Kérdés
Mit jelent az, hogy Isten ereje őriz minket (1Péter 1:5)?
Válasz
Péter apostol első levelének bevezetésének egy szakaszában hálát ad Istennek a Jézus Krisztusban való üdvösség reménységéért (1Péter 1:3-12). Isten üdvösségének ajándéka nagy várakozást szül az eltörölhetetlen, tiszta és múlhatatlan örökségre: "Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmából újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra, akiket Isten ereje őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen" (3-5. igeversek, KAR2011).
Péter levelének címzése így hangzik: "...Isten kiválasztott népének, akik szétszóródva élnek Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Kis-Ázsiában és Bitiniában" (1Péter 1:1, EFO). Kis-Ázsia ezen régiói voltak azok, ahová a hívők valószínűleg az üldöztetés miatt szóródtak szét. Péter írásának rendeltetése az, hogy bátorítsa őket a keresztény identitásuk és bizonyságtételük megőrzéséért folytatott küzdelmeikben. Azt akarta, hogy biztos tudatában legyenek annak, hogy még ha az elszigeteltség terhét viselve távol is voltak Isten népének és Krisztus egyházának magközösségétől, őket mégis "Isten ereje" őrizte "hit által az üdvösségre".
Az 1Péter 1:5 igeversben szereplő szó görög eredetije, amit az egyes fordítások az "őrizni" igével adnak vissza, azt jelenti, hogy "óvni, vigyázni, megőrizni". Az eredeti kifejezés a katonai zsargon része, amely arra utal ahogyan egy katona a rábízott védencet őrzi. Az ige folyamatos jelenidőben áll, ami jól jelzi, hogy a hívők Isten állandó, éjjel-nappal tartó védelme alatt állnak.
"...Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig a teljes üdvösséget el nem éritek. Ez már el van készítve, hogy az idők végén mindenki számára lelepleződjön" (1Péter 1:5, EFO) - jelentette ki Isten Szent Lelke Péter apostol által ezeknek az elszigetelt hívőknek. Szükséges volt hallaniuk, hogy nem lettek elfelejtve, és kicsit sem jelentéktelenek Isten szemében. Minden valaha volt és születendő hívővel egyetemben ők is Isten megtartó hatalmának, oltalmazó védelmének haszonélvezői hit által. Ugyanebben a levélben később arra emlékeztette őket Péter, hogy küzdelmük csak átmeneti: "A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni" (1Péter 5:10, MBT).
Jelenlegi szenvedéseink nem veszik el jövőbeli örökségünk bizonyosságát. Pál apostol megerősítette: "Ha pedig gyermekek vagyunk, akkor örökösök vagyunk, Isten örökösei és Krisztus társörökösei, ha valóban osztozunk szenvedéseiben, hogy az ő dicsőségében is részesüljünk. Úgy vélem, hogy a mi jelenlegi szenvedéseink nem érik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, amely majd kinyilatkoztatik bennünk" (Róma 8:17-18). Az, hogy Isten ereje által őrzöttek vagy megtartottak vagyunk, nem jelenti azt, hogy ebben az életben felmentésben részesülünk a fájdalom, a szenvedés és a megpróbáltatások alól. Ez azt jelenti, hogy mennyei Atyánk vigyáz az üdvösségünkre. Ő "képes megőrizni [minket] az eleséstől, és nagy örömmel bevisz [minket] az ő dicsőséges jelenlétébe, egyetlen hiba nélkül" (Júdás 1:24, EFO).
Onnantól fogva, hogy Jézus Krisztusba mint Úrba és Megváltóba vetjük hitünket, a mennyben való helyünk garantált - nem azért, mert mi tettünk volna bármit is ezért, hanem mert Isten ereje a hit által őrködik felettünk. "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Efézus 2:8). A hitünk egyesít minket Jézussal, aztán pedig az Ő ereje az, ami meg is tart minket (2Korinthus 3:5). Nem a saját erőnk vagy engedelmességünk tart minket biztonságban, hanem az Ő isteni ereje és túláradó hűsége (Ézsaiás 41:10; Zsoltárok 55:23; Róma 8:31; 2Péter 1:3: 2Thesszalonika 1:11; 2Korinthus 9:8).
A ránk eső rész ezen az úton az, hogy folyamatosan higgyünk és növekedjünk a Krisztussal való kapcsolatunkban. Amint az Ő Igéjéből táplálkozunk, engedünk Szent Lelke irányításának, imádságos közösségben élünk Istennel, és akaratunkat alávetjük az Ő akaratának, úgy egyre inkább Krisztus képmására alakulunk át. Voltaképp már ezen a létsíkon megtapasztaljuk annak az üdvösségnek az édes előízét, amely Jézus visszajövetelekor lesz teljesen kinyilatkoztatva (1Péter 1:8-9; Róma 8:19-23).
Amint hit által Krisztusnak szenteljük magunkat, Isten ereje tart meg minket. Szenvedéseink közepette - Pállal egyetemben - mégis teljes bizakodással mondhatjuk: "...nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra" (2Timótheushoz 1:12, EFO).
English
Mit jelent az, hogy Isten ereje őriz minket (1Péter 1:5)?
