Kik alkotják az Isten választottait?


Kérdés: Kik alkotják az Isten választottait?

Válasz:
Egyszerűen fogalmazva, Isten választottai azok, akiket Isten predestinált az üdvösségre. Azért hívják (ki)választottaknak, mert Isten választotta őket. Magyarországon négy évente miniszterelnököt választunk, azaz kiválasztjuk, ki töltse be ezt a tisztséget. Ugyanígy van ez Istennel és az üdvözülőkkel: Isten kiválasztja, ki fog üdvözülni. Ők alkotják az Isten választottait.

Az, hogy Isten kiválasztja azokat, akik üdvözülnek, nem vitás. Ami a vita tárgyát képezi azonban az, hogy hogyan és mi módon választja ki Isten azokat, akik üdvözülni fognak. Az egyháztörténelem során két főbb nézet alakult ki a kiválasztás (vagy predestináció) tanával kapcsolatban. Az egyik, amelyet eleve ismerésnek vagy eleve tudásnak hívunk, azt tanítja, hogy Isten az Ő mindentudásával tudja, kik azok, akik az idők során szabad akaratukból úgy döntenek, hogy az üdvösségüket illetően hitüket és bizalmukat Jézus Krisztusba vetik. Az isteni eleve ismeret alapján Isten „már a világ teremtése előtt" kiválasztotta ezeket az embereket (Efezus 1:4). Az evangéliumi hívők többsége ezt a nézetet vallja.

A második nézet Augustinushoz köthető, és alapjában véve azt tanítja, hogy Isten nemcsak kiválasztotta azokat, akik hinni fognak Jézus Krisztusban, hanem úgy választotta ki őket, hogy ezeknek az embereknek hitet is ad, hogy higgyenek Krisztusban. Más szóval, Isten kiválasztása nem az egyén hitének eleve ismeretén alapul (Isten tudta, hogy ki fog hinni), hanem a mindenható Isten szuverén kegyelmén. Isten kiválaszt embereket az üdvösségre, és idővel ezek az emberek azért jutnak hitre, mert Isten kiválasztotta őket.

A különbség lényege gyakorlatilag ez: végső soron ki döntött az üdvösség mellett – Isten vagy az ember? Az első nézet (eleve ismerés) szerint az ember dönt: szabad akarata szuverén, és meghatározó tényező Isten kiválasztási folyamatában. Jézus Krisztus révén Isten lehetőséget adott az üdvösségre, de az embernek magának kell Krisztus mellett döntenie, hogy ez az üdvösség rá nézve igaz legyen. Végső soron ez a nézet Istent megfosztja erejétől és szuverenitásától. Ez a nézet a teremtmény kegyeire bízza Istent: ha Isten szeretné, hogy emberek legyenek a mennyben, csak remélni tudja, hogy az ember szabadon az üdvösség mellett dönt. Valójában az eleve tudás tana nem is igazi kiválasztás tan, hiszen itt Isten nem kiválaszt, hanem csak megerősít egy döntést. Végső soron az ember választ (dönt).

Az augustinusi nézet szerint Isten dönt: Ő az, aki saját szuverén akaratából, szabadon kiválasztja, hogy kit fog üdvözíteni. Nemcsak kiválasztja azokat, akiket üdvözít, hanem véghez is viszi az üdvösségüket. Nemcsak lehetővé teszi az üdvösséget, hanem kiválasztja azokat, akiket üdvözíteni akar, és azokat üdvözíti is. Ez a nézet Istent az Őt megillető helyre teszi Teremtőként és szuverén Úrként.

Az augustinusi nézet sem problémamentes. A kritikusok azt állítják, hogy ez a nézet megfosztja az embert a szabad akaratától. Ha Isten választja ki, hogy ki üdvözül, akkor miért kellene az embernek hinnie? Miért kellene hirdetni az evangéliumot? Sőt, ha Isten a saját szuverén akarata alapján választ, akkor miként lehetünk felelősek a tetteinkért? Ezek mind jó és jogos kérdések, amelyek választ várnak. Egy jó szakasz ennek megválaszolására a Róma 9, a legmélyremenőbb szakasz, amely Isten szuverenitásával foglalkozik a kiválasztást illetően.

A szakasz kontextusa visszanyúlik a Róma 8-ba, amely egy hatalmas dicsérettel zárul: „Mert meg vagyok győződve, hogy... semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban" (Róma 8:38-39). Ez elgondolkoztatja Pált, hogy vajon a zsidók miként reagálnának erre az állításra. Habár Jézus Izrael elveszett gyermekeiért jött, és noha a korai egyház többnyire zsidó összetételű volt, az evangélium sokkal gyorsabban terjedt a pogányok közt, mint a zsidók közt. Ami azt illeti, a legtöbb zsidó botránkozás kövének tartotta az evangéliumot (1Korinthus 1:23), és elutasította Jézust. Emiatt az átlagos zsidó elgondolkozhatott azon, hogy Isten kiválasztási terve nem-e elbukott, hiszen a legtöbb zsidó elutasította az evangéliumot.

A Róma 9-ben Pál szisztematikusan bemutatja, hogy Isten szuverén kiválasztása már a kezdetektől fogva érvényben volt. Kulcsfontosságú állítással kezdi: „Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak" (Róma 9:6). Ez azt jelenti, hogy nem minden etnikailag izraelita (azaz Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottja) tartozik a valódi Izraelhez (Isten kiválasztottai közé). Pál áttekinti Izrael történetét, és látja, hogy Isten Izsákot választotta Ismael helyett, és Jákóbot Ézsau helyett. Mielőtt bárki azt hinné, hogy Isten ezeket az egyéneket jövőbeli hitük vagy jó cselekedeteik alapján választotta volna, Pál hozzáteszi: „Még ugyanis meg sem születtek gyermekei [Jákób és Ézsau], és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint" (Róma 9:11-12).

Ezen a ponton érhet az a kísértés, hogy Istent igazságtalansággal vádoljuk. A 14. versben Pál elejét veszi ennek a vádnak, és kijelenti, hogy Isten semmilyen téren sem igazságtalan. „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok" (Róma 9:15). Isten szuverén a teremtése felett. Joga van azt kiválasztani, akit kiválaszt, és joga van figyelmen kívül hagyni azt, akit figyelmen kívül hagy. A teremtménynek semmi joga sincs igazságtalansággal vádolni a Teremtőt. Pál számára abszurd, hogy a teremtmény megítélje a Teremtőt, és minden keresztyén számára is az kéne legyen. A Róma 9 ezt a pontot hangsúlyozza.

Mint már említettük, több szakasz is van, amely kisebb mértékben, de a kiválasztás témáját taglalja (többek közt a János 6:37-45 és Efezus 1:3-14). A lényeg az, hogy Isten elhatározta, hogy az emberiség egy részét megváltja az üdvösségre. Ezeket az egyéneket a világ teremtése előtt kiválasztotta, és üdvösségük Krisztusban beteljesedett. Ahogy Pál mondja: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette" (Róma 8:29-30).

English


Vissza a magyar oldalra
Kik alkotják az Isten választottait?