább szétszóródunk az olyan, számunkra fontos területek között, mint a kapcsolatok, a karrier vagy egyéb személyes célok. Ezek közös magva szinte mindig az, hogy önös vágyainkat akarjuk kielégíteni. A boldogság keresése egyetemes emberi vállalkozás.
Valójában azonban nem arra lettünk teremtve, hogy önmagunknak éljünk. Isten az Ő képmására, az Ő örömének teljességére hozott minket létre (1.Mózes 1:27; Kolossébeliekhez 1:16). Blaise Pascal francia filozófus így írt: “Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva.”
A történelem éonjai során az emberiség – Istenen kívül – gyakorlatilag mindennel megpróbálta feltölteni ezt a légüres teret: vallással, filozófiával, emberi kapcsolatokkal, anyagi javak szerzésével stb. Amint azt azonban az emberiség történetét jellemző egyetemes kiábrándultság, kapzsiság és általánossá vált reményvesztettség is bizonyítja, a valós elégedettséget semmi sem képes megadni. Jézus ma is így hív minket: “Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28). Ézsaiás próféta könyvének 45:5 igeversében Isten pedig ezt mondja: “Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten!...” A Biblia voltaképp annak az igaz története, hogy Isten milyen kitartóan próbálja óvó szárnyai alá gyűjteni a szétszórt emberiséget.
Amikor aztán eljutunk arra a pontra, hogy felismerjük, az élet nem rólunk szól, már arra is készen állunk, hogy abbahagyjuk az Isten elől való folytonos menekülést, és átengedjük Neki irányítást. Az egyetlen módja annak, hogy bárkinek is kapcsolata lehessen a szent Istennel, első lépésben az, hogy elismerjük saját bűnös mivoltunk. Eztán hátat kell fordítanunk bűneinknek, és el kell fogadjuk Jézus bűneink tartozásának kiegyenlítéséért hozott áldozatát. Istenhez az imán keresztül tudunk kapcsolódni. Hitből és hittel imádkozunk, hiszen biztosra tudhatjuk, hogy Isten meghallgat minket és válaszol is nekünk. A Zsidókhoz írt levél 11:6 igeverse kimondja: “Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.” Megvalljuk tehát bűneinket, megköszönjük Jézusnak, hogy elkészítette számunkra a bűnbocsánatra vezető utat, majd arra hívjuk Őt, hogy vegye át az életünk feletti irányítást.
A Jézus Krisztusba vetett hit által Isten színe elé járulni azt jelenti, hogy életünk tulajdonjogát átadjuk Istennek. Őt tesszük életünk urává és főnökévé. Régi, önmagunknak tömjénező (kő)szívünket Jézus tökéletességére cseréljük be (2.Korinthusbeliekhez 5:21). A Rómabeliekhez írt levél 12:1 verse szemléletesen írja le azt, hogy mi megy végbe e folyamat során: “...szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul...” Képzelj magad elé egy oltárt, amit az egy igaz Istennek szenteltek! Aztán képzeld el, hogy felmászol arra, ráfekszel, majd ezt mondod: “Itt vagyok, Istenem. Bűnös vagyok, de te mégis szeretsz engem. Köszönöm, hogy meghaltál értem, és feltámadtál a halálból, hogy bűneim bocsánatot nyerhessenek. Tisztíts meg engem, bocsáss meg nekem, és tégy a gyermekeddé! Fogadj (be) engem! Az egész valómat. Mostantól fogva neked akarok élni.”
Mikor aztán felajánlottuk magunkat Istennek, Ő elküldi Szent Lelkét, hogy általa lelkünkben lakozást vegyen (1.János 4:13; Apostolok Cselekedetei 5:32; Rómabeliekhez 8:16). Életünk többé nem arról szól, hogy saját kényünkre és kedvünkre azt tesszük, amit csak mi akarunk. Immár Jézushoz tartozunk, testünk pedig Lelke szent templomává vált (1.Korinthusbeliekhez 6:19-20).
Attól a pillanattól kezdve, hogy átadtuk életünk Istennek, a Szent Lélek táplál vágyat szívünkben-, és egyben Ő ad erőt arra, hogy Istenért éljünk. Ő az, Aki a mi “akarnok-természetünket” megváltoztatja. Amint naponta alávetjük magunk az Ő irányításának, imádkozunk, olvassuk a Bibliát, dicsőítjük Őt és közösséget vállalunk más keresztényekkel, hitünk – valamint annak megértése/ismerete, hogy hogyan lehetünk Istennek kedvesek – egyre inkább növekszik majd (2.Péter 3:18).
Jézus ma is így vezet minket: “...Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem” (Lukács 9:23). Gyakran előfordul, hogy az az út, amelyet Isten készít számunkra, más irányba vezet, mint amerre saját fejünk után mennénk, vagy mint amin barátaink járnak. Ez maga a széles út és a keskeny út közötti választás (Máté 7:13). Jézus pontosan tudja, hogy milyen céllal teremtett minket. Ennek a célnak a felfedezése, rendeltetésünk megélése az igazi boldogság kulcsa. Az egyetlen módja annak, hogy ezt valaha is megtaláljuk, maga Jézus követése.
English
Hogyan adhatom Istennek az életem?
