Kérdés
Van-e mindenkiben egy „Isten alakú űr”?
Válasz
Az „Isten alakú űr” fogalma azon az elméleten alapul, mely szerint mindenkinek van egy olyan üres rész a lelkében/szellemében/életében, amelyet egyedül Isten tud betölteni. Az „Isten alakú űr” az emberi szív veleszületett vágyódása valami rajta kívül álló, valami természetfeletti, valami „más” után. A Prédikátor 3:11-ben úgy olvassuk, hogy Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta”. Isten az Ő örökkévaló céljaira teremtette az emberiséget, és az örökkévalóság utáni vágyódásunkat csakis Ő teljesítheti. Minden vallás az ember azon vele született vágyán alapul, hogy „kapcsolatba kerüljön” Istennel. Ezt a vágyat kizárólag Isten képes betölteni, ezért „Isten alakú űrhöz” is hasonlítható.
Az a probléma, hogy nem veszünk tudomást erről az űrről, vagy Isten helyett más dolgokkal próbáljuk betölteni. A Jeremiás 17:9 így jellemzi szívünk állapotát: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” Ugyanezt az igazságot fogalmazza meg Salamon is: „Az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek.” (Prédikátor 9:3) És az Újszövetség tanítása is egybeesik a fentiekkel: „A test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni.” (Róma 8:7) A Róma 1:18-22 leírja, hogy az emberek nem veszik számba mindazt, ami Istenből megismerhető, vagyis vélhetően az „Isten alakú űrnek” sincsenek tudatában, hanem minden egyebet imádnak Isten helyett.
Szomorú, hogy milyen sokan töltik azzal az egész életüket, hogy Isten helyett más egyebekben – az üzleti sikerekben, a családi életben, a sportban, stb. – próbálják megtalálni életük értelmét. De ha ezeket a múlandó dolgokat keresik, a tátongó űr nem szűnik meg, ők pedig nem értik, hogy miért nem lelnek megelégedést. Kétségtelen, hogy ideiglenesen sokan elérnek bizonyos mértékű „boldogságot” azok közül, akik Isten helyett más dolgokat keresnek. Ugyanakkor ha Salamonra gondolunk, aki gazdagsággal, sikerekkel, ranggal és világi hatalommal egyaránt büszkélkedhetett – vagyis mindene megvolt, ami után az emberek sóvárognak –, láthatjuk, hogy egyik sem töltötte be az örökkévalóság utáni vágyát. Valamennyit „hiábavalóságnak” nevezte, azt állítva ezzel, hogy hiába küzdött a megszerzésükért, mert nem töltötték el megelégedéssel. Végül a következő megállapításra jutott: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Prédikátor 12:13).
Ahogyan egy szögletes dugó sehogy sem illik bele egy kerek lyukba, úgy nem töltheti be semmi és senki Istenen kívül a lelkünkben tátongó „Isten alakú űrt” sem. Az „Isten alakú űrt” és az ember örökkévalóság utáni vágyát egyedül az töltheti be, ha az ember a Jézus Krisztusba vetett hit által személyes kapcsolatba kerül Teremtőjével.
English
Van-e mindenkiben egy „Isten alakú űr”?
