Kérdés
Mit tanulhatunk Elizeus és Naámán történetéből?
Válasz
Naámán Szíria (más néven: Arám) hadseregének parancsnoka volt, és bár katonai vezetőként nagyra becsült ember volt, leprában szenvedett. Izraelita szolgálólánya azt javasolta neki, hogy keresse fel Elizeus prófétát, hogy meggyógyuljon. Naámán Izraelbe indulva értékes ajándékot és egy levelet is vitt magával Ben-Hadádtól, Szíria királyától, amelyben az arra kérte Izráel királyát, hogy gyógyítsa meg Naámánt (2Királyok 5:1-6). A levél olvastán Izráel királya pánikszerűen reagált - már hogyan tudna bárki is meggyógyítani a leprás embert? - háborgott. Izráel királya tehát azt hitte, hogy Ben-Hadad ezzel csak egy ürügyet keres arra, hogy háborút robbanthasson ki ellene (2Királyok 5:7).
Amikor Elizeus próféta hírt kapott a király szorult helyzetéről, követett küldött hozzá a következőt üzenve neki: "...Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jőjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben" (2Királyok 5:8). Naámán ekkor szolgái kíséretében elment Elizeus házához szekereivel és ajándékaival.
Elizeus azonban még csak ki sem jött elé, hogy üdvözölje őt. Ehelyett csak üzent neki, hogy hétszer mossa meg magát a Jordán folyóban, és meggyógyul. "Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment" (2Királyok 5:11-12).
Szolgái viszont a szívére beszéltek, és arra biztatták őt, hogy gondolja át a dolgot, mire Naámán bölcsen engedett nekik. Miután tehát hétszer megmártózott a Jordán folyóban, teljesen meggyógyult, ahogyan Elizeus azt előre megmondta. Sőt, "...megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult" (2Királyok 5:14). Naámán eztán visszatért Elizeushoz, és így szólt hozzá: "...Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól" (15. igevers). Elizeus azonban köszönettel visszautasította az ajándékot, és békében elküldte a szíriai hadvezért.
Elizeus szolgája, Géházi azonban Naámán után futott, és csalárd módon ajándékot kért Elizeus nevében. Naámán erre "...két tálentom ezüstöt két zsákba, és két öltöző ruhát" adott neki (2Királyok 5:23). Géházi elrejtette a zsákmányt, és hazatért, ahol Elizeus máris az addigi holléte felől érdeklődött. Géházi azonban ismét hazudott, hogy eltusolja a dolgot. Az Úr éleslátást adott Elizeusnak, aki rögtön átlátta a helyzetet, majd ezt mondta Géházinak: "...rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké..." (27. igevers). Szavára Géházi azonnal leprás is lett.
Ebből a bibliai beszámolóból is sokat tanulhatunk. Először is, jól tapintható a kontraszt a fiatal szolgálólány hite, aki tudott Elizeusról, és hitt is Isten hatalmában, valamint Izráel királyának szorongása között, aki nem is gondolt Elizeusra, és önnön hatalma hiánya miatt mérgeskedett.
Másodszor, éles ellentét feszül Naámán pompázatos fellépése és Elizeus alázata között. Naámán gazdag ajándékokat hozva, díszes szekereken indult gyógyulni; Elizeusnak semmi ilyen külsődleges dísze nem volt, csak Isten ereje. Naámán büszkesége majdnem a vesztét okozta: túl büszke és makacs volt ahhoz, hogy kövesse a próféta egyszerű utasítását, így majdnem kiesett az Isten által neki szánt áldásból. Jól tesszük, ha megtanuljuk, hogy nekünk is engedelmeskednünk kell Isten szavának, még akkor is, ha az általa kijelölt út korlátolt emberi szemszögünkből tekintve értelmetlennek tűnik.
Továbbá, akik Istent szolgálják, nem anyagi haszonszerzés céljából teszik azt, hanem szimplán az Úr iránti engedelmességből és az iránta való szeretetből. Mint láthattuk, Elizeus vissza is utasította a neki felajánlott fejedelmi ajándékot. Isten adakozó Isten, és nem valamiféle ellenszolgáltatás reményében bőkezű velünk - az Ő ajándékait megvásárolni, kiérdemelni nem lehet. Naámán leprából való kigyógyulása a bűnből való megváltásunk csodálatos illusztrációja. Azon megváltásé, amit Isten kegyelme adományoz nekünk, ha csak hiszünk az Ő felénk irányuló jóságában és szeretetében (Efézus 2:8-9).
Géházi kapzsisága és csalása figyelmeztetésként szolgál számunkra. A Biblia óva int minket a rút nyerészkedéstől (lásd Tituszhoz 1:7). Arra vagyunk hivatottak, hogy minden dolgunkban becsületesen járjunk el, tudva azt, hogy Isten mindent lát, és ennek megfelelően ítél. Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy bűneink utolérnek minket (4Mózes 32:23).
Jézus egy ízben Naámán és Elizeus történetét használta Izráel hitetlenségének ábrázolására. A Lukács 4:27 igeversének tanúsága szerint Jézus a következőket mondta a názáreti zsinagógában összegyűlt tömegnek: "...Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán." A kor bélpoklosai nem is gondoltak arra, hogy Elizeus által gyógyulásban lehetett volna részük (a hitetlenség bűne), így Isten egy szíriai embert gyógyított meg helyettük (a pogányok megváltásának előrevetítése). A Jézus korában élt (szellemben beteg) izraeliták hasonlóan nem gondoltak a szemük előtt lévő Hatalommal, és így nem is éltek az Úr Jézus (szellemi) gyógyításának lehetőségével. Isten azonban nem személyválogató (Apostolok Cselekedetei 10:34-35), és így végül a pogányok is részesültek az evangélium örömhírben, amit Izráel elutasított.
English
Mit tanulhatunk Elizeus és Naámán történetéből?
