Kérdés
Mi a DeMolay-rend?
Válasz
A DeMolay-rendet 1919-ben az a Frank S. Land alapította a Missouri állambeli Kansas Cityben, aki a szabadkőművesség skót ágának segélyezési és foglalkoztatási irodájának igazgatója volt. Land nagyon büszke volt társasága tanításaira, és világszerte nagyon ismert volt a szabadkőművességben végzett munkájáról, sőt, idővel az észak-amerikai szabadkőműves szentély birodalmi potentátusává tették.
Az első világháború vége felé Land egy olyan fiatalemberrel találkozott, aki elvesztette az apját. Összebarátkoztak, rajta keresztül Land pedig más fiatalemberekkel is barátságot kötött, akiknek hasonlóan nem volt olyan apa-szerepet betöltő férfi az életükben, aki taníthatta volna őket. Land arra utasította tehát fiatal barátját, hogy hívja meg barátait a találkozóikra, így rövid időn belül egy kis csoport alakult, melynek tagjai rendszeresen találkoztak a helyi szabadkőműves páholyban. Miután Land közvetítésében számos történetet hallottak egy bizonyos Jacques DeMolayról, aki állítólag maga is szoros kapcsolatban állt a szabadkőművességgel, a csoport úgy döntött, hogy erről a (fikcionális vagy valós) történelmi személyiségről nevezi el magát.
A DeMolay-rend szertartásaiban megtestesítendő filozófiát és elveket személyesen Frank S. Land dolgozta ki. Ezek pontosan lekövetik a szabadkőművesség szertartásait. 1920-ra a DeMolay-rend taglétszáma és tekintélye a szabadkőművesség testén belül is egyre nőtt.
A DeMolay-rend 12 és 21 év közötti fiatalembereket szólít meg, akiknek célja az állampolgári tudatosság bővítése, a személyes felelősségvállalás, valamint vezetői képességeik fejlesztése. A tagok közötti bensőséges kötelék kiépítésére fókuszálva a DeMolay napjainkra több, mint 1000 tagozatot számlál világszerte. A DeMolay minden tagozatát egy szabadkőműves páholy vagy más szabadkőműves csoport-, például a skót vagy a yorki ág, vagy közvetlenül a szabadkőműves szentély szponzorálja, szponzorként pedig biztosítja a találkozóhelyet, de a felnőtt vezetésről is gondoskodik.
A tagság egyik feltétele a Legfelsőbb Lénybe vetett hit. A tagok között találunk keresztényeket, zsidókat, mormonokat, hindukat, buddhistákat, muszlimokat és másokat is. A Biblia azonban óv az olyan csoportokhoz való csatlakozástól, amelyek nem újjászületett hívekből állnak (lásd 2Korinthus 6:14-18).
A DeMolay-rendbe való beavatás nagyon hasonlít a szabadkőművesség beavatási rítusaihoz. A jelöltek szemét bekötik, hogy ezzel "a tudás hiányát szimbolizálják", majd a következőket mondják neki: "Minden szertartásunk ünnepélyes célja, hogy a helyes életvezetés magasztos igazságait belevésse az elmédbe, hogy segítsen abban, hogy minden józan gondolkodású ember jóindulatát kiérdemeld". Az ezen frázisba foglalt eszme jól láthatóan megkerüli a Szentírás tanait, ugyanis a "helyes életvezetés" lehetetlen a Krisztus értünk végzett megváltó munkájába vetett hit nélkül (Róma 3:20-24). Az emberek rólunk kialakított jó véleménye, irányunkba megnyilvánuló korlátlan "jóindulata" sem képes tisztára mosni alapvetően bűnös emberi természetünk: "... És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket" (Ézsaiás 64:6, KAR).
A DeMolay-rend egyes szertartásait "szimbolikus imitációnak" tekintik, melyeket megelőzően a jelöltet számos szimbólum jelentésére tanítják meg, többek között (de nem kizárólagosan) az ékszerek, a korona, a kardok, a tankönyvek és a Biblia szimbolikus jelentésére. A DeMolay-rend szerint tehát a Szentírás használata csupán szimbolikus jelentőséggel bír. "A Bibliát tekintjük azon a szellemi alapnak, amelyen minden DeMolay-tagnak meg kell vetnie lábát, mielőtt beléphet. Ugyanakkor nem célunk, hogy a keresztény vallást bármely más egyéb vallással szemben vagy afelett támogassa. Az, hogy egy DeMolay-tag egy adott vallási tanításban hisz-e, az kizárólag rá és Istenre tartozik. Ez olyasvalami, amire a családjával-, a lelkészével, vagy az által nagyra tartott személlyel folytatott mély tanácskozás, majd elmélyült kontempláció és imádság útján kell eljutnia. Általában az adott nemzet vagy térség domináns vallási irányzatának szent könyve lesz az a szellemi útmutató, amely a helyi DeMolay-igazgatóságon is fellelhető. Ha azonban egy szervezet tagsága több vallásból származó tagokat is magában foglal, akkor egynél több szent könyvet is lehet használni a DeMolay-szertartásokon."
