Miért gyűlöli Isten a bűnt?


Kérdés: Miért gyűlöli Isten a bűnt?

Válasz:
Isten gyűlöli a bűnt, ugyanis a bűn az Ő természetének szöges ellentéte. A Zsoltáros így írja le Isten bűngyűlöletét: „Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz" (Zsoltárok 5:5). Isten gyűlöli a bűnt, mert Ő maga szent. A szentség valójában a legmagasztosabb tulajdonságai közé tartozik (Ézsaiás 6:3; Jelenések 4:8). Szentsége át és átjárja lényét. A szentség Isten erkölcsi tökéletességének csúcspontja és híven tükrözi, hogy Ő minden szennyfolttól mentes (Zsoltárok 89:35; 92:15; Rómabeliekhez 9:14).

A Biblia Isten bűnnel kapcsolatos érzéseit is közvetíti felénk. Ezek rendre negatívak: teljes megvetés, undor, és más ellenséges érzelmek. A Biblia a bűnt kezeletlen kelésként (Ézsaiás 1:6)-, nehéz teherként (Zsoltárok 38:4)-, tisztátlan mocsokként (Titushoz 1:15; 2.Korinthusbeliekhez 7:1)-, megbilincselő adósságként (Máté 6:12-15)-, sötétségként (1.János 1:6) és karmazsin foltként (Ézsaiás 1:18) is említi.

Isten már csak abból az egyszerű okból kifolyólag is utálja a bűnt, mert az elválaszt minket Tőle: „Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott"(Ézsaiás 59:2; lásd még Ézsaiás 13:11; Jeremiás 5:25). A bűn hatására fordított Ádám és Éva Istennek hátát és rejtették el magukat a „kert fái" közé (1.Mózes 3:8). A bűn mindig szellemi szakadást von maga után, így tehát annak a ténye, hogy Isten utálja a bűnt azt is jelenti, hogy Isten gyűlöli, ha elszakítva élünk Tőle. Az Ő szeretete az elveszett kapcsolat helyreállítása után kiállt, ennek pedig Isten érinthetetlen szentsége a feltétele.

Isten azért is gyűlöli a bűnt, mert az teli van ravasz csalárdságokkal, melyek arra késztetik az embert, hogy Isten áldásaitól inkább a világ pillanatnyi gyönyöreihez forduljon oda. Mindenki, akinek bűnei megbocsáttattak mondhatja: „... teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké" (Zsolt 16:11). A bűn útján járni annyit jelent, hogy tudatosan hátat fordítunk Isten ajándékainak, Istennek, Aki így gondolkodik az emberről: „Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek" (Jeremiás 29:11). Abban, hogy Isten gyűlöli a bűnt, az is megnyilvánul, hogy mennyire szereti az embereket és mennyire vágyik rá, hogy megáldhasson minket.

Egy további ok, amiért Isten gyűlöli a bűnt az, hogy a bűn megvakít minket az igazságra. Jézus Krisztus a hamis tanítókat a vakok vakvezetőinek nevezte (Máté 15:14). János apostol azt is megírta, hogy az „ A ki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit" (1.János 2:11). A bűnnek olyan következménye is van, amit a bűnös rendszerint teljesen figyelmen kívül hagy. „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is" (Galátabeliekhez 6:7, lásd még 4.Mózes 32:23). Isten nem tűri meg a bűnt, épp úgy mint ahogyan a fény jelenléte sem tűri meg a sötétséget, vagy az igazságé a hamisságot. Isten azt akarja, hogy gyermekei „...eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére"(Kolossébeliekhez 2:2), és ennek a bűn az útját állja.

Isten gyűlöli a bűnt, mert szolgságba-, és végső soron pusztulásba taszít minket. Éppen úgy, ahogyan Sámson bűne fizikai vakságához és börtönhöz vezetett (Bírák 16:21), úgy a mi bűnünk szellemi vakságba és megkötözöttségbe vezet minket. „Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?" (Rómabeliekhez 6:16). Isten minden élet forrása, így képes rá, hogy ezt az életet örök életté tegye mindenkinek, aki hisz Ő benne. A bűn egy gátat húz fel az élet befogadása elé, így ez egy további ok, amiért Isten utálja.

Isten azért is gyűlöli a bűnt, mert az csökkenti Iránta való szeretetünket. A Biblia így szól hozzánk: „Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. "(1.János 2:15-16). Jakab apostol is óvva int minket attól, hogy túlságosan szeressük a világot: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz"(Jakab 4:4). Senki sem szolgálhat két úrnak (Lukács 16:13), így tehát választanunk kell a bűn és az igazságosság között.

Hívőként jól tesszük, ha Istenhez hasonlóan mi is gyűlöljük a bűnt. „Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!"(1.Thesszalonikabeliekhez 5:5). Fel kell fogjuk, hogy Isten elválasztott minket a világtól, hogy „...választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép ..."(1.Péter 2:9) legyünk. Saját törekvéseinken keresztül soha sem válhatunk szentté, Isten azonban a Szent Lelkét ajándékozza nekünk, hogy Ő végezze el ezt a munkát bennünk (1.Thesszalonikabeliekhez 2:13). Igéretét magunkénak tudhatjuk, mely szerint segít majd a bűn ellen folytatott mindennapi harcunkban (1.Korinthusbeliekhez 1:8).

Azért utáljuk a bűnt, mert elválaszt minket Istentől. Utáljuk, mert kihűti szeretetünket, és elnémítja lelkiismeretünket, mert megvakít és megkötöz bennünket. Utáljuk, mert megszomorítja Isten Szent Lelkét (Efézusbeliekhez 4:30). Így imádkozunk hát az egyedül szent Istenhez: „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére" (1.Thesszalonikabeliekhez 5:23).

English


Vissza a magyar oldalra
Miért gyűlöli Isten a bűnt?