Kérdés
Mit jelent az, hogy mi Isten temploma vagyunk (1Korinthus 3:16)?
Válasz
Az 1Korinthus 3:16-17 igerészben Pál apostol Krisztus testének, vagyis a gyülekezetnek az igazi természetére világít rá, mikor a következő költői kérdést szegezi olvasóinak: "Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti" (KAR2011).
Az, hogy Isten temploma vagyunk, voltaképp azt jelenti, hogy mi keresztények, Jézus Krisztus hívei, egy családdá, "egyházként" vagyunk egybeforrva, és így képezzük Isten jelenlétének szent lakóhelyét.
A 16. és 17. igeversekben szereplő személyes névmás, vagyis a "ti", az eredeti görög szövegben is többes számban szerepel. Amikor tehát Pál azt mondta, hogy "Ti Isten temploma vagytok", akkor a hívők közösségére - a helyi gyülekezetre - utalt. A jeruzsálemi templom egy olyan szent épület volt, ami kifejezetten Isten imádatának szenteltek. Pál szerint a gyülekezet ennek a templomnak a megfelelője volt. Isten jelenléte a gyülekezetben tartózkodott, és a gyülekezetnek pedig törekednie kellett szentsége, (szellemi) tisztasága megőrzésére.
A fenti igeszakasz egy hosszabb lélegzetvételű tanítás részét képezi, ami az egység fenntartásáról-, valamint arról szól, hogy az egyház ne váljon megosztottá a hívek egyes emberi vezetők mellett való (egészségtelen) elköteleződésük végett (1Korinthus 3:1-23). Isten háza szentségének megőrzése rendkívüli gondosságot követel meg az egyházi vezetőktől. A korinthusi vezetőknek meg kellett őrizniük Isten egyházának egységét, a hívőknek pedig minden olyan erkölcsileg romlott tettet kerülniük kellet, mely "megrontja" "Isten templomát", annak szentségét (lásd 1.Korinthus 3:17).
Isten az emberiség megteremtése óta arra vágyik, hogy élő kapcsolata legyen gyermekeivel. Az Édenkertben Isten rendszeresen beszélgetett Ádámmal és Évával a hűs alkonyat idején folytatott számos sétáik közben (1Mózes 3:8). Amikor pedig később szövetséget kötött Izráel népével, ezt ígérte nekik: "Én az én hajlékomat közétek helyezem . . . . közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek" (3Mózes 26:11-12).
Isten már az izraeliták sivatagi vándorolása során is együtt akart lakni népével (2Mózes 25:8). Abban az időben a nép hordozható sátrakban élt, Isten jelenléte így szinten egy sátorban, a gyülekezés sátrában lakott (2Mózes 27:21; 40:34-38). Az Ő jelenléte volt az az irányító erő, amely a nép tudtára adta, hogy mikor maradjon veszteg, és mikor bontson sátrat, hogy folytassa útját (2Mózes 40:34-38). Később, miután a héberek végre beléptek az ígéret földjére és letelepedtek ott, Isten egy konkrét helyhez kötötte a nevét, mikor Salamon templomát az Úr szent lakóhelyének szentelte fel (1Királyok 8:10-11).
Az Újszövetségben Isten jelenléte új módon manifesztálódott, mégpedig Jézus Krisztus személyében - a Logoszban, Aki személyesen maga Isten élő, testté lett örökkévaló Igéje (János 1:1-4, 14-18). A Logosz tehát emberi testet öltött, és közöttünk vett lakozást. Jézus Krisztus élete és szolgálata által Isten valósággal népe között élt. Nem véletlen, hogy Krisztus egyik neve Immánuel, ami azt jelenti: "Isten velünk" (Ézsaiás 7:14; Máté 1:21-23).
Jézus Krisztus maga lett Isten új földi temploma (János 2:21). "Mert Krisztusban lakozik Isten egész teljessége emberi testben" - mondja a Kolossé 2:9 igeverse (lásd még Kolossé 1:19, EFO). A láthatatlan Isten pontos képmása nyilatkozik meg Jézuson keresztül, a Megváltónkban (Kolossé 1:15). Krisztus eljövetele azonban csupán a kezdetét jelezte annak, hogy Isten - annak rendelt idejétől fogva - örökké a megváltottjaival fog lakni.
Napjainkban az újszövetségi gyülekezet - a hívők azon közössége, akik az Úr Jézus Krisztus nevében gyűlnek össze - alkotja Isten Szent Lelkének templomát (1Korinthus 3:16). Jézus egy ízben ezt ígérte nekünk: "...Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk" (János 14:23).
Pál azt is tanította az efézusiaknak, hogy Isten családjának tagjaiként az egyház fel lett építve "...az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által" (Efézus 2:20-22).
Jézus Krisztus egyháza egy szellemi templom: "Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által" - hangzik ma is a szellemi intelem (1Péter 2:5). Isten jelenléte nem csupán a(z) (természetfeletti, azaz minden emberi gyülekezet felett álló) egyház egészében-, vagy épp a helyi gyülekezetekben lakozik, hanem minden egyes hívő külön-külön is Isten Szent Lelkének templomának kell tekintse magát (1Korinthus 6:19; vö. 2Korinthus 6:16, EFO).
English
Mit jelent az, hogy mi Isten temploma vagyunk (1Korinthus 3:16)?
