Mit jelent az pontosan, hogy Isten nem csúfoltatik meg?


Kérdés: Mit jelent az pontosan, hogy Isten nem csúfoltatik meg?

Válasz:
Isten csúfolása egyenlő azzal, mikor Istent tiszteletlenség éri, azaz ha káromolják-, vagy egyenesen figyelmen kívül hagyják személyét. Egy olyan komoly bűnnel nézünk tehát szembe, amiben általában azon embertársaink szoktak elmerülni és végül elsüllyedni, akik tagadják Isten létezését, és nem félik Őt. A csúfolás egyik legegyszerűbben felismerhető alakja tiszteletlen verbális kirohanások és becsmérlő tettek köpönyege alól bújik ki. Cseppet sem ritka jelenség, hogy egyes emberek dacosan nevetség és gúny tárgyává akarják tenni Istent. A csúfolódás a tiszteletlen viselkedés egy olyan minősített megnyilvánulása, amit megvetéssel elegy becsületsértés-, és sokszor nyíltan ellenséges tartás kísér.

A Biblia a csúfolást mindig a bolondok (Zsoltárok 74:22)-, a gonoszok (Zsoltárok 1:1)-, az ellenség (Zsoltárok 74:10)-, valamint az igazságot gyűlölő (Példabeszédek 1:22; 13:1), büszke (Zsoltárok 119:51; Ézsaiás 37:17) és a taníthatatlan (Példabeszédek 15:12) ember viselkedésével azonosítja. A csúfolódó nem csupán képtelen helyes döntést hozni, hanem tudatosan a gonoszság mellett teszi le a voksát. A csúfolódó ember az engedelmesség, a taníthatóság, az értelem, és a bölcsesség szelleme nélkül való, de a hitre-, és Isten magasztalására való belső késztetés sem találtatik benne.

Azok, akik Istent káromolják, minden bizonnyal Isten megváltottjait is káromolni fogják. Jeremiás próféta egész népének "csúfjává" lett, és gúnydalaik állandó szereplője volt (Jeremiás Siralmai 3:14). Isten prófétáit mindig is kicsúfolták (2.Krónikák 36:16). Ézsaiás és Nehemiás prófétát is gúnnyal illették ellenségei (Nehémiás 2:19). Elizeust, az Isten emberét, Béthel serdülői kopasznak csúfolták (2.Királyok 2:23). Magát az Úr Jézus Krisztust is sokszor sokan csúfolták, így Heródes és őrsége (Lukács 23:11), a római légiósok (Márk 15:20; Lukács 23:36), a kereszten haldokló egyik gonosztevő (Lukács 23:39), és mindazon zsidó vezetők, akik a keresztjénél szitkozódva elvonultak (Máté 27:41).

Hívő keresztényként viszonylag könnyű ujjal mutogatni azokra, akik nem hisznek Istenben, és úgy gúnyolják őt. Azonban Isten szent nevét nem csupán ők sározzák be, hanem mindazok is, akik templomának pitvarait tapossák. Mi is Istent csúfoljuk, ha csak a szemnek akarunk szolgálni, és úgy tetszelgünk szellemi emberként, hogy szívünk indulata és állapota valójában nem változott meg.

Charles G. Finney, a 19. század egyik neves prédikátora, így írt az istenkáromlás következményeiről: "Isten káromlása egyenlő azzal, ha úgy teszünk, mintha szeretnénk és szolgálnánk Őt, holott valójában ez cseppet sem áll szándékunkban. Istent csúfoljuk, ha őszintétlen és képmutató módon állunk elhívásunkhoz, ha csak úgy teszünk, mintha engedelmeskednénk Neki, szolgálnánk és magasztalnánk Őt... Isten csúfolása megszomorítja a Szent Lelket, és eltompítja a lelkiismeretet, aminek következtében a bűn láncai egyre feszesebbek és erősebbek lesznek. Ebben a folyamatban a szív fokozatosan megkeményedik."

Isten jó előre szól, hogy szentsége lábbal tiprása és személyének csúfolása nem marad büntetés nélkül. Sofóniás próféta e szavakkal jövendölte meg Moáb és Ammon bukását: "Ez [esik meg] rajtok az ő kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen" (Sofóniás 2:10). Ézsaiás próféta által a Szent Lélek azt is tudatja velünk, hogy Júda bűneinek láncai csúfolásuk által csak szorosabbak lettek, és hogy általa vesztük is végleg bepecsételtetett (Ézsaiás 28:22) A Példabeszédek 3:34-ben azt olvassuk, hogy Isten megcsúfolja a csúfolódókat, az alázatost és az elnyomottat azonban tiszteletben részesíti. A Királyok második könyvének 2:24 igehelyén annak is tanúi lehetünk, hogy az Elizeust csúfoló fiatalokra milyen kíméletlen ítélet szabadult rá.

Isten meg nem csúfoltatik, vagyis Isten utasításainak figyelmen kívül hagyása, és a bűn tudatos választása elkerülhetetlen következményeket von maga után. Ádám és Éva is megpróbálta kitakarni Isten rendeléseit, hogy maguk határozhassák meg önmaguknak, hogy mi a helyes és a helytelen. Ezzel azonban csak fájdalmat és halált szabadítottak magukra és az egész világra (1.Mózes 2:15-17; 3:6; 24). Ananiás és felesége, Zafíra, megtévesztő, hazug fellépése gyors és nyilvános ítéletet vont maga után (Apostolok Cselekedetei 5:1-11). A Galátziabeliekhez írt levél 6:7 igerésze ma is a következő általános érvényű elvre tanít minket: "Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is."

Istent nyilvánvalóan nem lehet félrevezetni vagy megtéveszteni (Zsidókhoz 4:12-13). Sem Ákán bűne (Józsué 7. fejezete), sem pedig Jónás futása (Jónás 1. fejezet) nem volt ismeretlen az Úr előtt. A Jelenések könyvében található, hét gyülekezetnek szóló levelek közös eleme, így hangzik: "Tudom a te dolgaidat..." (Jelenések 2.-3- fejezete). Kizárólag önmagunkat vezetjük meg, ha abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy egy mindenható és mindentudó Isten előtt magatartásunk és tetteink homályban maradhatnak.

A Biblia megbízhatóan jelzi az áldott élethez vezető utat. Teszi ezt időnként istenfélő férfiak és nők követendő példáján keresztül-, míg máskor azon emberek negatív példája által, akik más utat választottak. A Zsoltárok könyvének 1:1-3 igerészét így olvassuk: "Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen."

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent az pontosan, hogy Isten nem csúfoltatik meg?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől