Kérdés
Mit mond a Biblia arról, hogy Isten az átkokat áldássá változtatja (5Mózes 23:5)?
Válasz
Az 5Mózes 22:5-23:18 igerészben az Úr azon elhívására emlékezteti Izráel népét, hogy szent nép maradjon, a világ népeitől elkülönülve, hogy (kezük és szívük) tisztaságban járjanak példaként előttük. Az istentisztelet szentségére vonatkozó egyik előírás megtiltotta, hogy ammonita vagy moábita származású személy részt vehessen azon: "Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe . . . . Azért, mert nem jöttek előtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged. De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened. Ne keresd az ő békességöket és az ő javokat teljes életedben, soha" (5Mózes 23:3-6; lásd még Nehémiás 13:1-3).
Annak ellenére, hogy ezek a népek Ábrahám unokaöccse, Lót révén rokonságban álltak az izraelitákkal (1Mózes 19:36-38), Ammon és Moáb népét két okból zárták ki a szent gyülekezetből: mert haddal vonultak fel Izráel ellen, mikor az kiszolgáltatott volt, és alapvető emberséget sem mutattak Isten népe iránt, mikor az a Kánaánba vezető pusztában vándorolt (5Mózes 2:26-37); továbbá mert Bálák, Moáb királya felbérelte Bálámot, egy egyébként nyereségvágyó hamis prófétát, hogy átkokat szórjon Izráelre (4Mózes 22:1-41). Isten tanúbizonyságát téve Izráel iránti nagy hűségének ezt parancsolta Bálámnak: "...ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az" (4Mózes 22:12).
A hatalmas izraelita seregektől való félelmében és rettegésében Bálák király kétségbeesetten próbálta rávenni Bálámot arra, hogy átkozza meg Isten népét (4Mózes 23:4-24:25). Azonban bármilyen stratégiával próbálkozott is, az Úr folyamatosan Izráel áldásává változtatta Bálám szájában az átkot (lásd 4Mózes 23:11; 24:10). Bálák rendkívül csalódott volt, amiért Bálám képtelen volt megátkozni Izráelt: "És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben" (4Mózes 24:10). Bálám ezután még négyszer áldotta meg Izráelt, vagyis az összesen hét áldásban részesült.
Az 5Mózes 23:5 kontextusában szereplő "átok" szó, voltaképp valami gonosz-, vagy isteni ártalom megidézése valakire, valakikre. Isten Izráelnek Ábrahámon keresztül adott szövetségi ígérete azt foglalta magába, hogy Ő áldásokat és nem átkot áraszt rájuk: "És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei" (1Mózes 12:2-3; lásd még 1Mózes 18:18; 26:4; 5Mózes 1:10-11). Bálám példája azt bizonyítja, hogy senki sem átkozhatja hatékonyan azokat, akiket Isten áldásra választott el. Aki őket átkozza, azt az Úr viszont megátkozza. A Biblia azt is mondja, hogy Isten a népe iránti szeretetéből változtatja az átkokat áldássá (5Mózes 7:13; 23:5).
Isten azon ígérete, mely szerint az átkokat áldásra fordítja, végső beteljesedését Jézus Krisztusban nyerte el, Aki "... megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” -, azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk" (Galata 3:13-4, MBT; lásd még Galata 3:16).
Ádám és Éva bűnbeesése után isteni átkok kezdtek erőt venni Isten teremtményein és a teremtésen (1Mózes 3:14-19; 8:21). Ezen átkok az emberi engedetlenség következményeként léptek fel (5Mózes 28:15-19). Jézus Krisztus kereszten való megváltó áldozata által az emberiség bukásának átka azonban visszájára fordult (Apostolok Cselekedetei 3:25-26; Galata 3:29). A eljövendő mennyországban "...soha nem lesz semmi, ami átkozott. Isten és a Bárány trónja lesz abban a városban. Szolgái ott imádják Istent" (Jelenések 22:3, EFO).
Míg az engedetlenség átkot von maga után, az Úrnak való engedelmesség áldást (5Mózes 11:26-28; 28:1-14; 30:15-20). Hívőként ugyanis erre lettünk elhívva: "...jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak" (Lukács 6:27-28; lásd még Máté 5:39-42). Az átkokat áldássá változtathatjuk, ha áldjuk, nem pedig átkozzuk ellenségeinket, a minket háborgatókat, és üldözőket (lásd Róma 12:14). Pál apostol így tett bizonyságot: "...ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; ha gyaláztatunk, könyörgünk..." (1Korinthus 4:12-13).
English
Mit mond a Biblia arról, hogy Isten az átkokat áldássá változtatja (5Mózes 23:5)?
