Kérdés
Isten valóban rendelkezik fizikai testtel?
Válasz
A Szentírással egyetemben, a valid filozófiai rendszerek is arra mutatnak rá, hogy Isten nem testi-, hanem szellemi létező. János evangéliumának 4:24 igéje világosan kimondja, hogy Isten lélek (lásd még Lukács 24:39; Rómabeliekhez 1:20; Kolossébeliekhez 1:15; 1.Timótheushoz 1:17). Részben erre vezethető vissza az, hogy miért nem szabad Istent semmilyen teremtett – anyagi – dolgon keresztül ábrázolni (2.Mózes 20:4). Mikor arra világítunk rá, hogy Isten valójában milyen jellemmel bír, akkor hasonlóan járunk el, csak éppen szellemi értelemben körvonalazzuk Őt. Helyes filozófiai okfejtések rendre hasonló eredményre jutnak: minden teremtett dolog véges és korlátolt. A mindenség kiváltó oka, Isten, azonban nem teremtett lény, ezért Neki se kezdete se vége nincs, azaz végtelen. Minden, ami a véges dolgokon túl található, definíció szerint is végtelen kell legyen, a Biblia állítása szerint pedig Isten messze minden teremtett dolog felett áll (1.Királyok 8:27; Jób 11:7-9; Ézsaiás 66:1-2; Kolossébeliekhez 1:17). Ami fizikai természetű, az nem lehet végtelen, nem lehet ugyanis véges alkotóelemek vége-nincs egymásután kapcsolásával elérni a végtelent. A végtelen nem egy mennyiségi-, hanem egy minőségi fogalom. Isten tehát elmúlhatatlan lélek (szellem), ami szembenáll minden elmúló anyagisággal. Ez persze nem jelenti azt, hogy Isten ne volna képes anyagi testet ölteni, hasonlóan ahhoz, mint ahogyan az ember felvesz egy ruhadarabot. Isten azonban nem csupán lényét és lényegét tekintve nem anyagi, hanem a lehetségesen elképzelhető anyagiság más, magasabb szintjén sem található. Isten nem mérhető, nincsen térbeli kiterjedése, és ebben az értelemben nincsen lokalitása sem (az "Isten jelenléte" kifejezés merőben mást jelent).
Ezzel az ismerettel felvértezve könnyebb dolgunk lesz helyesen megérteni azokat a metaforákat, amiket a Szentírás arra használ, hogy Isten jellemét-, és tetteit leírja, és elénk tárja. Az Isten személyét érintő kijelentések esetében élhetünk azzal a módszerrel, melynek segítségével minden véges természetű dolgot kizárunk az adott állításból. Amit eztán kapunk az maga a lecsupaszított igazság. Ezt hamarosan egy példán keresztül is igyekszünk szemléltetni. Ha tehát ezen "lecsupaszítás" után semmi sem marad, akkor az állítás teljesen metaforikus értelemben veendő. Az Isten lényét leírni hivatott metaforák egy része magából a teremtésből merít ihletet (2.Sámuel 22:3). Más példákban emberi tulajdonságokon keresztül igyekszik Istent közelebb hozni hozzánk (antropomorfizmus – emberarcúság – lásd 5.Mózes 33:27). Az Istenről való tapasztalati ismeretünk (Ige-, ima-, gyülekezet-, Úrvacsora- által közvetlenül, míg a teremtett világon keresztül közvetetten) ezen a módon a metaforikus szóképek által színesedik és gazdagodik. Világítsuk meg tehát egy pár példán keresztül, hogy pontosan mire gondolunk! A Szentírás többször említi Isten karját, mint hatalmának jelképét, ami soha meg nem rövidül. Na már most tudvalevő, hogy a kar egy véges kiterjedésű tag. A következő lépésben nyomban ki is zárhatjuk a véges dolgot az állításból: ha tehát a kar véges is, Isten hatalma nem az! Azt mondhatjuk, hogy az Isten karjáról szóló kijelentések lecsupaszított formájukban Isten végtelen hatalmáról, vagyis omnipotenciájáról szólnak. Hasonló ehhez az az eset, mikor az Írás Isten gondolatairól beszél. Az elme (és az általa létrehozott gondolat) — emberi fogalmaink szerint — egy körülhatárolható, véges dolog, hiszen a maximum 120 földi évünk alatt csupán véges számú gondolatokat tudunk csak kiötleni. A tudás azonban nem véges! Isten gondolatairól szóló metaforák tulajdonképpen az Ő mindentudásának (omniszciencia) kifejezésére szolgálnak.
A Szentírás igaz bizonysága szerint több példa is volt arra, hogy Isten az emberek számára látható testben is megjelent, egy olyan testben, melynek a puszta látását múlandó emberi állapotukban is képesek voltak elviselni és befogadni. Isten kijelentése így hangzott egykoron Mózeshez: "Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén" (2.Mózes 33:20). Az Úr ezzel azt fejezte ki, hogy a romlás és romolhatóság alá rekesztett test egyszerűen nem képes őt igaz valójában szemlélni anélkül, hogy életfunkciói visszafordíthatatlanul meg ne szűnnének. Gondoljunk csak bele, hogy Isten dicsfényének visszatükröződését még egy halandó ember arcáról sem voltak képesek elviselni az izraeliták! Ez az oka annak, hogy Isten bizonyos alkalmakkor emberi formában fedte fel Magát (ezeket az eseteket nevezzük teophániának), és olyan alakban jelent meg az emberek között, amelynek dicsősége nem veszélyeztette romolható valójukat (1.Mózes 12:7-9; 18:1-33; 32:22-30). Érdemes megjegyezzük, hogy minden egyes teophánia valójában Isten Igéje végső testté válásának az előrevetülő árnyéka. Az Úr Jézus Krisztusban Isten emberré lett, hogy valóban Ő legyen Emmánuel, vagyis az az Isten, Aki közöttünk él (Máté 1:23).
English
Isten valóban rendelkezik fizikai testtel?