Ez a tanítás egyenesen szembemegy Isten Igéjének kijelentésével. A Biblia nem holmi "szimbolikus eszköz", hanem Isten Szava, Isten Igéje. "A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (2Timótheushoz 3:16-17). Bár a DeMolay-rend kijelenti, hogy a Biblia csupán egy szimbolikus elem, mégis szemérmetlenül használja arra, hogy jelöltjeivel elhitesse, hogy az általuk tett eskü ünnepélyes jellegű, és még Isten támogatását is élvezi.
Íme egy részlet a DeMolay-esküből:
"Isten színe előtt, jobb kezemet az Ő szent szavára téve, becsületemre, mint aki fogadalmas szavát szentnek tartja, ünnepélyesen megígérem, hogy megtartom mindazon titkokat, melyeket ez a rend rám bíz. Ígérem, hogy Istent úgy fogom szeretni és szolgálni, mint a hit szentélyének áhítatos imádója, és hogy embertársaimat az egyetemes testvériség szellemében fogom szolgálni. Isten engem úgy segéljen!" Az esküben említett "hit szentélye" valójában annak a hite, hogy minden vallás követői ugyanahhoz az "Egyetemes Atyához" imádkoznak, ezáltal pedig megteremtik az "Egyetemes Testvériséget".
A DeMolay azt állítja, hogy ők nem tanítanak vallási dogmákat. Azzal azonban, hogy a jelöltnek hinnie kell a Legfelsőbb Lény létezésében, esküt kell tennie, "Isten színe előtt" ki kell jelentenie, hogy "szeretni és szolgálni" fogja Istent, valamint Isten segítségét kell kérnie ("Isten engem úgy segéljen!") és "hit szentélyének tiszteletét" kell vallania, a DeMolay-rend nagyon is dogmákat fogalmaz meg. Ezt az ún. "Hét bíboros erény" a DeMolay-rend hitvallása tárja fel előttünk, ha némileg összeszedetlen formában is. A hét kardinális erény a következő: "a gyermeki szeretet, a hit szentélyének tisztelete, az udvariasság, a bajtársiasság, a hűség, a tisztaság és a hazaszeretet". Az alábbiakban az egyik szertartásukból vett részleteket olvashatunk, amelyekből világosan kiderül, hogy igenis van dogmájuk (hitelvek vagy elvek kijelentése, rendszere):
"Ahogyan mindannyian földi szülők fiai vagyunk, úgy mindannyian Egyetemes Atyánk gyermekei is vagyunk."
"Komolyan ajánljuk nektek a hit szentségét, az Isten jóságára való alázatos bizalom szépségét."
"Törekedjünk arra, hogy hűek legyünk ehhez az egyetemes fiúsághoz!"
"A világ leginkább azt a fiatalembert tiszteli, akinek erős vallási meggyőződése van, és aki bátran vállalja a magas erkölcsi mércét, amely azon tény beható felismerésén alapszik, hogy minden földi áldás Istentől származik."
"...minden nap arra vagyunk hivatottak, hogy hűségesek legyünk a belénk helyezett bizalomhoz, hűségesek a vallott eszmékhez, hűségesek barátainkhoz, hűségesek a vállalt kötelezettségekhez."
"Óvjuk nyelvünket Isten nevének hiábavaló felemlegetésétől, mindenféle tiszteletlenségtől, és a káromláshoz vezető kisebb esküktől...".
A DeMolay-rend nem segíti a fiatal keresztény férfiakat a Jézus Krisztussal való kapcsolatuk elmélyítésében, az Ővele megélt életben. Ellenkezőleg, a DeMolay egyértelműen olyan hitelveket tart és tanít, melyek szöges ellentétben állnak Isten Igéjével.
English
Mi a DeMolay-rend?
