Miért gyűlöli Isten a válást?


Kérdés: Miért gyűlöli Isten a válást?

Válasz:
Malakiás próféta könyvének 2:16 igehelyét sűrűn idézik, mikor Isten a házasfelek válásról való vélekedését vizsgálják. „Mert gyűlölöm az elbocsátást – ezt mondja az ÚR, Izráel Istene..." Azonban ez az igerész sokkal mélyebb jelentéssel bír, mint az elsőre szembetűnik. Menjünk hát vissza egészen a fejezet 13. verséig és teljes szövegkörnyezetében olvassuk az Igét egészen a 16. versig : „Ezt is cselekszitek: könnyhullatással árasztjátok el az ÚR oltárát, sírással és sóhajtással, mivel nem tekint többé az áldozatra, és nem fogadja szívesen a kezetekből. Azt kérdezitek: Miért? Azért, mert az ÚR lett tanúbizonyság közötted és ifjúságodban elvett feleséged között, akit megcsaltál, holott társad ő, és veled szövetségben lévő feleséged! Nem tesz ilyet egy ember sem, akinek még maradt lelke. És mit keres ez az egy? Istentől való utódokat. Őrizzétek meg azért lelketeket, és ne csaljátok meg ifjúságotokban elvett feleségeteket!"

Ebből az igerészből több dolgot is tanulhatunk. Először is Isten nem hallgat azon emberek gyermekáldásra irányuló kérésére, akik a házasság egységét hűtlenségükkel sértették meg. Péter apostol első levelének 3:7 igerszében ez áll: „A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak"(kiemelve). Nagyon úgy tűnik, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a férj felesége iránt tanúsított bánásmódja, és a házaspár imáinak hatékonysága között.

Isten világosan tárja elénk, hogy miért becsüli a házasságot olyan nagyra. Azt mondja, hogy Ő maga tette eggyé a férfit és a nőt (Malakiás 2:15). A házasság Isten terve, így mivel Ő alkotta azt, Ő határozhatja meg annak kereteit is. A tervétől való bármely elhajlás visszataszító az Ő szemeiben. A házasság nem egy puszta szerződés valamilyen felek között, hanem szövetség az Isten képére teremtett férfi és nő között. A válás mélyebb értelme messze túlmutat a házasságon. Mivel a házasság az Isten és az emberek között létrehozott el nem múló szövetség jelképe, a válás ebben a kontextusban ezen örök szövetség megtörésének a szimbóluma. Mondani sem kell, hogy az ember megváltása csak ezen a szövetségen keresztül mehetett végbe, mely először a zsidókkal-, majd az összes néppel köttetett (Ó- és Újszövetség).

A Szentírásban Isten Szent Lelke sokszor használ illusztrációkat igen magasztos, és nehezen megfogható szellemi valóságok érthetővé tételére. Mikor Isten Ábrahámot arra utasítja, hogy áldozza fel egyszülött fiát, akkor abban már Jézus Krisztus áldozatának előképe jelenik meg. Sok száz évvel később egy másik Apa valóban fel is áldozta egyszülött Fiát, Aki a halálig engedelmes volt Mennyei Atyjának. Ebből kitűnik, hogy a megváltás terve már az emberiség történetének kezdetén kész volt. Továbbá annak a ténye, mely szerint Isten saját képre teremtette az embert, szintén mélyebb tartalommal gazdagodik (1. Mózes 22:9; Rómabeliekhez 8:32). Mikor Isten véráldozatot rendelt el népe bűneinek engeszteléséül, akkor azt nem azért tette, mert bármilyen formában is bakok és tulkok vérére vágyott. Sokkal inkább azért határozott így, mert ezzel a még homályos előképpel Jézus Krisztus, a szeplőtlen bárány, az egész emberiségért tett véráldozatát vetítette előre (Zsidókhoz 10:10).

A házasság tehát Isten szövetségének jelképe, melyet minden néppel kötött (Zsidókhoz 9:15). A szövetség feloldhatatlan, és megtörhetetlen esküt jelent. Isten okkal akarja ennek komolyságát tudtunkra hozni. Gondoljunk csak bele, hogy mi történne, ha Isten egy napon meggondolná magát, és azt mondaná, hogy nem segíti tovább egyházát (Jézus teste), sőt hogy az egész megváltás elvégzett érdemét menyasszonya (egyház) hűtlensége miatt sutba veti (2 Korinthusbeliekhez 11:2; Jelenések 19:7-9). Így már talán jobban belátható e szövetség jelentőségének hallatlan súlya. Isten azonban nem áll el igéretétől. Hogyha tehát válással megbontjuk a házasság Isten által teremtett szövetségét, akkor az pont olyan, mintha káromolnánk az Isten által alkotott minden más szövetséget is, hisz mindezek ugyanezen mintára lettek szabva. A világból kihívott emberek (egyház) Isten házastársaként vannak számontartva az Isten által szerzett ezen szövetség által. Ézsaiás próféta könyvének 54:5-ös igerészében láthatjuk, hogy az Úr a menyasszony (feleség, ifjú asszony) hasonlatát először választott népére használta. Ezt az analógiát csak Jézus Krisztus tökéletes áldozata után terjesztette ki a Föld minden népére.

Mikor Isten a házasság intézményét az Éden kertben megalapozta, akkor azzal már megteremtette az ember által valaha megismerhető legnagyobb egység képét, vagyis az Istennel való egység képét (1.Mózes 2:24). Azt akarta, hogy már emberi, korlátozott, értelmünkkel is megragadhassuk annak az egységnek az eszményét, amiben a megváltás kegyelmi ajándéka által részesül minden hívő a teljes örökkévalóságban (1. Korinthusbeliekhez 6:17). Mikor egy férj vagy egy feleség úgy dönt, hogy áthágja a házasság szövetségét, az Isten minden embernek adott szövetségére is igen rossz fényt vet.

Malakiás próféta könyvének 2:15 igerészében Isten Szent Lelke egy további okát adja annak, hogy Isten miért gyűlöli a válást. Azt mondja, hogy a házzaságtörő „Istentől való magvat" keres, vagyis még azt is elvárja Istentől, hogy gyermekáldással szentelje meg új viszonyát. Isten házasságra szóló terve arról szól, hogy egy férfi és egy nő örökre egymásnak szentelik életüket, és hogy e szövetség örök bepecsételéseként gyermekek is születnek. Azok a gyermekek, akik egészséges, két szülő által megalapozott, családi környezetben nőnek fel, maguk is nagyobb valószínűséggel alakítanak majd ki szellemileg is gyümölcsöző családi életet.

Mikor az írástudók Jézust kísértve arról tudakoztak, hogy a Mózes által közvetített törvény lehetővé teszi-e a válást, akkor Ő úgy felelt, hogy „Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt" (Máté 19:8). Istennek sohasem volt szándéka, hogy földi életünk során valaha is megéljük a válás minden borzalmát, sem hogy gyermekünk és környezetünk emiatt szenvedjen. Isten szívét szomorúság tölti el, mikor mi a saját szívünk neheztelése és keménysége miatt bontjuk fel az Általa teremtett szövetséget.

English


Vissza a magyar oldalra
Miért gyűlöli Isten a válást?