Valóban Isten alkotta a bűnt?


Kérdés: Valóban Isten alkotta a bűnt?

Válasz:
Meg van írva, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világegyetemet. Eredetileg azonban a teremtés tökéletes volt, azaz a bűn nem képezte részét. Az ihletett Ige így summázza az Úr művét: "És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó..."(1.Mózes 1:31). A bűn az Isten ellen való lázadásunk következményeként lépett be világba, nem pedig azért, mert Isten azt a teremtése egyik elemének szánta.

Isten élő és ható Igéje a bűn pontos meghatározásában is segítségünkre siet: "Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség" (1.János 3: 4). A bűn tehát nem más, mint Isten szent rendeléseinek áthágása. A Rómabeliekhez írt levél 3:23 igerésze így világítja meg ezt: "Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" (Rómabeliekhez 3:23). Ennek az igének megfelelően minden olyan dolog bűnnek számít, ami nem éri el Isten dicsőségének tökéletes szintjét, legyen az gondolat, szándék, szó vagy tett. Mindannyian követünk el bűnt. A Rómabeliekhez 3:23 igerészéből az is kitűnik, hogy a bűn pontos meghatározásához Isten jellemét kell előbb megismerjük, hisz az Ő dicsősége fényében válik csak igazán láthatóvá, hogy mi a bűn (Zsoltárok 119:160; János 17:17). Ezen tökéletes mérőzsinór hiányában nincsen lehetőségünk arra, hogy meghatározzuk a tökéletlenséget. Isten dicsőségének abszolút standardja nélkül minden szavunkat és tettünket a tökéletlen emberi lények által felállított folyamatosan változó hamis értékrendek ingadozó mérlegére tehetnénk csak fel. Ezáltal minden szabály, törvény és erkölcsi elv végső soron vélemény kategóriájába esne. Az emberek legtöbbje pedig olyan sűrűn változtatja véleményét, mint amilyen sűrűn alsóneműt vált.

Ha egy építőmester hibásan nem négyzet alakú alapra húzza fel építménye falait, akkor azzal egész építkezése sikerét veszélyezteti. A fizikai épületekhez hasonlóan a szellemi építmények is egyre nehezebben javíthatóak, amint az építkezésben egyre feljebb haladunk. Sőt, minél nagyobb a helyes mértéktől való eltérés az alapnál, annál gyengébb szerkezetet kapunk, és annál aránytalanabbak lesznek a falaink is. Ha azonban pontosan mérjük ki az alapot, és tökéletes szegletkövet veszünk kézhez, akkor az építményünk is stabil lesz. A szellemi értelemben vett alapjainkra ez éppígy igaz. Isten erkölcsi törvényei nélkül nincsen semmilyen irányzékunk, melynek segítségével helyesen meg tudnánk különböztetni a jót a rossztól. Minél messzebb sodródunk Isten erkölcsi irányelveitől, annál mélyebbre süllyedünk a bűnbe.

Isten mind angyalait-, mind pedig az embereket a szabad akarat ajándékával áldotta meg. Ha azonban egy lény szabad akarattal rendelkezik, akkor megvan annak is az esélye, hogy saját értelmére, és vélt bölcsességére támaszkodva időnként rossz döntést hoz. Mivel Isten a saját képére teremtette az embert, így az emberek, Hozzá hasonlóan, szintén szabadok (1.Mózes 1:27). A szabad akarat a választás képességét és lehetőségét is magában rejti. Miután tehát Isten közölte teremtményeivel erkölcsi mércéjének mibenlétét, valós választási lehetőséget is adott nekik (1.Mózes 2:16-17). Ádám és Éva ekkor azt választották, hogy az Istentől kapott irányelvek helyett maguk határozzák meg, hogy mi a helyes és a helytelen, és ezzel fellázadtak Isten óvó szeretete ellen. Isten semmilyen módon nem kísértette vagy csalta Ádámot és Évát engedetlenségre, nem vezette őket félre. Jakab apostol fényes levelében ma is így tanít minket erről Isten Szent Lelke: "Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért" (Jakab 1:13). Isten megadta Ádámnak a szabad akarat méltóságát, későbbi döntését pedig — annak minden következményével együtt — tiszteletben tartotta (Rómabeliekhez 5:12).

Isten a szabad akarat ajándékával a rossz választás lehetőségét is megadta teremtményeinek, de nyilvánvalóan nem Ő hozta létre a bűnt, és nem Ő bujtotta fel őket arra. A választás lehetősége önmagában jó, hiszen annak hiányában egy teremtmény nem több egy ösztönvezérelt (azaz előre megírt programokat követő) biológiai automatánál, valamiféle reprodukcióra képes robotnál. Hogy mi mennyire nem ilyenek vagyunk, az is bizonyítja, hogy Isten érvel velünk, utasít, győzköd, bátorít és kérlel minket, hogy az Ő életre vezető rendeléseit kövessük. Ha nem volna szabad akaratunk, akkor minderre semmi szükség nem volna (2.Mózes 19:5; 5.Mózes 12:28; 1.Sámuel 15:22). Mivel az Úr tudja, hogy feltételes szeretettől vezérelt csalárd szívünket mennyire a jutalom motiválja, ezért ajándékokat helyez kilátásba: áldása, védelme és állandó jelenléte felől biztosít minket, ha engedelmeskedünk hívásának (Jeremiás 7:23; Zsoltárok 115:11; Lukács 11:28). Isten azonban soha sem kényszerít senkit, nem fog senkit láncokon berángatni az Ő kegyelmének védőernyője alá, majd a mennyek országába. Ennek megfelelően az Éden kertjének közepén álló a tiltott fa köré sem húzott kerítést. Ádámnak és Évának lehetősége volt az engedelmesség — az Isten jelenlétében való megmaradás — és az engedetlenség között választani. Mikor azonban ez utóbbit választották, akkor azzal egyidejűleg azon következmények is rájuk szabadultak, melyektől Isten már a kezdetektől fogva óvta őket, amire világosan figyelmeztette is őket (1.Mózes 3:16-24).

Az előbbiek minden azóta született emberi lényre is változatlanul igazak. A szabad akaratunkban rejlő lehetőségekhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a bűn lehetősége is. Dönthetünk amellett, hogy feltárjuk szívünk kapuját Isten mind bensőségesebb megismerése előtt. Ez a keskeny út az igazságban fogant új élet gyümölcseivel kecsegtet (Jeremiás 29:13; 2.Timótheushoz 2:19). Arra is szabadok vagyunk azonban, hogy "saját késztetéseinket" kövessük, amik valójában az erendő bűn hatalma alatt álló múlandó testünk impulzusai. Pontosan ezzel magyarázható az, hogy vélt szabad akaratunk követése rendre távolabb visz minket Isten jelenlététől (Példabeszédek 16:25,16:2,14:12,26:12). Ha nem eszmélünk időben, akkor ezek tesi késztetések könnyen a második (szellemi) halál állapotába juttatják megvakított gazdájukat. A Szentírás hű bizonysága szerint bármelyik utat is válasszuk a következmények — legyenek akár jók, akár rosszak — nem maradnak el. Azt aratjuk, amit vetettünk (Galátziabeliekhez 6:7). Egyes döntéseink következményei pedig örökkévalóak. Máté evangéliumának 25:46 igerészében világosan állítja az Úr Jézus Krisztusról vallást tevő Szent Lélek Isten, hogy mindazok, akik nem követik Jézust, "elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre" (Máté 25:46).

Isten életük végén megítéli mindazon embereket (Prédikátor 12:16) — legyenek bármelyik nemzet tagjai is (Mikeás 5:15) — akik csupán arra használják szabad akaratukat, hogy Isten ellen lázadásukban dobzódjanak. Rövid összegzésképpen tehát azt kell mondjuk, hogy Isten nem teremtett bűnt, és cseppet sem leli örömét abban, hogy a Neki ellenszegülőket büntesse (Ezékiel 33:11). Sokkal inkább az szívének leghőbb vágya, hogy mindenki megtérjen Hozzá, hogy Vele együtt tapasztalhassák meg az Ő szárnyai árnyékában eltöltött örök élet minden örömét és áldását (2.Péter 3:9). Isten ezt annyira komolyan gondolja, hogy saját életét adta azért, hogy ez megtörténhessen.

English


Vissza a magyar oldalra
Valóban Isten alkotta a bűnt?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől